Nagybánya egyike azon városainknak, melyek rajta vannak egy minimális általános műveltséggel rendelkező magyar ember képzeletbeli térképén. Ha másért nem, akkor a híres-neves nagybányai festőiskola révén vagy Németh László szülővárosaként.
Azt már kevesebben tudják, hogy Nagybánya is azon városok közé tartozik, ahol bár Trianon idején még masszív kétharmados többségben volt a magyarság, részarányunk mára tíz százalék alá esett, legalábbis a hivatalos 2021-es népszámlálás adatai alapján.
(Érdekes, hogy a megszámláltak közel ötöde itt sem volt hajlandó nyilatkozni etnikai hovatartozásáról. Köztük lehetnek a magyarsághoz még valamelyest kötődő emberek, bár vélhető, hogy e csoport jelentős részét a cigány kisebbség teszi ki.)
Pedig a helyi magyar közösség elöljárói a politikai összefogás és a vallási ökuménia szép példájaként egy olyan felhívást fogalmaztak meg több mint tíz esztendeje Új kiáltó szó címmel (utalva Kós Károly 1921-es legendás kiáltványára), mely szókimondásban precedens nélküli a rendszerváltás utáni Erdélyben. Hadd idézek egy reprezentatív, ma is aktuális passzust a veretes szövegből:
Fiatalok: keressétek egymás társaságát! Keressetek magyar barátokat, magyar társakat! Igen, ez valamennyire zárkózott, önmagunk felé forduló életet jelent. De ne feledjétek: évszázadokon át ez a zárkózottság tartotta meg Erdély legértékesebb közösségeit!
Útravalóul adjuk számotokra a törvényt: zárjatok ki magatokból minden idegent. Ne engedjetek közel a szívetekhez idegen nyelvet, idegen kultúrát, idegen barátot. Mert az idegen barátból könnyen lesz idegen szerető, s aki nem anyanyelvén vall először szerelmet, később nagy valószínűséggel választ az életre is más nemzet fiai közül társat magának.
Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így is menni fog. Nézzetek körül ismerőseitek között: vajon hány vegyes házasságból származtak magyar gyermekek, majd magyar unokák...? Legyetek hűek szülőföldetekhez, a gyökerekhez, amelyek éltetnek benneteket! Olvassatok magyar könyveket, hallgassatok magyar zenét, ismerjétek meg a magyar történelmet! Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, mert ez tesz benneteket sajátossá, egyedivé, ez különböztet meg benneteket mindenki mástól ezen a világon!
A teljes szöveg itt olvasható.
Nagybánya vendéglátó kultúrájában a magyar jelenlét sajnos gyenge. A nevében és dekorációjában gróf Teleki Sándornak emléket állító Colonello kávézó tavaly ősszel bezárt, tény, hogy szezonbeli újranyitásában sokan reménykednek. A magyar közösség a Cinquecento nevű helyen szokott találkozni (további információk és személyes beszámoló itt) s ma is működik a városban egy autentikusnak mondható magyar étterem Budapest néven, mely a tisztes fősodorhoz tartozik. Két ízben jártam náluk, az egyébként udvarias felszolgálók nem kommunikáltak magyarul.
A város vendéglátásának legerősebb és legszínvonalasabb vonulatát az olasz helyek jelentik, akárcsak Temesváron, Aradon és Szatmárnémetiben. (Nagyváradon is igen erős az olasz hatás, de talán nem annyira masszív, mint a Bánság és Partium többi említett városában. Itt a legjobb éttermek – a Graf, a Meridian Zero, a ReWine s a Rivo – inkább nemzetközi színeket képviselnek).
Ezek közé tartozik legfrissebb nagybányai élményemet adó, a városházától nem messze működő „The Buffet” étterem is, bár az olasz klasszikusok mellett nem kevés ma már nemzetközinek mondható fogás szerepel a választékban más nemzetek konyháiból.
A belteret az ipari dizájn jegyében alakították ki, legalábbis ezt sugározza a pult fölötti csőrendszer, a világítótestek, a szürke plafon. A terem két végében a falra szerelt tévékészülékeken a Paprika TV adását követhetik a nézők. Jobb, ha egy étteremben nem megy semmilyen tévé, de ha mégis, akkor ez nem rossz választás. Egyik sarokban katonai faládában játékok és könyvek várják a gyermekeket. Az asztalon só- és borsdaráló. Kellemes háttérzene szól.
„Ízletes ételeket szolgálunk fel különleges embereknek” – e mondattal köszönt az egynyelvű, román honlap, ahol a „rólunk” opció alatt annyit olvashatunk csak, hogy „Egy kényelmes hely, enni és lazítani.” Minden bizonnyal arra alapoznak, hogy az ételek magukért beszélnek.
Kínálnak reggelire Croque Madame-ot, török tojást, avokádós omlettet és angol reggelit, ebédre-vacsorára többek között kókusztejes sütőtökkrémlevest, zöldséges lestyános növendékmarha-csorbát, guacamole-s csirkés quesadilla-t, fehérboros fekete kagylót, lassan sült sertéstarját szarvasgombás burgonyapürével, sültpaprika-mártással és gombával, burgereket, pasta-kat és pizzákat.
A borlap közel húsz minőségi tételt integrál, főként Erdélyből és a Kárpátokon túli román területekről, néhány import nedű mellett. Ezek közül négyet poharaznak. A nagyipari sörökön kívül tartanak háromféle főzetet a helyi Herrnbräu főzdétől is. A töményitalok között akadnak prémium nedűk, bár nem azok teszik ki a kínálat gerincét.
Ettünk volna többek között egy „mozzarella fresca e prosciutto crudo” nevű előételt, mely a jelzett alapanyagokon kívül tartalmaz még az étlap leírása szerint vegyes salátaleveleket, kesudiót és koktélparadicsomot is, de azzal nem tudtak szolgálni. Az is a rendeléskor derült ki, hogy pizzát csak 14 óra után sütnek. Erre célszerű lenne a választás előtt figyelmeztetni a vendégeket az étlap átadásakor. Egyébként a kiszolgálás kedves, udvarias.
Kértünk végül egy avokádós csirkesalátát, melynek minden eleme korrektnek bizonyult, a cékla- és rukkola-levélágyon érkező, szépen szeletelt avokádó kellően érett és friss, a csirkemellet ügyesen hőkezelték, nem száradt ki, a kompozíció tetejére jó ízű mustáros dresszing került.
Hasonlóan meggyőző volt az edamame babbal és koktélparadicsommal tálalt articsókás humusz is, amire intenzív ízű napraforgómag-olajat csepegettek. A selymes, ízletes humusz mellé Lidl-minőségű magos pirítós kenyeret adtak, ami, ismerve a Kárpát-medencei kenyérkínálatot, jobbacskának mondható.
A sertéspofa omlós volt, s jó ízű, tény, hogy csak azután, hogy megsóztuk, ami a mellé adott paszternákpürére is igaz. Az édeskés, készterméknek tűnő mártás, amivel bevonták a fogást, nem igazán karakteres, egy jó koncentrált jus jobb eredményt hozott volna. Ezzel együtt a mai partiumi vendéglátás viszonylatában ez nem volt egy rosszul sikerült tányér.
Mindenféle „de” és „ámbár” nélkül emelkedőnek bizonyult viszont a málnás sajttorta, mind ízre, mind állagra.
Az árak barátságosak, a felsorolt ételek egy alkoholmentes sörrel és egy frissen préselt narancslével együtt 180 lejbe, azaz nagyjából 14 ezer forintba kerültek.
Mindent egybevetve az apró hibák dacára ez volt talán a legmeggyőzőbb nagybányai éttermi élményem.
Elérhetőségek:
The Buffet
Nagybánya, Gheorghe Sincai u. 33. Honlap: https://thebuffet.ro
Telefonszám: + 40 771 572 728
E-mail-cím: dailyboxonline @ gmail.com
Borítókép: Sertéspofa (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
