– Melyik sikerült jobban: az érettségi vagy az országos bajnokság?
– Körülbelül ugyanúgy. Az ob a felkészülési időszak egy állomása volt. Az érettségi időben közel esett hozzá, talán ezért nem tudtam maximálisan koncentrálni az úszásra. A felkészülés utolsó ciklusában szeretnék minél jobban beleállni a munkába, hogy jól sikerüljön a vébé.
– A „jól” nagyon tág kategória: van, aki időben, más medáliában méri.
– Én annak örülnék legjobban, ha sikerülne legyőznöm önmagamat. Tudom, ez a legnehezebb. Azt szeretném, hogy boldogan tudjam leúszni a távot és boldogan jöjjek ki a medencéből. Hogy miben lehet mérni? Határ a csillagos ég Én boldog akarok lenni!
– Mennyire volt boldog a győri uszodában? Kielégítette az igényét, vagy panaszkodott, mint például Hosszú Katinka?
– Az uszoda mindenhol uszoda, az 50 méteres medence nagyon nem tud változni. Nekem tetszett a helyszín, nem volt vele problémám, csak annyi, hogy a nyolc nap kicsit sok volt, az utolsó napokban edzettem a versenyzés mellett, és több számban is indultam. Nem tudnék rosszat mondani a győri uszodáról.
– Londonban ön volt a legfiatalabb magyar úszó olimpikon. Hogy éli meg, hogy ilyen gyorsan változik az idő? Lassan kilép a bűbájos, szerethető kislány kategóriájából, már nem Lilu a legfiatalabb.
– Az úszásban nincsenek határok. Cseh Laci sem a fiatalabb korosztályt képviseli. Én addig szeretnék úszni, amíg élvezem. Az úszást szeretni kell, a nélkül nem megy.
– Sportolócsaládból származik: vb-hatodik gyorsúszó volt az édesapja, és az édesanyja is sportolt. Mekkora támaszt nyújtanak?
– Aki kicsit is ismer minket, láthatja, hogy nagyon szoros, jó kapcsolatban vagyunk. Bármit meg tudok velük beszélni, rengeteg olyan dolgot tudnak, amit egy sportoló megélhet.
– A háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső volt a nagypapája. Tőle mit tanult?
– Örülök, hogy ismerhettem. de nem mint sportoló nagy embert, hanem mint nagypapát kaptam meg. Ez nagyon pozitív, rengeteg dolgot tanultam tőle a győzelemről és a vereségről.
– Nem volt magántanuló. Az úszók időbeosztását ismerve ez elég nehezen elképzelhető.
– Sosem volt arról szó, hogy magántanuló legyek. Nem volt könnyű, mert hihetetlen rendszerben kellett élnem, hogy a tanulást és az edzést is tudjam abszolválni. Bejártam az iskolába, és barátokat szereztem, társaságba jártam, amiből sokat merítettem. A tanárok rengeteget segítettek, ezért soha nem fordult meg a fejemben, hogy magántanuló legyek.
– Szóba jön amerikai sportösztöndíj?
– Sok helyről kerestek, de az olimpia előtt nem szeretnék ezen gondolkozni. Utána úgyis kialakul, hogy s mint alakul az életem.
– Hogyan tovább? Továbbtanulás?
– Jelentkeztem a jogi egyetemre, remélem, hogy sikerül felvételt nyernem az ELTE-re, a Pázmányra vagy a Károlira.
– Az ügyvéd édesapja vonalán halad?
– Elsős korom óta tudom, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Persze voltak kisebb-nagyobb kikacsingatások, előfordult hogy a régészettel kacérkodtam. Egyébként nagyon tetszik az orvosi szakma is, a családban van orvos. Lehet, hogy a későbbiekben ezt az utat is megpróbálom
