A magyar kultúra és történelem ezer szállal kötődik a kereszténység szakrális italához, a borhoz. Irodalmunk borral kapcsolatos műveiből kötetek sorát adhatnánk ki Janus Pannoniustól Balassi Bálinton, Csokonain, Vörösmartyn, Petőfin, Babitson keresztül az ezredforduló alkotógárdájáig, legyen szó Kis Pál Istvánról, Csávossy Györgyről vagy Tari Istvánról.
A bor a magyar identitás részét képezi. Nem véletlenül nevezi Hamvas Béla a magyart bornépnek:
„A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, (…) az olaszok, a franciák és a magyarok. (...) A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek. Ez a magatartás a bor egyik leglényegesebb alkotóelemének, az idillolajnak következménye. A bor-országok és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szentgyörgy hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok.”
Volt idő, amikor mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében bornagyhatalomnak számítottunk, s megannyi szakmai kérdésben élen jártunk. Tokaj-Hegyalja települései már 1641-ben megalkották közös rendtartásukat, ami szabályozta a szőlőtermelést és egységes kultúrtájjá emelte e borvidéket, mely 1737-ben világ első zárt borvidéke lett. Ebben az időben készítette el Hegyalja vonatkozásban Bél Mátyás a világ első dűlőklasszifikációját, megelőzve száz évvel a borszakértők Mekkájának számító Burgundiát. Pápák és királyok sora dicsérte felsőfokú jelzők kíséretében a magyar borokat. A Monarchia idejében 430.000 holddal, azaz közel 250.000 hektárral és átlagos évi 5 millió hektoliter bortermeléssel Európa harmadik legnagyobb bortermelő országa voltunk. A filoxéra elleni védekezésben is a világ élvonalához tartoztunk, Teleki Zsigmond nevéhez köthető a nemes európai vesszőknek a gyökértetűvel szemben ellenálló amerikai alanyra oltása, amit ma is alkalmaznak az egész kontinensen.
Trianon törést jelentett a fejlődésben, de az igazi katasztrófát a kommunista időszak minőségi szempontokat félreseprő mennyiség-központúsága jelentette.
A rendszerváltás után a minőségi bor reneszánszával párhuzamosan sajnos rohamosan csökkent a szőlőtermő terület, s ezzel a szőlőtermesztésből és/vagy borkészítésből élők száma. Emellett az is gond, hogy bár igen jól szerepelnek a magyar borok a rangos világversenyen, ismertségük nem éri el azt a szintet, ami minőségükből, egyediségükből következne.
Jó bornak is kell a cégér.
Ma már, amikor jó marketinggel el lehet adni a tömény középszert, a minőség háttérbe szorul és vereségre van kárhoztatva, ha nem veszi fel ezen a téren is a versenyt. A magyar borok népszerűsítése a nemzetközi és belföldi piacon, az ágazat tudatos, tervszerű segítése állami feladat is, aminek van gazdája, mint már szó volt róla e rovatban Rókusfalvy Pál bormarketingért felelős kormánybiztosnak a tavalyi borkonferencián tartott előadásának kapcsán.
Alkalmam volt a minap részt venni egy sajtóreggelin a legmagasabban fekvő fővárosi étteremben, a MOL torony tetején működő Virtu-ban, ahol Rókusfalvy Pál mellett Goreczky Gergely, a Magyar Bormarketing Ügynökség (BMÜ) vezérigazgatója számolt be az elvégzett munkáról és további tervekről, Pusztai Anita, a Magyar Bormarketing Ügynökség marketingigazgatója pedig az április 21. és 25. között megrendezésre kerülő „Hungarian Wine Summit” nevű rendezvény részleteibe avatta be a jelenlevőket.
Elhangzott, hogy az exportot az ágazat mozgatórugójának tekintik, ami nem feltétlenül vidám, de helytálló meglátás. Boros körökben gyakori szólás, hogy amennyi bort megtermelünk, azt megihatnánk mi magyarok és a külföldiek örüljenek, ha jut nekik. A valóság az, hogy a jelenlegi tendenciák mellett eme idilli jövőkép irreálisnak tűnik, másrészt meg a magyar bor nemzetközi elismertségének újbóli elérését nem várhatjuk ettől a stratégiától. Mint megtudhattuk, elsősorban a magyar fehérborok iránt mutatkozik érdeklődés, a 2022-es export 86%-át tették ki a fehérborok, de attól még nem mondtak le a magyar vörösborok népszerűsítéséről sem. A főbb célországok: Kína, Dél-Korea, Lengyelország, Németország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok.
Rókusfalvy Pál hangsúlyozta: fontos, hogy ne alkalomszerű legyen a jelenlét ezekben az országokban, hanem állandó, s ennek érdekében építik ki az ottani támaszpontjaikat. A bemutatott képanyagból és kisfilmekből ízelítőt kaphatott a hallgatóság a célbavett országokban megrendezett boros eseményeken való magyar jelenlétről, mint a Pro Wein Shanghai és Pro Wein Düsseldorf. Utóbbi mesterkurzusait, az aszúk, a vulkanikus borok és a kékfrankos fajta témákban a borvilág „Jedi lovagjainak” tartott, Master of Wine (MW) titulussal rendelkező szakértők tartották.
Köztudott, hogy a tokaji édes borok ismertsége és elismertsége a szakmán belül lassacskán nő ugyan, de még mindig elmarad attól, ahol két-három évszázada volt s ami egyébként a minőségükből következne. Ezen igyekszik változtatni a „Sweet Tokaj” kampány, melynek jegyében tavaly a világ egyik legrangosabb szakmai magazinjának, a Decanternek decemberi száma egy Magyarországról szóló külön mellékletet jelentetett meg, amihez hazánk legjobb séfjei közül tízen és alkottak meg étel-bor párosításokat közösen a legjobb sommelier-kel. A cél az volt, hogy a tokaji aszút és szamorodnit a különböző nemzetek konyháinak főfogásaihoz illesszék s lépjünk ki végre a „édes bort csak desszerthez” megrögzöttségből.
A megfelelő borral kísért alkotásokat nemcsak a lapban mutatták be, hanem azok a kampányban részvevő éttermek étlapjaira is felkerülnek. Mindemellett a szakmai grémium, szakújságírók, marketing szakemberek és borbeszerzők részt vehettek a Michelin csillagos londoni Trivet étteremben egy „Sweet Tokaj Lunch” ebéden és mesterkurzuson, ahol a Balassa, Béres, Dereszla, Füleky Hétszőlő, Patricius, Royal Tokaji, Sauska, Szepsy, és Zsirai pincészetek nedűi kísérték az említett tíz fogást. (További részletek olvashatók a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának honlapján.
Mindezen túl a Kézdy Dániel által kitalált s idén tizennegyedik alkalommal megrendezett „Furmint Február” ihletésére rendezték meg hatodik alkalommal a talán legfontosabb magyar szőlőfajtát az Egyesült Királyságban népszerűsítő eseménysort.
Megtudhattuk, hogy a sokat emlegetett keleti nyitás boros vetületeként a China Alcoholic Drink Expo-n 11 cég képviselte a magyar borokat. Az eddig is tudott volt, hogy a tokaji borok jól harmonizálnak a távolkeleti konyhával, ezúttal kifejezetten a szecsuáni konyha és a tokaji édesek párosításának lehetőségeit keresték, nem kis sikerrel. A Hungarian Wine Summitról Pusztai Anita elmondta, hogy e jeles eseményre, mely nem a nagyközönséget, hanem kifejezetten a szakmát célozza, több mint 100 nemzetközileg elismert szakember érkezik hazánkba. A Millenáris parkban a kilenc mesterkurzus mutatja be a legfontosabb témákat, ezek közül három lesz plenáris, az „All stars”, a Sweet Tokaj” és a vulkanikus borokról szóló, továbbá hat választható, itt kerülnek bemutatásra olyan témák, mint például az organikus borok vagy a „fiatalok a magyar borászatban”.
A kóstoló zónában 107 borászat 386 nedűjével ismerkedhetnek a részvevők, akik mindezek után három napon keresztül négy különféle útvonal közül választva ismerkedhetnek meg a helyszínen, a borpincékben a magyar borokkal, termelőkkel és borvidékekkel. A rendezvény nagyköveti státuszát olyan világhírű szaktekintélyek vállalták el, mint az első középeurópai MW, Woiciech Bonkovsky, John Szabó Master Sommelier, valamint a térség és azon belül Magyarország boraival három évtizede foglalkozó Caroline Gilby MW és Elisabeth Gabay MW, akikkel már több rangos rendezvényen találkozhattunk a fővárosi Vince Wine Showtól a temesvári Rovinhudig.
Felmerült hallgatói kérdésként, hogy ha a másfél milliárd lakosú Kínában netán nagy érdeklődés mutatkozik a magyar borok iránt, akkor vajon eleget tud-e majd tenni volumen tekintetében a magyar borászat a felmerülő igényeknek. Goreczky Gergely elmondta, hogy nincs ilyen veszély, Kína nem egy könnyű piac, másrészt van konkurencia is bőven. Mindehhez a Grand Tokajt képviselő Győrffy András a hallgatóság soraiból megjegyezte, hogy Kína lakossága ugyan tényleg másfél milliárd ködül van, de ebből a rendszeres borfogyasztó közösség mindössze 50 milliós.
A támogatottak körére vonatkozó kérdésre adott válasz keretében elhangzott, hogy nem az a célja a bortermelők támogatásának, hogy sikeresek legyenek, hanem azért legyenek sikerek, hogy lehessen őket támogatni. Rókusfalvy Pál elmondta példaként, hogy a nemrégiben részt vett 35 felvidéki natúrboros bortermelő találkozóján, s bíztatta őket, hogy tömörüljenek szövetkezetbe, épp azért, hogy támogathatók legyenek, elvégre a natúr bor ma népszerű és trendi, használják ki az összefogásban rejlő lehetőségeket.
A borkoktélok is szóba kerültek a kérdések között, a borügyi kormánybiztos talán sokkolta is kicsit a hallgatóságot, azon, a „Politikai Hobbista” című tévéműsorban is elmondott gondolatával, hogy „minden jó borkóstoló sörrel fejeződik be”. Amihez azt is hozzátette, hogy ezt ki lehet váltani a borkoktélokkal, kifejezetten cél is magyar borkoktél/koktélok kitalálása, aminek lehet alapja például a Furmint, a Kékfrankos vagy a pezsgő is.
A tartalmas délelőtt következtetése számomra az volt, hogy hosszú távú koncepció mentén dolgozták ki a magyar bormarketing-stratégiát, aminek nem a szalmalángszerű, gyorsan múló hirtelen siker a célja, hanem az idővel beérő és folytonosságot ígérő termés.
Borítókép: Illusztráció (A szerző felvétele)
