Juhász István, a B válogatott szövetségi kapitánya érdekes dologra hívta fel a figyelmet a Digi Sport Reggeli start című adásában. A vasárnap véget ért kézilabda-világbajnokság kapcsán, ahol a mieink a hetedik helyen végeztek, azt mondta, a magyar válogatott eredménye reális, nagyjából most itt tart a csapat. „A szakmai hátteret és munkát illetően azonban hiányérzetem van” – tette hozzá.
A tréner azt mondta, hogy az edzőképzésben, a tehetségek kinevelésében nem lát kivetnivalót. Abban viszont igen, hogy
a játékosokat túl hamar bedobják a mély vízbe Magyarországon, a túlzott eredménykényszer pedig agyonnyomja őket, elillan az önbizalmuk.
„A fejlesztőmunka hibádzik. A norvégoknál például épp ez az, ami nagyon működik, meg lehet nézni a játékosok magabiztosságát, hozzáállását” – idézi az NSO Juhászt, aki a friss vb-ezüstérmes északiakban látja a követendő példát.
Nemrég írtunk cikket arról, hogy mi az alapvető különbség a délszláv kézilabda utánpótlása és a magyar között. Érdekes, hogy Rosta István, utánpótlás-válogatottunk volt szövetségi kapitánya épp a fentiek ellenkezőjét mondja: túl kevés magyar fiatal kap lehetőséget a sok külföldi miatt az NB I-ben. Így viszont éles helyzetben kevesebb esélyük van bizonyítani. Ezzel szemben a szerb és a horvát élcsapatok tele vannak saját nevelésű fiatallal, akik játszanak is.
A szegedi utánpótlásban dolgozó Marko Krivokapics a hozzáállásbeli különbségeket emelte ki lapunknak. – Ha Szerbiában van esélye egy játékosnak arra, hogy eljusson a legjobbak szintjére, azt sokkal jobban kihasználja. Más a hozzáállása, mert tudja, így az átlagosnál sokkal magasabb életszínvonalon élhet majd. A szegedi utánpótláscsapattal is dolgozom, látom, hogy hatalmas a különbség a szerbek és a magyarok között mentalitásban, karakterben – mondta a magyar édesanyától származó Krivokapics.
A teljes cikket ide kattintva éri el.
