A válogatott sajtónyilvános kedd délutáni edzésére Kovács Antal és Hajtós Bertalan egyaránt dzsudogiba öltözött, mi több, Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke is. A sportág első számú hazai irányítója elégedett lehet versenyzőink szereplésével az olimpiai kvalifikációs sorozatban, és a merész londoni célok is megvalósulhatnak.
„ Jelenleg nyolc versenyzőnk áll olimpiai kvótát érő helyen, a lányoknál Csernoviczki Éva a 48, Karakas Hedvig az 57, Mészáros Anett a 70, Joó Abigél a 78, a fiúknál Ungvári Miklós a 66, Csoknyai László a 81, Farkas Bálint a 100, Bor Barna a + 100 kg-ban. Hat kvótánk a legrosszabb esetben is lesz, és azt már most kijelenthetjük, hogy az utóbbi olimpiák legerősebb magyar csapata lép tatamira Londonban. Reményeik szerint több érmet is szerzünk, ezek a terveink, az álmaink, azért dolgozunk, hogy ezek valóra váljanak. Az esély megvan rá, mi több, megkockáztatom, hogy ebben a csapatban benne van az az eredmény is, amit annak idején Barcelonában elértünk” – fogalmazott Tóth László, s megkérdeztük Hajtós Bertalant is, ő milyen magyar szereplésre számít Londonban. – Barcelona már régen volt, azóta olimpián nem szereztünk érmet, így egy-két medál most már igazán ráférne a magyar dzsúdóra. S úgy gondolom, nem is jövünk haza dobogós helyezés nélkül Londonból. Neveket nem mondanék, de a lányoknak szerintem jobbak az esélyeik, már csak azért is, mert a fiúknál minden súlycsoportban nagyon sűrű a mezőny. Szóval náluk még nehezebb jósolni. Függ attól, hogyan sikerül a versenyzőink közvetlen olimpiai felkészülése, milyen formában lesznek, és rengeteg múlik a sorsoláson is. De összességében a csapatunk erős, és ebből a társaságból akár ketten-hárman is odaérhetnek a dobogóra – fogalmazott Hajtós Bertalan, akit a jelenlegi edzői munkájáról is kérdeztünk.
– Milyen korosztállyal foglalkozik?
– A legkisebb öt-, a legnagyobb tizenkilenc éves a Rákosvidéke Hajtós Diáksport Egyesületben, ahova egyébként százharminc gyerek jár dzsúdózni. Nem panaszkodhatom, nagy az érdeklődés, tulajdonképpen toborzót sem kell tartanom. Elég, ha kiteszek néhány plakátot az iskolákba, és jönnek a gyerekek. Szájhagyomány útján is terjed a jó hírünk. S egyre jobbak az eredményeink, már a felnőttek között is jegyeznek bennünket. Az egyik junior korú versenyzőm, Tanczer Dénes idén megnyerte az év eleji felnőtt rangsorversenyt, a múlt hét végén pedig a Magyar Köztársaság-kupán is első lett a 60 kg-os súlycsoportban.
– Egy kis klub versenyzői, mert az RHDSE mégiscsak az, eljutnak külföldi megméretésekre is?
– A diák korosztályban nem érdemes külföldre menni, mert a magyar mezőnynél nem nagyon van erősebb. De ez csak a diák korosztályig igaz, utána sajnos már változik a helyzet.
– Olykor a tehetséges gyerekeket is nehéz a sportágban tartani?
– A tizenöt-tizenhat éves kor vízválasztó számukra, amikor átkerülnek gimnáziumba. Itt már jóval többet kell tanulniuk, magasak a követelmények, és sokan vannak, akik ezt már nem tudják összeegyeztetni a dzsúdóval. S a szülők nagy része is úgy gondolja, hogy a tanulásra kell a nagyobb hangsúlyt fektetni. De azért akadnak, akik felnőnek a kezeim alatt, és bízom benne hogy közülük jó néhányan a nemzetközi versenyekben is érdekeltek lesznek.
