A papírforma, egész pontosan az Élő-pontszámok alapján az ukránok a mérkőzés favoritjai, hiszen ők a másodikak a rangsorban, Lékóék „csak” a hatodikak. (174 induló közül persze ez még mindig előkelő besorolás. A nevező országok hatalmas száma arról is árulkodik, ma már a földkerekség minden pontján sakkoznak. A 400 kilométerrel az északi sarkkörön túl fekvő, hetvenezer lakosú Tromsőnek komoly problémát is jelentett a több ezer sakkozó és kísérőik elszállásolása.) Ukrajna továbbá az önállósodás útjára lépve is az egyik vezető sakkhatalom. Az 1996 óta rendezett kilenc sakkolimpián hatszor is dobogós helyen végzett – igaz, egyszer sem nyert –, miközben ezen idő alatt Magyarországnak egyetlen érem jutott, egy ezüst 2002-ben.
Mégis van esély a győzelemre. Mindenekelőtt azért, mert az ukránok éltáblása, a roppant rapszodikus Vaszilij Ivancsuk formán kívül sakkozik Tromsőben. A jó napjain életveszélyes nagymester eddig kilenc partiból csak négy pontot szerzett, háromszor is kikapott. Az ukránok ezért ellentmondásos döntést hoztak: a sorsdöntő találkozón nem szerepeltetik a világ egyik legjobbját! Igaz, a magyar csapat első táblása, Lékó Péter sem remekel – ötvenszázalékos a mérlege –, de ő kiegyensúlyozottan sakkozik. Lékó így Ponomarjovval játszik, az ő győzelme lehet a magyar siker záloga.
Egyetért ezzel Horváth Tamás is, aki elárulta, nem változtat a győztes csapaton, tehát Ukrajna ellen is a kisebb betegséggel bajlódó Polgár Judit pihen, Lékó mögött Balogh Csaba (képünkön), Almási Zoltán és Rapport Richárd ül asztalhoz.
„Gomolygó köd, tizenkét fok, ősz végi hangulat” – így jellemezte röviden a tromsői helyzetet tegnap a kapitány, hozzátéve, ez nem befolyásolja a magyar sakkozók elszántságát. „Csapatértekezlet, egyéni, illetve közös felkészülés mellett séta helyett így pingpongozás szerepelt a programban” – tette hozzá.
A magas labdát a sakkasztal mellett is jó lenne leütni.
