Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Baráti és szakmai körökben egyaránt gyakran felmerülő kérdés, hogy a nagyvárosokban, illetve legfőképpen Budapesten kisebbségbe kerültek a magyar konyhát képviselő vendéglátóegységek, miközben tarolnak a pizzériák, a nemzetközinek mondható bisztrók, gombamód szaporodnak a legkülönbözőbb távolkeleti helyek. Tény ugyanakkor, hogy csúcséttermeink nagy része így vagy úgy visszanyúl a magyar konyha hagyományaihoz. Legjelentősebb köztük a 2021-ben új életre kelt Gundel, mely nem átiratokkal dolgozik, ragaszkodik a klasszikus receptúrához, akárcsak a Stand25 több fogás esetében is. Szervesen kötődik a magyar konyhához a zseniális Salt, nem független tőle a hasonlóan brilliáns Stand, Borkonyha s Textúra sem.
Többé-kevésbé újragondolt, de az ízharmóniákat őrző, remekül elkészített magyar fogásokat ehetünk a Szaletlyben, Kami kisvendéglőjében, a Hoppá bisztróban, a Glédában, hogy csak néhány példát mondjak.
A fine dining fele kacsingató említett éttermek és a Kádár rendszerből megörökölt veteránok közötti világ is figyelemre méltó. Magas szinten teljesít a Buja disznó(k) hálózat, a Korhely, a Búsuló Juhász, a Magyar 21, a Pest-Buda s a sor itt sem teljes.
Ott vannak végül azok a régi motorosok, akik túlélték a rendszerváltás óta eltelt három és fél évtizedet, ellentétben balszerencsésebb társaikkal, a Kékessel, Ádámmal és Évával, a Légrády testvérek éttermével, a Mágnáskerttel, a Régi Sipossal, az Új Sipossal, a Vasmacskával, a Kerékkel, a Fortunával, a Margit vendéglővel, a Kispipával, a Márványmenyasszonnyal, a Balázs vendéglővel, s még sorolhatnám azokat a helyeket, melyek elsöprő többségét a kilencvenes években még sikerült végigjárnom.
Működik még a Makk Hetes, melynek az utolsó, 2011-ben megjelent Alexandra étteremkalauzbeli ételleírásaiból egyetlen mondat maradt, miután a kiadó a Molnár B. Tamás és Bittera Dóra páros által szerkesztett kötetből kihúzta az összes negatív megjegyzést. Még mindig népszerű az Ördögárok utcai Náncsi néni, mely a szerelmes pároknak akkoron ingyen járó pezsgővel vett le a lábamról a kilencvenes évek közepén. A Krúdy Gyula törzshelyeként emlegetett óbudai a Kéhliben vegyes tapasztalataim voltak, de legutóbb, nagyjából tíz éve az összélmény pozitív volt, megvan még a Szent Gellért téri Szeged vendéglő, ahol nagyon régen jártam, akkor nem volt igazán meggyőző, pár éve visszatértem egy munkaebéd erejéig a kilencvenes években gyakran látogatott Tükörybe, ahol a beltéren kívül nem sok változott, a konyha stílusa biztos nem.
Ezek közé tartozik az Ezüstponty is, ahol bő tíz éve ettem először, s ahová a minap egy kedves jóbarátom hívott meg. Újraolvastam korábbi értékelésemet az ittjartam,hu oldalon, meglepett, hogy mennyire változatlan lehet egy hely pozitív és negatív értelemben egyaránt.
Fotó: A szerző felvétele
A honlapról s az étlap beköszöntő szövegéből egyaránt megtudhatjuk, hogy a vendéglőnek otthont adó ingatlan 1876-ban épült vincellérháznak. Az 1910-es évektől már Bodnár-Kert Vendéglőként emlegetik, 1936-ban az Aranyflaskó nevet kapta az új tulajdonostól. A II. világháborút követően is megtartotta e nevet és profilt, akkor már államosított formában. Ezüstpontyként 1966-tól üzemel, amikoris Alberti Béla (alias "Gyuri bácsi") vette át az üzletet. Az 1990-es évektől egészen 1994-ig több bérlő is megfordult itt, 1994-től elhanyagolttá vált. Az enyészettől a jelenlegi tulajdonos, Bach János Sebestyén mentette meg, aki 1996-ban megvásárolta és felújította az épületet. A falakat pubszerű elrendezésben megannyi berámázott kép díszíti, archív fotók és festmények vegyesen. Hajópadló, gerendás mennyezet, megnyerő világítótestek, otthonos, vendégmarasztaló atmoszféra fogadja a vendégeket.
A konyha a közkedvelt hagyományos magyar fogásokra épít, de kínálnak néhány nemzetközinek mondható ételt is, így többek között hideg libamájat hagymalekvárral, lazactatárt, zöld kagylót provance-i mártásban, serpenyős garnélát, főtt marhapofát mustárral és tormával, tucatnyi levest a nyírségi burgonyagombóclevestől a babgulyásig, nem számítva ide a négyféle halászlét.
Kérhetünk még harcsapaprikást, Dorozsmai molnár pontyot, fogasfilét vargányamártásban s további négyféleképpen elkészítve, kecsegét szintén ötféle módon, békacombot rántva, libacombot, kacsasültet, csülköt Jóasszony módra, több fogást szarvasból és marhabélszínből, összesen hatvanféle főételt nem kevés alapanyagból, mint 30-40-50 évvel ezelőtt. Nehéz elképzelni, hogy fagyasztás nélkül ez miként oldható meg. Mindezeken túl tizenkétféle desszertből válogathatunk, beleértve a szilvásgombócot, a madártejet és a bundázott almát.
Kétféle bort kínálnak a ház borként, a palackos választékot a magyar élvonal termékeiből válogatták össze. A kommersz import töményitalok mellett vannak Madarasi pálinkáik is. Nagyipari multisöröket tartanak az Asahi portfólióból, a csapolt Dreher kifogástalan frissességű. Banalitás, de miután ismételten beleszalad az ember kifejezetten állott, vagy az elvárt minőséget nem adó csapolt sörökbe, már ennek is örülni lehet.
A kiszolgálás vegyes képet mutat, a negyvenes éveinek elején járó pincér stílusában, metakommunikációjában nyoma sincs a kedvességnek és szívélyességnek, ráadásul a vendég által jól hallhatóan mondott köszönömre nem érkezik semmiféle válasz a részéről. Hölgy társa hasonlóképpen mosolytalan. A legfiatalabb pincér az elvárásoknak megfelelően teszi a dolgát, ő rá is kérdez, hogy ízlettek-e az ételek, azt feleltem egyébként, hogy „összességében igen”. Részletek iránt nem érdeklődött.
Haltepertővel indítottam, melyhez a pontyfilét vékony csíkokra vágták, majd ropogósra sütötték Dráva-szögi stílusban, mellé selymes, élvezetes hagymalekvárt, erőspaprika karikákat, paradicsom cikkeket és lilahagyma-szeleteket adtak. Tisztes produkció, kiváló sörkorcsolya. Rendeltem mellé tartárt is, mely javíthatónak, de egyben élvezhetőnek bizonyult, helyben készültnek tűnt.
Fotó: A szerző felvétele
Főételnek egy másik meleg előételt kértem, bükki töltött gombát, melyről szerencsére az étlap elárulja, hogy libamájpürével töltött gombát fed, amit mazsolás tokaji mártásban szolgálnak fel. A világhálón nem leltem e fogást, vélhetően fantázianév a „bükki”. A gomba eredetére aligha utalhat, hiszen termesztett csiperkéből készítik. Két-két kisebb gombát egyberagasztva és hízott libamájjal töltve rántottak ki. A gomba élvezhető, a máj meglepő módon túlkészült, a retro stílusú mártás korrekt.
Fotó: A szerző felvétele
Társam első fogásnak velőscsontot kért, amit az utóbbi bő évtized trendi megoldása szerint félbevágva sütöttek meg, majd lilahagymával, fokhagymagerezdekkel és hegyes erőspaprikakarikák társaságában tálaltak, kevés pirospaprikával és apróra vágott zöldpetrezselyemmel megszórva. Meggyőző alakítás, kár, hogy gyenge minőségű ipari kenyérből készült hozzá a pirítós.
Fotó: A szerző felvétele
Második fogása halászlé volt, amit szintén megkóstolhattam. A lé jóízű, viszont uszadékos, az ikra szétfőtt, haltejet nem leltünk a belsőséggel kért lében, a ponty és az afrikai harcsa kissé túlment. Ettük jobbat is, rosszabbat is.
Fotó: A szerző felvétele
A közösen fogyasztott somlói galuskánk szaftos, valódi tejszínhab van rajta, a csokimártás intenzív ízű. Kibékülnénk azzal, ha ez lenne a műfajbeli átlagteljesítménye a magyar vendéglátásnak, még akkor is, ha a tálalást lehetne finomítani.
Fotó: A szerző felvétele
Mindent egybevetve az összélmény számomra pozitív volt, a különböző étteremértékelő portálok ötös skáláján inkább közelít a jóhoz, mint az átlagoshoz. Nem lenne ellenemre alkalomadtán beülni ide ismét egy rántott borjúlábra vagy rácpontyra.
Borítókép: A honlapról s az étlap beköszöntő szövegéből egyaránt megtudhatjuk, hogy a vendéglőnek otthont adó ingatlan 1876-ban épült vincellérháznak. (Fotó: A szerző felvétele)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
