Furmint február

Megint itt a február, amikor több figyelem irányul a vélhetően legizgalmasabb hazai fehérboraink javát adó furmint felé.

Fotó: Pexels.com

A somlói homogénebb adottságok mellett Hegyalja különféle talajai sokkal változatosabb furmint-paletta kialakulását teszik lehetővé. A Hegyalja központi részeként felfogható tokaji Kopasz-hegy és a környező lazább szerkezetű löszös talajok Tokaj és Tarcal körzetében könnyed, szelídsavú borok megszületését hozza. Ennek etalonja lehet a Hétszőlő által készített száraz furmintok sora. Talajban ugyan hasonló adottságok mellett dolgozik Berecz Stephanie (Kikelet Pince), ám borai karakteresebbek, határozottabbak savakban és ízjegyekben is, mint akár a Hétszőlő, a Degenfeld hasonló kategóriájú tételei. Szintén ezen a területen termeszti szőlőjét a a Dereszla és a Hímesudvar is. Következetes és egyedi karakterével, folyamatos magas minőségével és etalon szerűén tiszta boraival Demeter Zoltánt. A Lapis dűlőben szüretelt furmintjai évek óta ott vannak a hegyaljai toplisták elején – indokoltan. Közönségkedvenc Balassa István és a Gizella Pince is, részben melegebb parcellákban is gazdálkodnak. Boraik ma már pótolhatatlanok a tokaji prémium kategória borai között.

 

Az biztos, hogy ezek a furmintok sokkal inkább fognak közelíteni a nemzetközileg elfogadott ízlésvilághoz, semmint a kissé bizonytalan és nem egyszer rusztikus felé hajló, ma még ingadozó hazai kínálathoz. Az újhordó használata továbbra is jelentősnek tűnik, és talán többet bíznak a tökéletes technológiára, semmint az évjárattól függő kiszámíthatatlan sajátságokra.

A tokajinál, tarcalinál sokkal kötöttebb, ásványokban is gazdagabb talajokon termő furmintok a 2003-as évjárattól kerültek nagyobb számban a piacra. A borok minőségét és mennyiségét alapul véve (nem palackszámra vetítve, hanem a kitűnő borokat adó termelők számát nézve) Mád egyértelműen kiemelkedik a hegyaljai átlagból. Szepsy István úttörő és egyben vezető szerepe nem kérdőjelezhető meg. Esetében csupán azt firtathatjuk, hogy vajon egyik-másik évjáratban ízlésünk szerint választotta-e ki az önállóan, dűlősként kihozott száraz borok alapanyagát, vagy netán a birtokbor adott többet a fogyasztónak. Nem várt módon az évjárat a korábban kifejezetten keménynek és megközelíthetetlennek gondolt területek borait is átírhatja (pl. Szent Tamás).

Egyensúlyban, koncentrációban és egyáltalán összhatásban száraz fehér bortól ennél sokkal többet kapni nemigen lehet. Ezeknél a tételeknél – az évjárati sajátságoknak megfelelően – de a legjobb arányban találtuk meg a terroir, a fajta, a technológia és a gazda szellemiségének egységét Mád egyes dűlői kimondottan száraz borok alapanyagának termesztésére kiválóak. Ilyen az Úrágya, Szent Tamás, Király bizonyos részei, Holdvölgy, Betsek és mások. Közel nincs még teljes egészében feltárva ezeknek a dűlőknek a potenciálja, viszont nekünk fogyasztóknak, az újonnan megjelenő dűlős tételek remek lehetőségeket kínálnak új felfedezésekre. Az Úrágya vastagon köves, zeolitos területei már a kezdetekkor – a 2000-es évek elején - is bizonyítottak. Ekkoriban fordultak a tokaji termelők a tudatos száraz borkészítéshez. 

A hagyományos karós támaszos öreg tőkék termése nem csak Szepsy István, de a DemeterVin boraiban is nagy formátumot mutatott. S ugyan a kishordós érlelés nyomai sokáig vezették e borok ornamentikáját, a meleg évjáratok ellenére nagyon tartós és elegáns borok születtek. 

Ehhez a stílushoz némiképp közel áll a Király dűlőben majd a szintén zseniális Kővágóban szőlőt telepítő Barta Pincészet. Boraik határozottsága és egyértelmű egyedisége példaértékű. A mádi termelők közül Lenkey Géza és Orosz Gábor borait ismertük talán legkevésbé. Ők boraikat nem hozzák fiatalon forgalomba, így ezeket a furmintokat általában már kissé megállapodott formában kóstolhatjuk.

Az almasav bontás kérdése az, amit véleményünk szerint még ezeknél a boroknál lehetne tovább finomítani, bár van egy olyan határozott fogyasztói réteg, akik számára a jó tokaji furminthoz egy élesebb sav világ hozzá tartozik. A Dobogó Pincészet ugyan Tokajban van, de szőlői java része a kövesebb, ásványokban gazdagabb talajokról jön. Sokkal inkább mádi borok ezek, mint bármi egyéb, egy stílusos újhordós karakterrel kiegészítve. Erdőbénye, Tállya, Rátka adottságainál fogva talán egyértelműbben kínál kitűnő területeket száraz borok alapanyagainak. A Bodrogtól való nagyobb távolság, a kötöttebb talajszerkezet szintén a gazdagon ásványos, nagysavú borok megszületésének lehetőségét kínálja.

A borvidék felső részének nevezhető, Bodrogolaszi, Bodrogkeresztúr, Szegi, Tolcsva, Sátrospatak, Sátoraljaújhely vonala megint csak más borokat kínál. Bott Judit, Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) évek óta egyedi stílusban közvetítik felénk a fajtát. A Bott borok eleganciában annak ellenére tudnak nagyot adni, hogy alkoholban sem szegények. A Teleki és a Csontos fogalommá váltak, érdemes néhány éves pihenőt adni nekik a palackban. Simaság és krémesség együtt jelentkezik bennük. Ha az egyensúly oldalát nézzük, akkor a Nobilis furmintjai papírforma szerint jobban megfelelnek ennek az elvárásnak, viszont valójában itt is csak stílus béli különbségekről lehet szó, minőségben mindkettő remek borokat ad. 

A Barakonyinak több évjárata bizonyított már. A Patricius, nagyobb méreténél fogva is sokkal inkább rokon lehet az Oremusszal, akik a legtöbb évjáratot fel tudják mutatni száraz borokból. Mivel mennyiségük is van, egyértelműen hegyaljai etalon az, amit ők kínálnak. Bacsó András ugyan már nem a Tokaj Oremust igazgatja, de munkája vélhetően soha nem megy feledésbe. Viszont nagyon érdemes őt a Máriásy Birtokon meglátogatni. Aki nem kizárólag magára a borra, de Tokaj lelkére is kíváncsi, nos, őt semmiképpen ne mulassza el.

Van számos olyan termelő is Tokajban, akiket kevéssé ismerünk. Boraik nem kaphatók a legismertebb borkereskedésekben, de méltán sorolhatók Tokaj elitjéhez. A Rátkán látogatható Árvay Pince vagy Orsolyák Attila (Istenhegyalja), a szintén tökéletes kínálattal előálló Erzsébet Pince csak néhány név azok közül, akik letették voksukat a furmint mellett. Már most érzem, hogy sok kiváló termelőt nem említettem meg de remélem, lesz még erre lehetőségem. 

Viszont zárásul hadd jegyezzem meg, hogy az elmúlt néhány hónapban több borász borai is bizonyították, hogy a furmintban nagy lehetőségek rejlenek. Tokajból Bárdos Sarolta és Berecz Stephanie (Tokaj Kikelet), a Somlóról Spiegelberg Stefan borait kóstoltuk meg, ígéretes mélységben. No, nem a pincére gondolok, sokkal inkább az évjáratokra. Egy ülésben több mint húsz tételt különféle fajtákból, akár húsz éves korukban úgy végig kóstolni, hogy minden tétel kifogástalan – nem kis teljesítmény. Mi következik ebből? A furmint érlelhető. És még szerethető is.

FURMINT FEBRUÁR idén február 13-án. Érdemes kíváncsiskodni.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.hu)