Először „matekozni” kell, hogy tisztán lássuk a magyar esélyeket. Az élcsoportban a következő az állás tíz forduló után, az utolsó előtt: 1. Kína 17 pont, 2. Magyarország 16, 3–10. Franciaország, Ukrajna, Oroszország, Egyesült Államok, Üzbegisztán, India, Azerbajdzsán, Lengyelország 15-15, majd tizenegy ország következik 14 ponttal, közöttük olyan ismert sakknemzetek, mint a címvédő, az elmúlt négy olimpiából hármat megnyert Örményország, továbbá Csehország, Anglia és Izrael. Ezen országokat sem illik figyelmen kívül hagyni, de ha a magyar csapat dobogós esélyeire összpontosítunk, akkor a szereplésük most már másodlagos.
A 2008 óta érvényes új rendszerben ugyanis a csapateredmény az elsődleges. Korábban táblánként összesítették a pontokat, tehát a 4–0-s győzelem 4 pontot ért, most már csak 2-t, ugyanúgy, mint a minimális különbségű 2,5–1,5-es siker, a 2–2-es döntetlen pedig egyet. Pontegyenlőség esetén először az úgynevezett olimpiai Berger-pontszámítás dönt. Az adott válogatott ellenfeleinek a pontjait súlyozottan összesítik, oly módon, hogy amelyiket például 3–1-re győzte le, azon vetélytárs pontjainak a háromszorosát írják számára jóvá.
A legutóbbi két fordulóban az Izrael, majd Románia elleni rangadón elért 3–1-gyel a magyar csapat e tekintetben is kimondottan jól áll. Ennek köszönhetően az Ukrajna elleni döntetlennel valószínűleg nem szorulna le a dobogóról, mert a 15 pontos gárdák közül Franciaországnak és Oroszországnak van reális esélye a mieink elé kerülni, de az utolsó fordulóban e két csapat éppen egymás ellen játszik.
Ám itt a nagy lehetőség, az olimpiai bajnoki cím sem lehetetlen, mert Kína megbotolhat Lengyelország ellen.
„Győzelemre játszunk” – jelentette ki tegnapi érdeklődésünkkor határozottan Horváth Tamás szövetségi kapitány. S ezen Polgár Judit döntése sem változtat. A kapitány elszántsága örvendetes, de ne feledkezzünk meg arról, hogy kettőn áll a vásár. Márpedig az ukránok mindenképpen nyerni akarnak, mert nekik csak két ponttal van sanszuk érmet szerezni.
A papírforma, egész pontosan az Élő-pontszámok alapján az ukránok a mérkőzés favoritjai, hiszen ők a másodikak a rangsorban, Lékóék „csak” a hatodikak. (174 induló közül persze ez még mindig előkelő besorolás. A nevező országok hatalmas száma arról is árulkodik, ma már a földkerekség minden pontján sakkoznak. A 400 kilométerrel az északi sarkkörön túl fekvő, hetvenezer lakosú Tromsőnek komoly problémát is jelentett a több ezer sakkozó és kísérőik elszállásolása.) Ukrajna továbbá az önállósodás útjára lépve is az egyik vezető sakkhatalom. Az 1996 óta rendezett kilenc sakkolimpián hatszor is dobogós helyen végzett – igaz, egyszer sem nyert –, miközben ezen idő alatt Magyarországnak egyetlen érem jutott, egy ezüst 2002-ben.
Mégis van esély a győzelemre. Mindenekelőtt azért, mert az ukránok éltáblása, a roppant rapszodikus Vaszilij Ivancsuk formán kívül sakkozik Tromsőben. A jó napjain életveszélyes nagymester eddig kilenc partiból csak négy pontot szerzett, háromszor is kikapott. Az ukránok ezért ellentmondásos döntést hoztak: a sorsdöntő találkozón nem szerepeltetik a világ egyik legjobbját! Igaz, a magyar csapat első táblása, Lékó Péter sem remekel – ötvenszázalékos a mérlege –, de ő kiegyensúlyozottan sakkozik. Lékó így Ponomarjovval játszik, az ő győzelme lehet a magyar siker záloga.
Egyetért ezzel Horváth Tamás is, aki elárulta, nem változtat a győztes csapaton, tehát Ukrajna ellen is a kisebb betegséggel bajlódó Polgár Judit pihen, Lékó mögött Balogh Csaba (képünkön), Almási Zoltán és Rapport Richárd ül asztalhoz.
„Gomolygó köd, tizenkét fok, ősz végi hangulat” – így jellemezte röviden a tromsői helyzetet tegnap a kapitány, hozzátéve, ez nem befolyásolja a magyar sakkozók elszántságát. „Csapatértekezlet, egyéni, illetve közös felkészülés mellett séta helyett így pingpongozás szerepelt a programban” – tette hozzá.
A magas labdát a sakkasztal mellett is jó lenne leütni.
