Eddig is tudtuk, hogy nem könnyű a borosgazdák helyzete. Aki a mezőgazdaság bármely ágával foglalkozik, soha nem lehet biztos az égiek támogató jelenlétében. Amióta az ember alaposan belefeledkezett saját – sokszor ismeretlen hatásokkal járó – természetátalakító tevékenységébe, bizony a szőlőültetvények jókora veszélynek lettek kitéve. Ma már nyugodtan mondhatjuk, ez évről-évre ismétlődik, csak egyre gyakrabban, egyre hevesebben, egyre hektikusabban. Ahogy az elmúlt héten sem kímélte a jég a tokaji gazdákat, úgy nem kíméli a későtavaszi fagy vagy éppen az özönvíz-szerű esőzések sem.
Így nyár derekán a legnagyobb veszélyt a jég jelenti. Hogy mi a baj a jéggel? A jégeső meteorológiai jelenség, a zivatarokban kialakuló jégszemcsékről van szó, ami különféle méretben érkezik ide a talajszintre. Mérettől és szaporaságtól függően súlyos károkat okozhat a szőlőültetvényekben.
A jég felszakíthatja a szőlő héját, károsíthatja a leveleket és az egész tőkét is. Épp úgy, mint a rosszkor érkező fagy.
A gazdasági hatásokat gondolom nem kell ecsetelni, hiszen ezzel többnyire mindenki tisztában van.
A felmelegedő éghajlat hozzájárul a jégeső fokozott kialakulásához Európában és más bortermelő régiókban is. Ebben a jelenségben több tényező is szerepet játszik.
A hőmérséklet emelkedése mindenképpen felelőssé tehető elszaporodásukért. A melegebb hőmérséklet önmagában nagyobb és gyakoribb kialakulásukhoz vezethet. Ha a viharban a felfelé áramló légtömegek elég erősek a jég kialakulásához, nagyobb magasságban a melegebb hőmérséklet hatására a jégszemcsék megnőhetnek, mielőtt elérik a talajszintet. De az egyre növekvő energiafelhasználás is támogatja ezt a folyamatot.
A terméskiesés teljes mértéke csak a jégverés után néhány nappal válik nyilvánvalóvá, amikor a sérült virágzat vagy fürtök elkezdenek fonnyadni.
Bár a jégeső okozta kár szélsőségesnek tűnhet, ha a tőke nem pusztult, a növény képes más rügyekből újra életre kelni. Ez meglehetősen bizonytalan és az adott évjáraton már nem segít. A szőlő nem folyton termő gyümölcs, jó bor csak kiegyensúlyozott, évi egy termés esetén születhet meg.
A meteorológiának vannak azért lehetőségei. A hagyományos módszereket, például a radarrendszereket és az időjárási műholdakat a viharrendszerek nyomon követésére és a jégeső kialakulását elősegítő körülmények, például a zivatarokon belüli erős felfelé áramlások jelenlétének megfigyelésére használják. Jó esetben ilyenkor még van lehetőség kárenyhítésre.
Ezüst-jodid tartalmú hatóanyagot égetnek el, ami felfelé áramlással a felhőkbe jut, ott csökkentve a kialakuló jégszemcsék méretét.
Ez a jelenleg leginkább használt rendszerek lényege. A jégszemcsék méretének csökkentése hathatós segítség lehet. Ugyanakkor a megfigyelések azt mutatják, hogy a túl gyakori és tartós beavatkozás aszályt is előidézhet vagy éppen villámáradásokat generálhat. A nagy Dubajt érintő áradásokat is a jégmentesítő rendszerek használatának tulajdonítják.
A jégverést követő hetek időjárása is befolyásolja, hogyan reagálnak a szőlők. A sérült hajtásokon nekrózis, azaz a sérült sejtek körüli szövetek elhalása látható. Ráadásul a felpuhult, sokszor nedves talaj, a megérkezett hőség még érzékenyebbé teszi a szőlőt a lisztharmatra és más fertőzésekre.
Nem vagyunk egyedül ezzel a problémával, de nálunk néha egészen furcsa dolgok történnek. A múlt héten hirtelen érkező jégeső Mád dűlőinek a nagy részét egyszerűen letarolta. Volt szőlő – nincs szőlő.
Az éghajlatváltozás erősödésével a jégeső veszélye egyre hangsúlyosabbá válik, ami proaktív intézkedéseket és fejlett időjárás-előrejelzést tenne szükségessé, aminek a nyomaival és hatásával lehet is találkozni. Mégsem tökéletes minden. Például úgy hallottam, Mádon sem. Mert éppen nincs ember, aki szükség esetén beindítaná az elhárító rendszert, amivel némiképp lehetne – lehetett volna – védekezni a pusztítás ellen.
Nem mondanám, hogy irigykedve olvastam eddig is a francia nagy borvidékekről – elsősorban Burgundiáról – szóló vészjósló híradásokat. Nyilván nem a náluk is pusztító jégeső kapcsán fogott el az irigység sokkal inkább a temérdek hír kapcsán. Mert minden szaklap, minden magazin, minden blog vagy más internetes fórum hosszasan foglalkozott a Chablis-t érintő tavaszi jégkárral. Nagyon szeretném megélni, hogy egyszer majd a mádi gyönyörűséges dűlőkért is aggódnak. Vagy éppen a csopakiért, somlóiért és így tovább.
Számomra már csak egy kérdés marad:
tud-e vajon a fogyasztó bármivel segíteni a sokszor lehetetlen helyzetbe kerülő termelőkön, borvidékeken?
Meggyőződésem szerint ilyenkor van a legnagyobb szükség a támogató jelenlétre, azaz a visszafogott, de folyamatos borfogyasztásra. Mert az idei részben – vagy némelyeknél egészben – elpusztított termés mellett a hazai pincékben pihen legtöbbször még egy-két évjárat. Az eladatlan, a vevőjére váró, a borkedvelőket megszólító, fogyasztásra érett tételek sora.
Sajnos túl nagy készlet halmozódott fel az utóbbi években jó minőségű, érlelhető borainkból.
Rosszul – és félreértelmezett „egészségtudatos” -nak mondott vagy gondolt, de valójában a természetességgel távoli viszonyban sem álló kínálattal találja magát szembe az, aki a borok felé fordul.
Ezek afféle helyettesítő szerepet töltenek be ott, ahol komoly tőke támogatja létrejötteket. Ezt lehet hallani, látni, olvasni ma már mindenfelé szemben a jó társaságot, beszélgetéseket és élő kapcsolatokat támogató felelősségtudatos és igényes borkóstolással, aminek a tárgya jó esetben szőlőből, alkoholos erjedés útján létrejövő bor. Alkoholos ital, tele felfedezésre váró szépséggel és izgalommal. Nyáron se felejtsük el, hogy az igazi bor egyedi, jó savakra és alkoholra épülő egyensúllyal, gazdag ízvilággal.
Egymásra vagyunk utalva. Szőlőtermesztő, borász, boros gazda és fogyasztó.
Sokszor a természet és a jég ellenében is. A felelősségteljes borfogyasztás úgy gondolom nem áll meg ott, hogy tudom: ennyit szabad meginnom, még egy pohár sok lenne. A fogyasztó felelőssége az én szótáramban azt is jelenti, felelősséget érzek a szőlő, a bor, a pincészetek fennmaradásáért. Erre emeljük nyári poharunkat!
Gilvesy Pincészet Bohém Cuvée 2022
Nomen est omen. Ez a házasítás tényleg játékos és bohém, pajkosan lendületes minden évjáratában. Virágos, könnyed aromatikája remek szerkezetbe zárva kerül a kóstoló elé. Csupa Balaton, igazi jó mindennapok bora. Olaszrizling, rajnai rizling és sauvignon blanc házasítása. Igazi nyári bor, igényes borkedvelők számára.
Szent Donát Pincészet Slikker 2017 Csopaki Kódex bor
Csopak és az olaszrizling összetartozó fogalmak. Még akkor is, ha itt az utóbbi néhány szinte trópusi meleget hozó évjárat megtépázza időnként a borok savszerkezetét. A Slikker maga a terroir. Csopak vöröses agyagos homokkő rajzolta területéről, a fajta és a hely szimbiózisa palackba zárva. Eleven karakter a korty elején, sima tapintás, hosszú, tartós utóíz. Remek példája annak, hogy hordó nélkül is lehet komoly borokat készíteni ebből a fajtából. Egy valami kell hozzá, jobban mondva kettő. Egyedi terroir és elkötelezett gazda, aki ezt észreveszi, és jól használja.
