Ezzel eldőlt, hogy Magyarország négy ponttal rajtol a középdöntőben, Versecről pedig híre jött, hogy a montenegróiak legyűrték a románokat, akik így az oroszokkal egyetemben egy pontot hoznak magukkal. A kiindulási helyzet tehát a következő: Magyarország és Montenegró 4-4 pont, Spanyolország 2 pont, Románia és Oroszország 1-1 pont, Németország 0 pont. Ne feledjük, a spanyolok előtti két pont is inkább három, az egymás elleni eredmény miatt; azaz a legjobb négy közé jutásért folytatott versenyben olyan előnyös a pozíciónk, hogy ennél jobbat tisztán matematikai alapon sem kalkulálhatnánk ki.
A második csoportmeccs 8. percében, a horvátoktól elszenvedett kudarc után, a németekkel kilátástalan 1–6-ra állva már-már beletörődtünk, itt a vég, most pedig szögezzük le: a papírforma immár azt diktálja, hogy csapatunk a jövő hét végén éremért játszhat Belgrádban.
Előbb persze még vasárnap Montenegró következik, tehát a londoni bronzos spanyolok után az ezüstérmes. (Kedden a románok, csütörtökön az oroszok jönnek majd szembe.) A délszlávok szövetségi kapitánya, Dragan Adzsics talán csak azt a bizonyos sajtot akarja kiénekelni a szánkból, hiszen Versectől búcsúzva kijelentette: „Nagy öröm, hogy négy pontot viszünk magunkkal, de nem mi vagyunk az esélyesei a folytatásnak, mert újvidéki riválisaink mindegyikének hosszabb a cserepadja, és a rotációs lehetőség sok mindent eldönthet.”
Hát még, ha Tomori ott folytatja, ahol abbahagyta, és a maga részéről úgy rotál: harminc percen át támad, harmincon át védekezik.
