Az elmúlt hetekben a közösségi médiafelületeken, kiemelkedő borászok oldalain fel-feltűnt, hogy az illetők bekerültek az egyik legrangosabb szakmai díj, a „Borászok borásza” titulus jelöltjei közé, de immár hagyományos módon a teljes, ötven fős listát a Borkonferencián hozták nyilvánosságra.
A díj érdekessége, hogy a jelölteket az eddigi nyertesek választják ki, a „halhatatlanok”, akiknek nevét csillag örökíti meg a Zrínyi utcában, nem messze a Szent István Bazilikától. Lássuk, kik ők (a névsorban azokat is említem, már eltávoztak az élők sorából): Demeter Zoltán (2007), Lőrincz György (2008), Szepsy István (2009), Légli Ottó (2010), Kaló Imre (2011), Györgykovács Imre (2012), Szentesi József (2013), Berecz Stephanie (2014), Bussay László (posztumusz, 2015) Bacsó András (2016), Jásdi István (2017), Konyári János (posztumusz, 2018), Figula Mihály (2019), Áts Károly (2020), Bodó Judit (2021), Thumerrer Vilmos (posztumusz, 2022), Heimann Zoltán (2023), Bárdos Sarolta (2024).
A győztest többkörös szavazással maguk a jelöltek emelik ki maguk közül. Idén a következők kerültek be a legjobb 50 közé: Árvay János, Balassa István, Balla Géza, Barta Károly, Bock József, Bolyki János, Bott Frigyes, Bukolyi Marcell, Bussay Dorottya, Csetvei Krisztina, Dúzsi Tamás, Eszterbauer János, Franz Weninger, Frittmann János, Ifj. Gál Tibor, Gere Attila, Gilvesy Róbert, Hernyák Tamás, Homonna Attila, Horváth „Ráspi” József, Ipacs Szabó István, Karner Gábor, Kiss Gábor, Kolonics Károly, Konyári Dániel, Kovács Tamás (Szent Donát birtok), Légli Géza (Kislaki Bormanufaktúra), Liptai Zsolt (Pannonhalmi Apátsági pincészet), Losonczi Bálint, Luka Enikő, Makai Gergely (Tokaj-Hétszőlő birtok), Malatinszky Csaba, Maurer Oszkár, Mérész Sándor (Etyeki kúria), Mészáros László (Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet), Miklós Csabi, Molnár Péter (Patrícius Borház), Nagy László (Villa Tolnay), Pálffy Gyula, Sebestyén Csaba, Szabó Gyula (Káli Kövek borászat), Szászi Endre, ifj. Szepsy István, Szilágyi László (Gizella pince), Takler Ferenc, Tarnóczy Zoltán (Orsolya pince), Tiffán Ede, Várszegi György (Kreinbacher birtok), Vesztergombi Ferenc, Vida Péter. (A rend kedvéért a közismertségtől függetlenül minden esetben feltüntettem a pincészetet azok esetében, akik nem vették azt a nevükre, birtokigazgatóként dolgoznak egy nagyobb pincészetnél, vagy borászként egy középbirtokon.) Impozáns névsor, csak azt sajnálja az ember, hogy nem a száz legjobbat jelölik ki a győztesek, mert így minden évben tucatjával maradnak ki példaértékű, kiváló szakemberek.
Nem esett még szó a Gyöngyöspatán gazdálkodó Losonci Bálint előadásáról, akinek a kétezres évek közepe táján kiváló írásait olvashattuk a Borbarát magazinban, majd megismerhettük borászként is, többek között az ország 49 legizgalmasabb pincészetét felvonultató 7x7-es kóstolókon, s aki ma a natúr boros vonal egyik legmarkánsabb képviselője.
Bálint a tőle megszokott nyíltsággal beszélt az ágazat problémáiról, főként az eladások visszaeséséről, azt sem hallgatva el, hogy ő maga immár csak négy hektárról szüretel a korábbi nyolc helyett s mindössze 4000 palack bort hoz forgalomba évente. Szó esett a vadkárról, s hogy mennyire nehéz ez ellen védekezni, mert a kerítést egyszerűen ellopják. Lassan a farkasokban bíznak, mert mint mondta, a vadászlobbi erősebb a boros lobbinál.
Hangsúlyozta az összefogás fontosságát, mintaként az osztrák borászatok melegkonyhát is üzemeltető vendéglátó egységeit, a heurigereket hozta fel, melyek működtetői elsősorban szövetségest és nem versenytársat látnak egymásban, s így lehetséges az, hogy az munkaerőhiány ellen rotációval védekeznek, a konyhai és a felszolgáló személyzet tagjai több helyen dolgoznak egymást követő napokon.
Beszélt a talajok termőrétegének kizsigereléséről és a rossz vízgazdálkodásnak köszönhető elsivatagosodásról, szembeállítva azzal a regeneratív gazdálkodást. Bemutatta három borát is, a Roger névre hallgató 2022-es Zöldveltelini - Királyleányka házasítást, a Blau névre keresztelt 2019-es Kékfrankost s a 2021-es Syrah-t, ezeket a kénmentes, natúr borok íz- és illatvilága jellemezte.
Az előadók sorát Hollósi Dávid, az MBH Bank agrár üzletágának ügyvezető igazgatója zárta egy borpiaci helyzetértékeléssel. Előadásában a borfogyasztást százéves távlatban vizsgálta, grafikonokkal illusztrálva, hogy a nagyobb változások, mint a visszaesés a második világháború, illetve a Covid idején, valamint a fellendülés a szovjet blokk létrejötte után történelmi meghatározottságúak. Mint jelezte, nem vonja kétségbe a generációs hatást, de ezek tűnnek erősebbnek.
Egy másik ábrán, mely az utóbbi hatvan évet vizsgálta a sör-, a bor- és a töményitalfogyasztás tekintetében, azt láthattuk, hogy sajnos a borfogyasztás szinte egyenletesen csökken, a szóban forgó 60 év alatt 15%-al. Az elmúlt 30 év adatai azt mutatják, hogy leginkább Európában csökkent a bortermelés, mintegy 32 millió hektoliterrel, Ázsiában a csökkenés ennek egy tizede, míg az Egyesült Államok 10 millió hektoliteres növekedést mondhat magáénak. Szóba került a magyar ágazat szereplőinek árazása is, azzal a következtetéssel, hogy az áremelés csak veszteségpótlásra volt elég.
Végkövetkeztetésként az előadó leszögezte, ki kell mondani, hogy az ágazat hagyományos működése válságban van, ami nagymértékben annak köszönhető, hogy „a régi és az új örök harca dúl”. Míg korábban az emberek helyi közösségekben éltek, mára az online térnek egyre nagyobb a szerepe, a bor pedig ezt megsínyli, mivel fogyasztása szorosan kapcsolódik a szocialitáshoz.
Régen az emberek összejártak, sok volt a fizikai, háztáji, közösségi munka, ami serkentette a borfogyasztást. Ma már sokan ingáznak, gépjárművel közlekednek, így le kell mondjanak az ebédhez egyébként elfogyasztott egy-két pohár borról. Régebben kevés termékre költhette az ember pénzét, a mai időkre a fogyasztási cikkek elképesztő változatossága a jellemző, ami összefügg bizonyos mértékben azzal, hogy míg a bor évszázadoki napi fogyasztási cikk volt, addig ma már prémium terméknek, élvezeti cikknek számít.
Ami a jövőt illeti, Hollósi Dávid annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nem több, hanem jobb bor kell. Viszont ez nem elég, a jó bor csak az alap, az élmény az, amit az emberek, s különösen a fiatalok keresnek. A fiatalság nem ismeri a bort, mert már nem divat, nem téma, őket kell megszólítani, ennek módja a millió dolláros kérdés.
A konferencia záróakkordját ismét egy kerekasztalbeszélgetés képezte, amit idén is az esemény házigazdája, Domián Emese közgazdász, nemzetközi borakadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tanácsadója vezetett. Mint jelezte, meghívták Schwab Richárdot is, akinek az egészségmegőrzéssel és az alkoholfogyasztással kapcsolatos megnyilatkozásai az utóbbi időben nagy port kavartak. Emberileg érthető a szakember távolmaradása egy olyan konferenciáról, ahol azok gyűlnek össze, akiknek véleménye szögesen ellentétes az övével, amint azt a rögtönzött közvéleménykutatás is kimutatta, mely az egészség és a bor kapcsolatára kérdezett rá a jelenlevők körében. A válaszadók közel kétharmada szerint a bor kismértékben egészséges, ők rendszeresen fogyasztják is.
A beszélgetés kezdetekor három meghatározó idézetet vetítettek ki, mintegy vitaindítóként. Egyet Schwab Richárdtól, eszerint a cél a „Jó alvás, semmi alkohol, hús alig, irány a száz év.”, egyet a WHO-nak a „The Lancet Public Health” című folyóiratban megjelent szövegéből: „Az alkoholfogyasztás tekintetében nincs olyan biztonságos mennyiség, mely ne befolyásolná az egészséget.” Egyet pedig az egyik előadótól, Kovács Tibor szakírótól, miszerint „Schwab ajánlásai rombolják az élet legalapvetőbb értékét, az emberi kapcsolatokat, a szociális hálót. Azzal, hogy időablakos táplálkozást és az alkohol teljes tilalmát erőltetik ránk, elveszik az emberi kapcsolatok örök és evolúciós ritmusát és lényegét.” (Hadd szúrjam ide a teljes szöveg elérhetőségét, érdemes elolvasni, minden mondata aranyat ér.)
Meghívottja volt a kerekasztalnak Dr. Toldy – Schedel Emil kardiológus, a Budapesti Szent Ferenc kórház igazgatója, aki óvatosan és hangfogóval, de szintén a kismértékű borfogyasztás egészségessége mellett tette le a voksát.
Sokakat meglephetett, hogy Dr. Csernus Imre, aki pszichiáterként vált ismertté, de borászatot és nemcsak remek borokat, de kiemelkedő töményválasztékot kínáló bisztrót is üzemeltet, szembement a többiekkel és arra helyezte a hangsúlyt, hogy a magyar társadalom alacsony érzelmi intelligenciaszintje miatt az emberek kompenzálnak, az alkoholba menekülnek, s a borfogyasztás is valamilyen mértékben ezt erősíti. Azt a majdnem-konszenzust, ami a kerekasztalbeszélgetés többi részvevője között kialakult, miszerint a borkultúra ellensége az alkoholizmusnak, a moderátor visszakérdezésére sem volt hajlandó megerősíteni.
Kovács Tibor rendkívül felkészülten érkezett, pontos számokkal zúzta szét a borfogyasztás egészségkárosító hatását hangsúlyozók érveit. Mint mesélte, a nem ivó – zömmel nyilván iszlámhitű – országok lobbija már régen szorgalmazta az alkoholfogyasztás elleni fellépést a WHO-n belül, de erre akkor kerülhetett sor, amikor szövetségesre leltek egy 6000 milliárdos dolláros üzletágban, a wellness iparban.
