Először „matekozni” kell, hogy tisztán lássuk a magyar esélyeket. Az élcsoportban a következő az állás tíz forduló után, az utolsó előtt: 1. Kína 17 pont, 2. Magyarország 16, 3–10. Franciaország, Ukrajna, Oroszország, Egyesült Államok, Üzbegisztán, India, Azerbajdzsán, Lengyelország 15-15, majd tizenegy ország következik 14 ponttal, közöttük olyan ismert sakknemzetek, mint a címvédő, az elmúlt négy olimpiából hármat megnyert Örményország, továbbá Csehország, Anglia és Izrael. Ezen országokat sem illik figyelmen kívül hagyni, de ha a magyar csapat dobogós esélyeire összpontosítunk, akkor a szereplésük most már másodlagos.
A 2008 óta érvényes új rendszerben ugyanis a csapateredmény az elsődleges. Korábban táblánként összesítették a pontokat, tehát a 4–0-s győzelem 4 pontot ért, most már csak 2-t, ugyanúgy, mint a minimális különbségű 2,5–1,5-es siker, a 2–2-es döntetlen pedig egyet. Pontegyenlőség esetén először az úgynevezett olimpiai Berger-pontszámítás dönt. Az adott válogatott ellenfeleinek a pontjait súlyozottan összesítik, oly módon, hogy amelyiket például 3–1-re győzte le, azon vetélytárs pontjainak a háromszorosát írják számára jóvá.
A legutóbbi két fordulóban az Izrael, majd Románia elleni rangadón elért 3–1-gyel a magyar csapat e tekintetben is kimondottan jól áll. Ennek köszönhetően az Ukrajna elleni döntetlennel valószínűleg nem szorulna le a dobogóról, mert a 15 pontos gárdák közül Franciaországnak és Oroszországnak van reális esélye a mieink elé kerülni, de az utolsó fordulóban e két csapat éppen egymás ellen játszik.
Ám itt a nagy lehetőség, az olimpiai bajnoki cím sem lehetetlen, mert Kína megbotolhat Lengyelország ellen.
„Győzelemre játszunk” – jelentette ki tegnapi érdeklődésünkkor határozottan Horváth Tamás szövetségi kapitány. S ezen Polgár Judit döntése sem változtat. A kapitány elszántsága örvendetes, de ne feledkezzünk meg arról, hogy kettőn áll a vásár. Márpedig az ukránok mindenképpen nyerni akarnak, mert nekik csak két ponttal van sanszuk érmet szerezni.