Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A plázák a legújabbkori valláspótlék, a hedonizmus templomai, a fogyasztói társadalom kulturális lenyomatai. Konzervatív emberek messzemenően jogos előítéleteket táplálnak velük szemben, van, aki be nem teszi a lábát egy ilyen komplexumba. Fogas kérdés, hogy e nemes intranzigencia akkori is követendő-e, ha egy kulináris értéket teremtő műhely pont egy plázában ver tanyát. Sokan meglepődtek, amikor a Michelin kalauz csillaggal tüntette ki a Hegyvidék Üzletközpontban működő Tanti éttermet (itt kapott első ízben csillagot Pesti István, aki a rangos elismerés elnyerése után nem sokkal távozott is az étterem éléről, mely később elvesztette a csillagot, majd megszűnt). Aligha lett volna indokolt a Tanti szabotálása pusztán a lokáció miatt.
Hasonló helyzet a temesvári Iulius Mall üzletközponttal és vonzáskörzetével, a Iulius Townnal, amely lassan a város második legjelentősebb kulináris központjává avanzsál. (A Losonczy tér környékének első helyezése hosszú távon bebetonozottnak tűnik.)
Itt ugyanis nemcsak a megszokott „food court” keretében működik két tucatnyi jobb-rosszabb fast food egység, hanem egy sor hagyományos értelemben vett étterem is, mint az @Fabrika, mely a Gault Millau kalauzba is belekerült, vagy a C. House Milano, mely ezidőtájt meglepő módon a Tripadvisor közösségének kedvence, első helyen áll a portál több mint 250 egységet integráló temesvári toplistáján. De itt működik a Fenice Palas is, egy remek arab étterem, amely, ha 2019 előtt nyit, vélhetően szintén bekerül a „sárga kalauzba”.
Az utóbbi évben egy sor igényes hely nyílt a Iulius Townban, mint például a nemzetközi konyha legjavát kínáló Kai, melyről minden bizonnyal lesz még szó e rovatban, a Staropramen Cech In, a Pescada Port, amivel a nemrégiben foglalkoztam, s az Enjoy Sushi bár.
Az új helyek közé tartozik a tavaly júniusban nyitott Taverna Racilor is, melynek csapatával és logójával a halakat és a tenger gyümölcseit előnyben részesítő gourmet közönség a maguk szervezte fesztiválokon találkozhatott, miután sikerrel lovagolták meg a kétezertízes években indult s máig tartó street food hullámot.
Első ízben még a Covid-időszak előtt ütköztem bele e rendezvénybe Nagybánya főterén. Örömtelinek ítéltem, hogy akad egy vállalkozó, aki rá mer építeni a tengerben élő lényekre egy egész gasztrofesztivált. Később belefutottam e „rákfesztiválba” más városokban is.
Honlapjuk felettébb adatgazdag. A cég alapítója Paul Nicolau, becenevén „Pescobar” – magyar fülnek talán nem olyan frappáns a szójáték, de a „hal” megnevezésére a latin „piscis” valamilyen formáját használó nyelveken, mint a spanyol (pescado), az olasz (pesce), a francia (poison) vagy a román (peste), annál inkább – úgy említi magát, mint „omul cu raci”. Magyarul „rákos ember” lenne, ami persze rosszul hangzik, mert mi ugyanazt a kifejezést használjuk az állatra és a betegségre, a román nyelvben az utóbbira a „cancer” a megnevezés, a „rac” pedig a rákfélék gyűjtőneve.
Egyedülállóan hosszú és részletes leírást olvashatunk a honlapon arról, hogy miképpen lett az albérletét éppen hogy kifizetni képes, almán élő, lényegében éhező fiatalemberből az ország egyik jelentős üzletembere, akinek ezidőtájt három étterme van Bukarestben és további három Temesváron, Kolozsváron, valamint Nagyváradon. S még akkor is így van ez, ha a honlap „éttermek” rovata csak a fővárosi egységeket adja ki, a továbbiak vélhetően franchise rendszerben működnek.
Megtudhatjuk, hogy milyen ötletekkel játszott a történet főszereplője, mielőtt a rákhalászatra adta volna a fejét, a viperatenyésztéstől (igen, ez is biznisz volt a kétezres években – vagy talán ma is az –, egyik nagybányai borkóstolóm alkalmával mesélte egy helyi üzletember, hogy évekig viperákat tenyésztett, amelyeknek mérgéért jó pénzt lehetett kapni, s nem az alvilágban, hanem a gyógyszeriparban, teljesen törvényesen) a csigatenyésztésen át a fürjtojás-forgalmazásig. Végül a rákoknál maradt, majd alapos dokumentálódás után baráti kölcsönből indított gyorsan felfejlődő, máig virágzó üzletet. A nagyságrendet éreztető adat, hogy a harmadik általa szervezett fesztiválon öt tonna rák fogyott. Humorérzékéről tanúskodik, hogy a rák jegyében születettek 10 százalék kedvezményt kapnak (megjegyzem, erre nem találtam utalást a temesvári egység étlapján).
A szerző felvétele
A Iulius Mall keretében működő „Taverna Racilor” magas, tágas, intimitásmentes beltere eleganciát sugároz, de nem fordítanak kellő figyelmet a részletekre, a mi asztalunk márványlapja megrepedt, a tisztítása is hagy némi kívánnivalót maga után, koszosnak nem mondanám, de a poharak alja után megmaradt foltkarikákat nem tüntették el maradéktalanul. Az extraszűz olívaolajat, balzsamecetet, só- és borsdarálót értékeltük.
Az ételválaszték impozáns, egyedül a desszertműfajra nem helyeznek hangsúlyt, olyannyira, hogy nem is tartanak édességeket. A mediterrán konyha dominál itt is, azon belül az olasz, de képviselteti magát a spanyol és a közel-keleti gasztronómia is. A megannyi rákétel mellett kínálnak többek között polipcarpacciót, a görög taramával rokon ikrasalátát, szardellapástétomot, a tenger gyümölcseiből készült, paradicsomalapú levest, spagettit, paellát, rántott békacombot, roston sült, panírozott, valamint töltött tintahalat, kagylós fogásokat, különféle sült halakat a lepényhaltól a nyelvhalig, továbbá több homárételt is.
A szerző felvétele
A palackozott borválaszték korrekt, tíz erdélyi és Kárpátokon túli pincészet harminc borát kínálják, továbbá nyolc import tételt Franciaországból, Portugáliából és Olaszországból. Kimérve csak három délromán bor kapható. Mindezeken kívül mintegy tizenöt minőségi habzó tétel is szerepel a választékban, a proseccók és champagne-ok mellett a Moldovában működő Chateau Purcari nedűivel ismerkedhetünk meg náluk. A söröket a nagyipar jobbacska tételei közül válogatták, a tömény- és koktélválaszték igényes.
Rendeltünk egy polipos humuszt, mely élvezhető volt, de inkább kötelességszerűnek mondanám, mint emlékezetesnek, jó lett volna hozzá valami zöld üdítő elem, akár egyszerű rukkolasaláta. A mellé adott pita jobbacska nagyipari késztermék.
A szerző felvétele
A vegyes levélsalátával kétfülű serpenyőben tálalt, tenger gyümölcseiből készült, szépen formázott fasírttal meg voltunk elégedve, megfelelőnek bizonyult a hőkezelés, jónak az állag s az ízesítés.
A szerző felvétele
A fish and chips nem volt rossz, de a hal lehetett volna szaftosabb, vélhetően valamikor visszafagyasztották sokkolás nélkül. A panír és a csónakburgonya jó, de bármiféle mártás, netán mentás zöldborsópüré nélkül befejezetlennek tűnik a fogás.
A szerző felvétele
Nem kevés pincérrel dolgoznak, a mi felszolgálónk kifogástalanul tette a dolgát, kedves volt, udvarias, segítőkész és kommunikatív. A mellettünk levő asztalnál ülő kislánnyal beszédbe elegyedett, be is mutatkozott neki, így megtudhattuk, hogy Biankának hívják.
Nem rossz hely a Taverna Racilor, de egy olyan városban, ahol működik másik négy, magasabb szintű, hasonló profilú hely, köztük az egyik, a Pescada Porto nagyjából száz méterre, bizony több odafigyelésre és igyekezetre lesz szükség a hosszú távú fennmaradáshoz.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
