Az átállított magánélet a korcsolyasikerek egyik titka

Eb-hőseinket a reptéren vártuk. Reálisnak tartják, hogy 38 év után téli olimpiai érmes lesz Magyarország.

Laza, mégis céltudatos srácok a budapesti születésű Liu testvérek, akiket a magyar válogatott történelmi gyorskorcsolyasikere – 1 arany, 6 ezüst – után a budapesti repülőtéren vártunk hétfő este. Az idősebb, Sándor a sportág első egyéni Európa-bajnoki aranyérmét nyerte Torinóban a hétvégén.

„Motivált vagyok” – reagált érzéseit firtató kérdésünkre Liu Shaolin Sándor. „Nincs az, hogy nyertem, és már nincs hová fejlődni; a tudás olyan, mint a tenger, lehetetlen összegyűjteni az összes cseppjét. Egy végtelen lépcsőn sétálunk felfelé, fokról fokra” – ontotta a hasonlatokat a 21 esztendős sportoló, aki az 1000 méteren szerzett Eb-aranya mellé odatett még egy-egy ezüstöt a 3000 méteres szuperdöntőben és összetettben is. Lehetett volna gazdagabb az éremgyűjtemény, ha az 1500-as versenyben mellé érő Liu Shaoangra nem vigyáz annyira.

„Az élen álltam, az öcsém beelőzött, összeértünk, és megbotlott. Vigyáztam rá, ezért visszaestem. Az utolsó pillanatban láttam, hogy ő jön, ezért nem „döntöttem rá” a kanyarban. Ha nem ő érkezik, biztosan harcolok.”

Edzőjük, Csang Csing (Zhang Jing) – akit 2012-ben hozott a szövetség Magyarországra, és akit a sportágban mindenki csak Linaként emleget – a futamok előtt azt tanácsolta nekik, a „magukét” korcsolyázzák, aztán ha egymás mellé kerülnek, törekedjenek közösen a győzelemre, ebből jött ki 1000 méteren Sándor aranya és Shaoang ezüstje.

Az összedolgozást – amit egyébként Darázs István gyorskorcsolya-szakágvezető is helyesel – nem nézi minden ellenfél jó szemmel, de mint a Magyar Nemzetnek a kisebbik, 18 éves Liu elmondta, minden szabályos.

„Helyezkedéssel segítjük egymást úgy, hogy ne érjünk össze. Beállunk az első két helyre, és nem engedünk el senkit” – idézte fel az 1000 méteres döntőben bevált taktikát, amelyet mások is alkalmaznak. Shaoang emlékei szerint korábban egyszer három koreai próbált összeügyeskedni közösen legalább egy érmet, de elkapkodták.

Liuéknak egy-két kisebb próbatételt követően márciusban jön a rotterdami világbajnokság, és már tizenhárom hónapra sem vagyunk a dél-koreai, pjongcsangi téli olimpiától, ahol a hazaiak mellett Kína és Kanada is ott lesz mind férfi-, mind női vonalon. Erről már Darázs István beszélt lapunknak.

„Az Eb-teljesítménnyel elégedett vagyok, de kicsit többet vártam. Az Európa-bajnokságon bemutattuk Ázsiának és Amerikának, hogy ott vagyunk a topon, jó lett volna, ha Európa is látja ugyanezt” – adott hangot elégedettsége mellett némi csalódottságának is „szigorú atyaként” a szakágvezető, egyértelműen a negyedik helyen végzett férfiváltó eredményére utalva. Darázs összességében viszont úgy látja, a magyar csapat nem az, amely megijed, ha az egész világ ott van a jégen. Erre szimbolikus bizonyíték, hogy a mindössze 18 éves Jászapáti Petra igencsak megszorongatta a sportág legendáját, az olasz Arianna Fontanát a női váltódöntő hajrájában, még kívülről is előzni próbált a végén; nem beszélve a 2009-ben váltóban Európa-bajnok Keszler Andreáról, aki most egy 25 centis vasdarabbal a lábában nyert 5 ezredmásodperc hátránnyal ezüstöt 1000 méteren – ez élete legjobb egyéni eredménye volt –, és még a csapatot is behúzta a második helyre. Hogy mennyire volt mégis szerencséje a Kecó becenevű rutinos versenyzőnek – ketten ütköztek és kiestek előle a döntőben –, arról Darázs István azt mondta, fontos futballmeccsek is eldőlhetnek öngóllal, és olimpiai aranyérmet is szereztek már hasonló körülmények között.

Jászapáti versenyzésére visszatérve a szakágvezető kiemelte még, hogy nagy reményei lehetnek, ha higgadtabban dönt, és jobban helyezkedik a nehéz szituációkban.

Darázs István szerint a sikeres szereplés több összetevős. Mint mondja, a versenyzők „átállították a magánéletüket”, és a kiváló edző, valamint a 2013 óta járó kiemelt állami támogatás mellett a sportolóknak már csak a korcsolyázásra kell koncentrálniuk, a munkát pedig száz százalékig bele is teszik.

Hogy mit gondolnak a szakágvezető véleményéről a Liu testvérek, miszerint a 2018-as téli olimpián benne lehet a magyar gyorskorcsolya-válogatottban legalább egy érem? Szemrebbenés nélkül bólogatnak. És akkor még egy szót sem szóltunk a női váltóban számításba vehető, lábadozó Heidum Bernadettről.

Miniinterjú a Liu testvérekkel

– Melyik volt a nehezebb, a tavalyi, megnyert 500 méteres vb-döntő vagy a mostani 1000-es Eb-finálé?
Liu Shaolin Sándor (LSS): – Ez az 1000-es jóval hosszabb volt, minél kevesebbet kell menni, annál jobb. Különböző módon volt nehéz mindkettő, az aranyat sosem adják ingyen.

– Két ezüstöt szerzett egyéniben. Hogyan viszonyul hozzájuk? 1000 méteren a testvére előzte meg.
Liu Shaoang (LS): – Előzetesen az volt a célom, hogy legyen egy egyéni Eb-érmem, ezt sikerült elérnem. A váltóról kicsit rossz szájízzel jöttünk el, de amiatt cseppet sem vagyok boldogtalan, hogy az 1000-es verseny után a testvéremmel állhattam a dobogón.

– Mit tett volna adott esetben azért, hogy legyőzze a bátyját?
LS: – 1500-on én végeztem előrébb, 1000 méteren pedig egymást fedeztük, az eredmény pedig igazolta, hogy jól tettük.
LSS: – Amikor az 1000 méteres döntő előtt melegítettünk a szobabiciklin, edzőnk azt tanácsolta, hogy magunkkal foglalkozzunk, de ha odakerülünk, segítsük egymást, a második körtől módunk is volt erre, innen már nyolcvan százalék esélyünk volt, hogy nyerünk.

– Ha már 1500 méter: önök ketten összeértek. Készülnek erre edzésen? Netán gyakorolják?
LS: – Lehet gyakorolni, de nem egyszerű. Az említett futamban pedig hárman is voltunk magyarok, arra is kellett figyelni, hogy nehogy kilökjük egymást, az e miatti kizárásról és a sérülésveszélyről már nem is beszélve.

– A holland Sjinkie Knegt mondhatna többet a vadulásról, két magyart is kilökött 1500-on
LSS: – 1000 méteren is csak rám utazott, arra ment, hogy verekedjen a jégen.

– Hogyan jellemezné a 3000 méteres távot? Ki a jó ebben: aki jól koncentrál, aki jól korcsolyázik, vagy akinek jobb az állóképessége?
LSS: – Minden kell hozzá. Amikor négy kör volt hátra a döntőből, az élre álltam, azt éreztem, hogy nagyon jó erőben vagyok, két körrel később már láttam, hogy túlvállaltam magam. De tanultam ebből.

– Mi jön az olimpiáig? Tizenhárom hónap sincs már.
LS: – Vasárnapig pihenő, aztán junior-világbajnokság, majd világkupaverseny. Ezután tudok majd pihenni, és jön is a rotterdami felnőtt-vb, amelyen szeretnék az első öt között végezni összetettben. Az olimpiáról csak akkor beszéljünk, ha már ott vagyunk, mindent megteszünk Magyarország legszebb eredményéért.
LSS: – Nagyon sokat versenyzünk: világkupa, vb, négyállomásos olimpiai kvalifikáció és Európa-bajnokság is vár még rám. Meglátjuk, mire lesz elég, hogy a maximumot nyújtjuk. A dobogóra sikerülhet felállnunk az olimpián, fejben ott kell lennünk, és nem túlizgulnunk a dolgot.