A székelység a magyar nemzet talán legkonzervatívabb része. Nemcsak hagyománytiszteletben, szokásokban, viseletben, világnézetben, hanem a gasztronómia tekintetében is. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a székely csúcséttermek zöme nem tudna megélni, ha kizárólag a helyi közönségre alapozna. Az sem véletlen, hogy míg Erdély nagyvárosaiban egyre több a kísérletező konyhával próbálkozó vendéglátóegység, ezek száma Székelyföldön a régió lakosságához képest igencsak alacsony.
A nemrégiben nyitott Murok étterem üzemeltetői mindezt tudomásul véve törekednek arra, hogy egyszerre nyújtsanak átlag feletti fogásokat azoknak, akik ragaszkodnak a hagyományos ízvilághoz, s bevonzzák az újat kereső közönséget is.
Rokonszenves, hogy a hely nevének a sárgarépát jelölő helyi tájszót választották. A murok valahogy kimaradt Jakab-Benke Nándor által jegyzett „Székely nyelvlecke magyaroknak” című sorozat első, táplálkozással foglalkozó részéből, de amikor Veres István, a Bábel étteremnek csillagot hozó ex-séf egy interjúban a jellegzetes székely kifejezésekkel példálózott, ez is benne volt a háromban: „az én konyhámban murok, pityóka, lapító van, nem répa, burgonya és vágódeszka.”
A Murok a közel hatszáz lelkes, masszív magyar többségű falu, Székelytompa határában működik. A parányi település 4 kilométerre fekszik Nyárádszeredától, melyhez közigazgatásilag tartozik, Marosvásárhelytől mért távolsága 14 km.
A Nyárádmente nincs elkényeztetve éttermekkel, talán ennek is köszönhető a Murok gyorsan szerzett népszerűsége. (A Nyárádszeredán működő Csámborgó kellemes meglepetés volt pár éve, élménybeszámolóm itt olvasható. A város másik rokonszenves éttermében, a Füles pubban még nem volt alkalmam enni, de ami késik, nem múlik, annál is inkább, hogy a kínálatban nemcsak pacalleves, hanem csülkös pacalpörkölt is szerepel. További példákat nem tudok mondani Nyárád-menti éttermekre.)
A beltér elegáns, hangulatos, igényes, a szép kilátást biztosító épületet szinte körbeölelő terasz nemkülönben. Az étterem háta mögötti rész a leginkább tetszetős, ahonnan nemcsak a környező dombokban gyönyörködhetünk, de az arra elhaladó főút forgalma sem hallatszik be. A gyermekeket szépen kialakított játszóházzal várják. Az asztalok egy részén olívaolaj- és balzsamecettartó, ami errefelé még messze nem általános, a borslisztszórót jó lenne borsdarálóra cserélni.
