Temesvár szívében nyílt meg a brassói Dei Frati első franchise-egysége

Jó volt a helyszínválasztás, Temesvár belvárosában olasz étterem ritkán megy tönkre.

Üvegtigrisből működik vagy fél tucat, Lesz Vigasz sörözőből, Kemencés étteremből-csárdából nemkülönben. Sörpatika van Szombathelyen, Budapesten, Gyulán, de még Marosszentgyörgyön is. Olyat is láttunk már, hogy ikonikus éttermek viselik ugyanazt a nevet, s ha valamelyik szóba jön, tisztázni kell, hogy épp melyikről beszélünk. Évtizedekig, míg a várbeli be nem zárt, két Alabárdos is működött, egy Szegeden, egy pedig a fővárosban, Fricskából most is van kettő, egy Veszprémben s hála az újraindulásnak, a másik a régi helyén, a Dob utcában található, Budapesten.

Nem volt nehéz tisztázni a helyzetet, belépve már a dekorációból sejtettem, hogy franchise-ról van szó, amikor megláttam az étlapot helyettesítő A5-ös füzetet, már megvolt a válasz. De azért megkérdeztem a felszolgálót, hogy milyen viszonyban áll a két hely egymással, megtudtam, hogy ez az első franchise-egysége a brassói kisvendéglőnek, s egyelőre nincs is több.

Jó volt a helyszínválasztás, Temesvár belvárosában olasz étterem ritkán megy tönkre, bár erre is akad példa. (A redőnyt tavaly lehúzó Cinque Terre helyén Bohema néven nyitott egy szintén olasz profilú étterem a nemrégiben, melyről lesz még szó e rovatban.) Sikeres precedenst jelent, hogy az egyik brassói kedvencemnek, a Massimónak lassan tíz éve működik azonos néven testvéregysége szintén Temesváron, a Lloyd soron.

A szerző felvétele

Legszívesebben azonnal beültünk volna a november első felében nyitott Dei Fratiba, de épp ebéd után voltunk. A temesvári éttermek egy része a városban szilveszterező turistákra alapozva már január elsején kinyitott, mesélte is a Mistyk nevű, nemrég nyitott hely pincére, aki angolul üdvözölt minket, hogy aznap a vendégek 99 százaléka külföldi volt. A Dei Frati üzemeltetői megvárták szépen a harmadikát a nyitással. Nem bántuk, volt türelmünk hozzá.

Az étlap áttanulmányozása után alaposabban szemügyre vettük a belteret. Az asztalon só- és borsdaráló, ez eleve jó pont, aprócska műanyagcserépben élő kaktusz, a terem közepén jól sikerült műolajfa, a falon az olasz pastatípusok összefoglalása, akárcsak Brassóban.

A szerző felvétele

Az étlap olasz nyelven tünteti fel az ételneveket, alatta románul és angolul olvashatók az alkotóelemek. (Így derül ki az az illúzióromboló tény, hogy a tejszínt növényi alapú, ipari eredetű szubsztanciával helyettesítik. Ez az egyetlen komolyabb kritikám az egységgel szemben gasztronómiai síkon.)

Kínálnak klasszikus olasz előételeket a hagyományos bruschettáktól a tonhaltatárig, kétféle salátát, egy napi levest, továbbá helyben gyúrt pastákat, a jól ismert változatok mellett különlegesebbeket is, például marhabélszín-tagliatás (szeletelve tálalt steak), spárgás, koktélparadicsomos tagliatellét, rákos, pestós, aszalt paradicsomos és burratás casareccét. Szerepel az étlapon hétféle húsból, illetve halból készült főétel a gorgonzolás sertésszűztől, a szarvasgombás burgonyapürével tálalt kacsacombon át az olajbogyós-fokhagymás-kapris, kemencében sült aranydurbincsig, s végül nem hiányoznak róla a jól ismert olasz desszertek sem, például tiramisu, profiterol. Az édességek között megtaláljuk a mára már általánosan elterjedt francia ínyencséget, a creme brullée-t is.

Az italválaszték meglepően szerény, nyolcféle olasz bort tartanak, ezeket decire is kimérik, kínálnak néhány proseccoalapú koktélt, továbbá tízféle nagyipari multisört. A kommersz üdítőkön kívül kérhetünk frissen préselt narancs- és grapefruitlevet, valamint limonádét.

A kiszolgálás kedves, udvarias, de kissé figyelmetlen. A rendelt vizet nem hozzák ki a sörrel együtt, a számlát is csak második jelzésre kapjuk meg, miközben ketten is dolgoznak a könnyen áttekinthető, parányi beltérben, ahol ottjártunk idején rajtunk kívül mindössze kilenc embert kellett ellátniuk.

A rukkolával és szokás szerint parmezánnal kínált, kifogástalan alapanyagból készült carpacciót szépen tálalták, hozta mindazt, amit elvártunk tőle. 

A szerző felvétele

A ricottás körtés gorgonzolával töltött vajas, zsályás, helyben gyúrt ravioli tésztája lehetett volna vékonyabb, s a töltelék több, de a fogás így is túlmutatott a ravioli regionális átlagszintjén.

A szerző felvétele

A fritto mistójukról már áradoztam a brassói egység kapcsán, most is csak azt mondhatom, hogy pazar volt, nem maradt el az anyaegységé mögött. Bőségszarut idéző papírtölcsérben tálalták itt is, a rákot és tintahalat ropogósra sütött vékony cukkini- és répaszalagokkal gazdagították, majd ezerszigetszerű mártással és citrommal tálalták.

A szerző felvétele

Zárófogásunk egy pohárdesszertként felszolgált krémesvariáció volt, mely nem bizonyult élvezhetetlennek, de nem is nőtt fel a többi fogás szintjére. Itt is jelzik, hogy növényi tejszínt használnak hozzá, amit elvből kerülök, de kíváncsi voltam a modenai Monte Cimonéről elnevezett desszertre. 

A szerző felvétele

Az igazság az, hogy bár megszámlálhatatlan olasz étteremben fordultam meg, megannyi olasz receptkönyvet forgattam, nyaralásaink leggyakoribb célpontja Olaszország, azt hittem, hogy egy nem ismert, autentikus olasz regionális édességgel van dolgunk. Utólagos világhálós kutakodás nyomán derült fény arra, hogy az étterem adta ezt a fantázianevet az édességnek, mely esetében nemcsak a növényi tejszín problematikus, hanem az is, hogy a roppanós elemnek szánt tészta nem roppant. No de sebaj, nem muszáj egy helynek minden műfajban aratni, legközelebb tiramisut kérünk, az biztos jó lesz.

Mert ide érdemes visszatérni a jelzett, kisebb-nagyobb hibák dacára.

A szerző felvétele

***

Elérhetőségek:

Dei Frati étterem

Temesvár, Hunyadi (jelenlegi román nevén Vasile Alecsandri) utca 3. Telefonszám: : +40-728/847-910

Honlap: https://www.facebook.com/deifrati.tm

Borítókép: Az étterem belső tere (A szerző felvétele)