„Milyen a te buborékod?” – Ez volt a „Buborékok nyara” című bormarketingkampány találó reklámmondata, amint arról szó volt már e rovatban. Nos, az én buborékomban amellett, hogy a fő érték az adott szó, az igazság és igazságosság, a kötelességtudat, valamint a nemzetszeretet, minden rendben van a magyar bor körül, a buborékon belüliek rajonganak a magyar borért és szinte csak azt isszák.
A valósággal szakmai konferenciákon szembesültem, bevallom, sokkolt az a tény, hogy a minőségi vörösbor készítői értékesítési gondokkal küzdenek, hogy csökken a magyar borfogyasztás, hogy a fiatalok körében már nem számít trendinek a borivás és menőnek az, ha valaki ért a borhoz.
Bevallom, még ott maradtam, hogy a Bazilika tőszomszédságában működő DiVino előtt fiatalok tucatjai kristálypohárból isszák a jobbnál jobb magyar borokat, hogy minden nemzedék érdeklődik a borvilág iránt, hogy a nyári táborok borsátraiban alig kapni helyet, s miként a Borkalauz előszavában olvashattuk két évtizede, elérte a bort is a sznobizmus, illik a borokhoz érteni kortól függetlenül.
