Szőlőtörténet dióhéjban
A mai elterjedt borszőlőfajták eredőjének tartott Vitis vinifera ősét az ókorban a Kaukázus környékén nemesítették, így az azeriek büszkék arra, hogy hatezer éves szőlőtermesztési és bortermelési kultúrával rendelkeznek, de azt se felejtsük el, hogy a Biblia szerint az özönvíz után a közeli Ararát hegyén megfeneklő bárka Isten által kiválasztott vezetője, Noé a túlélés után, hetekig részeg volt a hegy adta nedűtől.
Azerbajdzsán leghíresebb kultúrtája és bortermelő vidéke, a sokszor csak „Kis Svájcnak” nevezett Gabala régió, ahol Kr. u. I–III. századi borospincét is feltártak.
A szovjet időszakban Azerbajdzsán bortermelése hatalmasra nőtt, a kommunista birodalom egyik vezető borellátójává váltak.
Óriási törést okozott nekik az 1985-ös, Gorbacsov szovjet pártfőtitkár által bevezetett alkoholkorlátozás, emiatt a szőlőültetvények döntő többsége elpusztult. Ebből a sokkból az azeri borászat nagyon nehezen kecmerget ki. Kicsit közelebb lopakodva jelenünkhöz, Azerbajdzsán függetlenségének elnyerése óta (1991-ben szabadultak ki a Szovjetunió „kötelékéből”) hatalmas fejlődésen mentek keresztül, például a vizsgálatunk tárgyát képező gasztronómiában és bortermelésben is.
Milyenek a mai azeri borok?
Az eseményen, melyre annak koordinátora, borszakíró kollégám, Németi Sándor hívott meg, az azeri diplomácia és borászat legmagasabb szintű képviselői tették tiszteletüket: Tahir Taghizadeh, az Azerbajdzsáni Köztársaság meghatalmazott magyarországi nagykövete, Timur Mamedov, az Azerbajdzsáni Bortermelők és Exportőrök alelnöke, valamint Arif Rahimov, a Savalan Aspi Pincészet tulajdonosa. A budapesti azerbajdzsáni nagykövetségen bemutatott borok mindenesetre meggyőztek arról, hogy az azeriek nemcsak a többezer éves borkultúrájukra lehetnek büszkék, hanem a jelenükre is.
Érdekesség, hogy a körülbelül magyarországnyi méretű országban összesen húsz borászat működik, nálunk egy közepes borvidéken is van ennyi.
Ez alkalommal a Gabala régióból a Savalan Aspi borászat mutatkozott be, amelynek olasz borásza van, Daniel D’Andrea személyében. Így nem meglepő, hogy a vezető európai (többségében francia) szőlőfajtákból készítenek borokat.
Kérdésemre, hogy mi történt a helyi fajtákkal, azt a választ kaptam, hogy minimális maradt belőlük (a bajan sira és madrasza szőlők), azok is nagyon kevert telepítésűek, nem lehet belőlük értékelhető mennyiséget termelni.
A borrégió, mely ezeket a borokat adja, a tengerszint felett 400 méter magasságban fekszik a Kaukázus hegység lábainál és négy, úgynevezett klimatikus zóna határán helyezkedik el, így óriási lehetőséget rejt a szőlőfajták kiválasztása és termesztése terén. A Savalan borászat, bár nagyszerű fehérborokat is palackba zár (például viognier-t és rajnai rizlinget, traminit, sauvignon blanc-t és természetesen a világ legtöbbet fogyasztott fehér borát, a chardonnay-t), sortimentjük nagy részét a vörös fajtaborok és ezek házasításai adják.
A pincészet borainak sikerét mutatja, hogy világszerte több tucat Michellin-csillagos étterem tartja palackjaikat kínálatában.
Kis magyar büszkeségre adott okot, hogy a borokhoz párosított fogásokat Németi Sándor, a WineArtCulture tulajdonosa álmodta meg együttműködésben a Svájcban élő, Dualszky-Kovács Péterrel, aki több neves külföldi étterem konyhafőnöke és séfje, a Bocuse d’Or Hungary 2017 elődöntőse.
És most kicsit hadd lépjek a Magyar Nemzet Repeta rovatának állandó szerzője, Borbély Zsolt Attila étterem- és gasztrokritikusunk helyébe!
Négy fantasztikus bor-étel párosítás
Elsőre 2022-es reduktív viognier került a poharunkba, mely egy nagyon friss bor, őszibarackos, ananászos, kissé mézes jegyekkel, melyhez egy Fogas fogást kaptunk, retekkel, kaporral. Szép volt!
A másodjára egy Elisa névre keresztelt házasítás érkezett (chardonnay, tramini és két fajta muskotály) 2018-ból. Egy elegáns fehérbor, szép savakkal, elsőre citrusos aromával, melyhez kis vaníliát tett a hordós érlelés. Hozzá egy borjútatár érkezett őszibarackkal és répával. Számomra a tatár lehetett volna kicsit krémesebb állagú, de így is nagyszerű volt.
A harmadik esetben még komolyabb „vizekre” eveztünk. Poharunkba egy 2016-os, olasz tölgyfa hordóban érlelt Cabernet Sauvignon Ripassato névre keresztelt bor került, amely hozta a sauvignon klasszikus harmóniáit: hangsúlyos, de elegáns tanninnal, szép hosszú lecsengéssel, szedres, feketeribizlis, csokis zamattal. Jól állt neki a bárány souvlaki karfiollal és kapribogyóval.
A bor-étel kóstoló koronájaként egy cuvée (cabernet sauvignon, merlot, petit verdot) érkezett Canyon néven 2016-ból nagy testtel, szép tanninnal, piros bogyós, dohányos, fűszerpaprikás zamattal. Szép, nagy bor. Ételpárja egy brasato ravioli lett meggyel és svájci sajttal. Nem mindennapi élmény volt.
A csúcsok csúcsa
Személyes kedvencem – ha majd tehetik, kóstolják meg – a Savalan Aspi pince syrah-ja volt 2017-ből. Nagyon szép tétel, éppen a csúcson van, elegáns tannin, közepes test, szilvás, borsos illatjegyek, hosszú lecsengés a szájban. Egy olyan vörösbor, amit napi fogyasztásra nem ajánlanék, viszont minden második napra igen.
Végül betekinthettünk az azeri gasztronómiába is, hiszen a bemutató végén egy jellegzetes helyi ételt, a shah plovot is megkóstolhattuk, ami marha- és bárányhús, rizs, zöldségek és gesztenye kásája kenyértésztában kisütve. Kísérője a Savalan Aspi pincészet tramini szőlőből készült Grappolo párlata volt. Mindezek után, ha azeri gasztronómiáról hallok, bátran megyek kóstolni ételt és bort, szinte biztosan nem csalódom majd.
P. S.: Gondolom, e sorok olvasásakor önökben is felmerült a kérdés, hogy mivel Azerbajdzsán lakosságának döntő többsége mohamedán hitű, miként lehet az, hogy ilyen nagy bortermelők és fogyasztók? Hadd fogalmazzak úgy: ez örök költői kérdés marad.
A szerző a Magyar Borszakírók Körének tagja
Borítókép: A Savalan Aspi azerbajdzsáni pincészet hordói (Fotó: Zelnik Bálint)
