Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
„Milyen a te buborékod?” – Ez volt a „Buborékok nyara” című bormarketingkampány találó reklámmondata, amint arról szó volt már e rovatban. Nos, az én buborékomban amellett, hogy a fő érték az adott szó, az igazság és igazságosság, a kötelességtudat, valamint a nemzetszeretet, minden rendben van a magyar bor körül, a buborékon belüliek rajonganak a magyar borért és szinte csak azt isszák.
A valósággal szakmai konferenciákon szembesültem, bevallom, sokkolt az a tény, hogy a minőségi vörösbor készítői értékesítési gondokkal küzdenek, hogy csökken a magyar borfogyasztás, hogy a fiatalok körében már nem számít trendinek a borivás és menőnek az, ha valaki ért a borhoz.
Bevallom, még ott maradtam, hogy a Bazilika tőszomszédságában működő DiVino előtt fiatalok tucatjai kristálypohárból isszák a jobbnál jobb magyar borokat, hogy minden nemzedék érdeklődik a borvilág iránt, hogy a nyári táborok borsátraiban alig kapni helyet, s miként a Borkalauz előszavában olvashattuk két évtizede, elérte a bort is a sznobizmus, illik a borokhoz érteni kortól függetlenül.
Benyák Zoltán borász, borszakíró a Trianon Múzeum megnyitója alkalmából tartott borkonferencián egy mélyen szántó előadáson fejtette ki, hogy a magyar öntudat, a magyar önbecsülés és a bor-szféra állapota között szoros az összefüggés. Amikor a borágazat virágzik, a magyar sorspálya is felívelőben van, a hanyatló történelmi korszakokban a borok világában is válság mutatkozik. Egyelőre úgy vélem, minden aggasztó hír dacára sincs okunk válságról beszélni, s hanyatlónak sem nevezném azt a korszakot, amiben élünk, de önelégültségre sincs ok. A szőlőterület csökken, a szőlő felvásárlási ára annyira alacsony, hogy nem éri el az önköltséget sem, gyűlnek az eladatlan készletek, s a számok azt mutatják, hogy sokkal kevesebb bort iszunk, mint néhány évtizede, hogy ne is említsem az évszázados távlatot. Tény ugyanakkor, hogy pezseg a borélet, van, aki kilép a piacról, de egy sor új nevet kell megtanulnunk a minőségi szegmens vonatkozásában.
Valamilyen szinten vigasztaló az is, hogy a magas gasztronómiában világszinten még mindig a bor a fő ételkísérő, s az átlagos éttermekben, Belső-Magyarországon legalábbis, jellemzően akad legalább féltucatnyi minőségi kimért magyar bor, s kétszer-háromszor annyi palackozott. A közönség horizontját azonban leginkább a borbárok szélesítik, amelyekből sokkal több kellene. A hagyományos borozók zöme bezárt, borbár viszont sokkal kevesebb nyitott, így külön öröm minden komoly borválasztékot kínáló vendéglátóegység megnyitása, főként, ha a konyhája is kiemelkedő.
Szegeden, a hajdani Cooltour helyén, a város talán leghangulatosabb kerthelyiségében, ahol a Papachef’s Smoke Garden is próbálkozott megkapaszkodni az elmúlt években, két hete nyitott egy olyan borbár, amely egyszerre keltheti fel a borszakma és a gourmet konyha iránt érdeklődő közönség figyelmét.
Az ínyenc borbár mögött a vendéglővel szinte szemben működő Borpont szaküzlet alapítója és működtetője, Varga Zoltán Gábor, valamint Ferkov Lajos, a prémium steakjeiről és burgereiről elhíresült Famous tulajdonosa áll. Megnyerték maguknak a korábban Norvégiában és Nagy-Britanniában tapasztalatot szerzett, majd Szegeden a Monster Downtownban és a Cirmiben dolgozott Rostás Attilát séfnek, Szabó Dávid ételfotós-bármixer-baristát pedig üzletvezetőnek.
A korábbi romkocsmás bútorzatot lecserélték, de a kert zegzugos hangulata megmaradt, a megnyerő dizájnon a háttérben megfelelően visszafogott hangerővel szóló whisky-blues is emel.
Fotó: A szerző felvétele
A borkínálat nem meglepő módon impozáns: huszonkét figyelemre méltó, zömében magyar bort adnak kimérve s több, mint százat palackban. Nemcsak közismert tételekkel, hanem olyan minőségorientált kispincék nedűivel is találkozhatunk náluk, mint a móri Geszler, a balatonőszödi Androsics, Balatonakalin, a Fenye-hegyen működő Mörk, a gyöngyösi Domínium, a villányi Vinatus, hogy csak azokat a borműhelyeket említsem, amelyek borait az ebéd mellé, majd az azt követő Cabernet Franc fajtakóstoló alkalmával megízlelhettük ebből a vonalból. (Ne maradjon említés nélkül a kóstolósor két utolsó Cabernet Franc-nagyságának termelője sem, a Jammertal és Jekl Béla, őket azért említem külön, mert a bejáratott, sokak által jegyzett nevek közé sorolhatók.)
A sör műfajában nem törekednek domborításra, az alkoholmenteseket nem számítva az Asahi tulajdonában levő sörgyárak termékeiből tartanak négyet, közelebbről hidegkomlós Drehert, Peronit, Floris Krieket és HB búzát, de mint megtudtam a tulajdonosoktól, együttműködést terveznek a zsombói főzdével. A töményitalok között több prémium tételt is találunk.
Az étlap bizalomgerjesztően rövid, kínálnak kétféle borkorcsolyás hidegtálat, két levest, öt főételt s egy desszertet, így két asztaltársammal közösen szinte végigettük az egész étlapot, kivételt csak a hidegtálak, a bélszínfogás és két további rizottóvariáns képezett.
Az ízre és állagra egyaránt remek házi ravioli- és roppanós répaszalma-betéttel kínált gyöngytyúkleves mély ízű, szép színű, egyszóval kifogástalan. A kakukkfüves hagymaleves hozza azt, ami a műfajban benne van.
A rizottó krémes, ízre is meggyőző, a szépen megpirított vargánya és shimej-gomba a tetején foglal helyet, parmezánchips, sarkantyúkalevél és mikrozöldek társaságában.
Fotó: A szerző felvétele
Élményszerű a csirkepaprikás: a vákuum alatt hőkezelt, zsályával töltött csirkére rápirítottak, kifejező ízű mártással, remek, könnyed tojásos galuskával, parmezán-ropogóssal, céklás gyöngyhagymával és tejfeles uborkasalátával tálalták.
Fotó: A szerző felvétele
Jól sikerült a tejszínes spenótágyon tálalt, fűszeres morzsával fedett szaftos, friss szürkeharcsa is, amit fondant burgonyával körítettek.
Fotó: A szerző felvétele
A szép roséra sütött sertésszüzet krémesített égetett zellerrel, sonkachips-szel, barnavajas karfiollal, karfiolpürével, mustármagkaviárral társították, majd ehető virágokkal díszítették.
Fotó: A szerző felvétele
Estebédünket egy Rákóczi-túrós átirattal zártuk, amely korrekt volt, a tojásfehérje-réteget habcsók helyettesítette, a sárgabarack nemcsak lekvárként, hanem égetett formában is helyet kapott a tányéron.
Fotó: A szerző felvétele
A kiszolgálás kedves, udvarias, segítőkész, a húszas éveiben járó felszolgáló kommunikatív, stílusos, veszi a lapot, ha a vendég humorizál egy kicsit.
Az árak kifejezetten kedvezőek, a boroké követi a minőséget, már 1000 forint alatt is kaphatunk több érdekes tételt.
A korsó sör ára sem haladja meg ezt a sokak számára lélektaninak mondható határt. Az ételek díjszabása is baráti a minőség fényében. Áldott emlékű Konyári János mondta az aradi Tulipánban tartott kóstolóján, hogy úgy igyekeznek belőni az árakat, hogy aki megveszi és megkóstolja az adott bort, azzal az érzéssel maradjon, hogy akár többet is adott volna érte. Ezt a logikát véltem felfedezni a Spiccc árképzése mögött.
Remek délutánt és estét töltöttünk a Spiccben, jó szívvel ajánljuk a helyet mindenkinek, horribile dictu még az absztinenseknek is. Szeged két étterme jutott el az országos elismertségig: az Alabárdos és az Alkimista. Úgy vélem, a Spicccnek megvan az esélye arra, hogy felzárkózzon mögéjük s az étteremkalauzokban jegyzett hellyé váljon.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
