Szőlőtörténet dióhéjban
A mai elterjedt borszőlőfajták eredőjének tartott Vitis vinifera ősét az ókorban a Kaukázus környékén nemesítették, így az azeriek büszkék arra, hogy hatezer éves szőlőtermesztési és bortermelési kultúrával rendelkeznek, de azt se felejtsük el, hogy a Biblia szerint az özönvíz után a közeli Ararát hegyén megfeneklő bárka Isten által kiválasztott vezetője, Noé a túlélés után, hetekig részeg volt a hegy adta nedűtől.
Azerbajdzsán leghíresebb kultúrtája és bortermelő vidéke, a sokszor csak „Kis Svájcnak” nevezett Gabala régió, ahol Kr. u. I–III. századi borospincét is feltártak.
A szovjet időszakban Azerbajdzsán bortermelése hatalmasra nőtt, a kommunista birodalom egyik vezető borellátójává váltak.
Óriási törést okozott nekik az 1985-ös, Gorbacsov szovjet pártfőtitkár által bevezetett alkoholkorlátozás, emiatt a szőlőültetvények döntő többsége elpusztult. Ebből a sokkból az azeri borászat nagyon nehezen kecmerget ki. Kicsit közelebb lopakodva jelenünkhöz, Azerbajdzsán függetlenségének elnyerése óta (1991-ben szabadultak ki a Szovjetunió „kötelékéből”) hatalmas fejlődésen mentek keresztül, például a vizsgálatunk tárgyát képező gasztronómiában és bortermelésben is.
Milyenek a mai azeri borok?
Az eseményen, melyre annak koordinátora, borszakíró kollégám, Németi Sándor hívott meg, az azeri diplomácia és borászat legmagasabb szintű képviselői tették tiszteletüket: Tahir Taghizadeh, az Azerbajdzsáni Köztársaság meghatalmazott magyarországi nagykövete, Timur Mamedov, az Azerbajdzsáni Bortermelők és Exportőrök alelnöke, valamint Arif Rahimov, a Savalan Aspi Pincészet tulajdonosa. A budapesti azerbajdzsáni nagykövetségen bemutatott borok mindenesetre meggyőztek arról, hogy az azeriek nemcsak a többezer éves borkultúrájukra lehetnek büszkék, hanem a jelenükre is.
Érdekesség, hogy a körülbelül magyarországnyi méretű országban összesen húsz borászat működik, nálunk egy közepes borvidéken is van ennyi.
Ez alkalommal a Gabala régióból a Savalan Aspi borászat mutatkozott be, amelynek olasz borásza van, Daniel D’Andrea személyében. Így nem meglepő, hogy a vezető európai (többségében francia) szőlőfajtákból készítenek borokat.
Kérdésemre, hogy mi történt a helyi fajtákkal, azt a választ kaptam, hogy minimális maradt belőlük (a bajan sira és madrasza szőlők), azok is nagyon kevert telepítésűek, nem lehet belőlük értékelhető mennyiséget termelni.
A borrégió, mely ezeket a borokat adja, a tengerszint felett 400 méter magasságban fekszik a Kaukázus hegység lábainál és négy, úgynevezett klimatikus zóna határán helyezkedik el, így óriási lehetőséget rejt a szőlőfajták kiválasztása és termesztése terén. A Savalan borászat, bár nagyszerű fehérborokat is palackba zár (például viognier-t és rajnai rizlinget, traminit, sauvignon blanc-t és természetesen a világ legtöbbet fogyasztott fehér borát, a chardonnay-t), sortimentjük nagy részét a vörös fajtaborok és ezek házasításai adják.
