Utóbbiak közé tartozik a nemrég elköltözött, s a hely Facebook-oldalán közeli újranyitást prognosztizáló Gallo bistro is. Az új lokációról közzétett néhány fotóról sejthető, hogy a beltér éppoly igényesen berendezett, hangulatos lesz, mint a korábbi, ahol múlt hónap végén jártam. Vélhető, hogy itt is kiállítják majd a berámázott festményeket, az összekötött lábú báránytól, kulináris csendéleten át a kissé morbid, zöldségekből összeállított nemes úrnak az elmúlt századokat idéző képéig. Hogy a deszkából készült cégért, amibe belevésték, majd beleégették a hely nevét, illetve ikonját, a kakast, kiteszik-e ismét, azt még nem tudni. (A „gallo” ugyebár a kakast jelent spanyolul.)
A környezet egésze, beleértve a bútorzatot a boldog békeidőket idézte. A falra szerelt polcokon borosüvegek pihentek, ezek az említett fotók tanúsága szerint ismét főszerepet kapnak majd a dekorációban.
Az asztalon korrekt minőségű olívaolajat és balzsamecetet talált a vendég dizájnos tartóban, továbbá szemgyönyörködtető, stílusos só- és borsdarálót. Kellemes háttérzene szólt.
A dicséretesen szűk étlapon tizenhat fogás szerepelt. Nem lenne rossz, ha az új változatot a hagyományos előétel, leves, főétel, desszert tagolás szerint strukturálnák. Mert május végén nem ezzel találkoztunk, az első hét felsorolt étel egyfajta egyveleg volt, amiben akadt előétel, leves, köret és főétel egyaránt, majd a „specialitások” következtek, többek között vargányakrémleves, zöldségekkel wokozott marhabélszín, báránycurry sáfrányos rizzsel, vagy pankomorzsás mangalicatarja parasztos burgonyával és házi savanyúsággal. A két desszert – tarte és krémes – a közelgő költözés okán ottjártunk idején nem volt kapható, helyette sajttortát ajánlottak, amit elfogadtunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!