Bő tíz esztendőt töltöttem kézilabda-válogatottjaink mellett sajtófőnökként, így a mérkőzésekre érkezve megszokhattam, hogy az újságíró kollégák rendszerint azzal fogadnak: ki marad ki? A kérdésnek egy-egy meccset tekintve kisebb a jelentősége, a világversenyre utazó – ez esetben, lévén hazai rendezésű az Eb, itthon készülő – keret kijelölésekor viszont annál nagyobb. (Főleg az utolsó szűrőn kirostázottak számára.)
E dilemmával természetesen Németh András is szembesül, ám ne áltassuk magunkat: túlságosan azért nem küzd a bőség zavarával. A mostani 18-as névsorból két játékost kell még „feláldoznia”, de őket sem végleg, mert az Eb során kínálkozik alkalom a cserére. A szövetségi kapitányt természetesen folyamatosan foglalkoztatja a téma, amelynek részleteiről legutóbb ennyit árult el: „Tisztul bennem a kép. A két kimaradót, aki az Eb rajtján nem lesz a benevezett tizenhat kerettag között, jelen állás szerint három-négy játékos közül fogom kiválasztani.”
Ha ebből és a posztonkénti bontásból indulunk ki, találgatásunk eredményeként arra jutunk, hogy a szélsők maradnak. A két jobbszélsőt, Bódit és Kovacsiczot balkezessége tartja benn, a két balszélsőt pedig az, hogy Kovacsics Anikó irányítóként is bevethető, így Erdősire mindenképpen szükség van mellette. Innentől a két kieső a három-három kapus és beállós, valamint a nyolc hátsó középjátékos közül kerülhet ki úgy, hogy mindkét poszt egy-egy főt veszít, a harmadik pedig egyet sem. Németh András azonban bármelyik ujját harapja meg, fájni fog.
Ha lenne még Pálingerünk – van, csak éppen már csapatmenedzseri pozícióban –, mögé biztosan elég lenne egy kapus, de hiányában szükség lehet a tágabb variációs lehetőségre. Ugyaninnen indulva: ha volna egy makkegészséges, szuperklasszis beállósunk, erre a posztra is pazarlás lenne három főt nevezni, de nincs.
Végül ott az irányítók és átlövők nyolcas kombinációja, akik közül Tomori, Szucsánszki és balkezessége miatt Planéta helyét megingathatatlannak érezzük, de a hátsó középső, azaz „hármas” védő – lásd például Triscsuk – is abszolút kulcspozíció. Akárhogy is, Németh András semmiképpen sem tud akkorát hibázni, mint mondjuk Sebes Gusztáv, amikor az 1954-es vb-garnitúrából kirekesztette Sándor Csikart.
Az utolsó támpontot a döntéshez a csütörtök délutáni, franciák elleni tesztmérkőzés adhatta Győrben. Németh abszolút elégedett volt a felkészülés menetével, a feltételekkel, csupán annyit jegyzett meg, hogy nem sikerült erős ellenfelekhez mérnie saját csapatát.
Ami igaz, az igaz, nyár óta könnyed nyolcas nyerő szériát produkált nemzeti együttesünk: augusztusban, Kecskeméten a magyar B garnitúra (30-27), Angola (40-26) és Románia (33-23), október elején, Debrecenben ismét Románia (28-22), azután Szigetszentmiklóson Ausztria (36-23), Szlovákia (46-23) és Csehország (32-27), már a közvetlen Eb-felkészülés részeként múlt szombaton, Győrben újra Ausztria (38-24) volt az áldozat.
A franciák keményebb játszótársnak ígérkeztek, és azok is voltak. A kezdeti 6-3-as hazai vezetésről zsinórban hét gólt szórva 10-6-ra fordítottak, szünetben 13-10-re vezettek. Fordulás után 15-14-nél újra a magyaroknál volt az előny, aztán kicsit billegett még a libikóka, és végül 22-22-nél, középen állt meg.
Erőfelmérésnek mindenképpen megtette. És nem túl nagy baj, hogy a franciák Győrből Eszék felé veszik az irányt, ahol a D csoportban Szerbiával, Montenegróval és Szlovákiával találkoznak.
Női felkészülési mérkőzés:
Magyarország–Franciaország 22-22 (10-13)
Győr
Játékvezetők: Manda, Rudinsky (szlovákok)
Kiállítások: 4, ill. 6 perc.
Hétméteresek: 4/3, ill. 2/2.
Magyarország: Herr, Bíró, Kiss É. (kapusok), Bódi, Bulath 2, Erdősi 1, Klivinyi, Kovacsicz, Kovacsics 3, Planéta 1, Mayer 2, Mészáros, Szamoránsky 2, Szucsánszki 4, Temes, Tomori 4, Tóth G., Triscsuk 3 (3).
Szövetségi kapitány: Németh András.
Franciaország: Glauser, Attingre (kapusok), Ayglon, Baudouin, Cissé 2, Dembele 5, Gnabouyou 1, Kamto 1, Lacrabere 3 (2), Landre 2, Leveque 1, Niombla 4, Nze Minko, Pineau 1, Prouvenseir 1, Zaadi 1.
Szövetségi kapitány: Alain Portes.
