Klein Dávid a Mount Everestről: Engedtek le mellettem fagyott holttesteket

Sikerült kapcsolatba lépni a magyar mászóval, aki elmesélte utolsó napját a hegyen.

Suhajda Szilárd rosszulléte és visszafordulása után Klein Dávid egyedül folytatta útját a Mount Everest csúcsa felé, de rövid helyzetjelentése szerint a hatalmas szél, a kedvezőtlen időjárás miatt kénytelen volt visszafordulni. Így hiába próbálkozott kilencedik alkalommal a világ legmagasabb pontjára felkapaszkodni oxigénpalack nélkül, nem sikerült a vállalkozás.

Kleint az alaptáborban értük utol, ímélben válaszolt kérdéseinkre, és mesélte el utolsó napját a hegyen.

Amikor múlt csütörtökön – magyar idő szerint – kora délután felért a 8000 méter környékén felállított 4-es táborba, még csak gyenge, néha közepesen erős volt a szél. Eredetileg 18 órakor indultak volna el fölfelé, de már ezt megelőzően erősödött a szél. Az alaptáborból kapott időjárás-előrejelzés mást ígért, a légmozgás ennek ellenére egyre erőteljesebb volt, a 60-70 kilométeres óránkénti sebességet is elérte. Klein felidézte, hogy legutóbbi mászásakor, 2014-ben, nagyjából este hétkor indult felfelé, akkor 8700 méterig jutott. Ezúttal azonban még este nyolc után sem enyhült a szél.

Mint mondja, elgondolkodott a palackos mászás lehetőségén is, hiszen rendelkezésére állt Suhajda Szilárd mentéshez szükséges oxigénpalackja is, így az oxigén – ha szűken is, de – elegendő lett volna. Viszont, miképp korábban, Klein most is „tisztán”, plusz oxigén nélkül akart mászni.

21 óra után indult el végül két filmes serpa társával (ők palackot használtak), de csak időlegesen csendesedett el a szél, mely az indulás után nem sokkal újra kíméletlenül fújt. Az oxigénpalackkal mászók kivárták az enyhébb időt (valamivel éjfél után indultak), hisz ők sokkal gyorsabban tudtak haladni, és sokan meg is mászták az Everestet közülük. Klein viszont tudta, palack nélkül jóval lassabban halad majd, így előbb kell rajtolnia.

Mivel az idő nem javult, Ang Pasang serpa visszafordult, az ő lábujjai Klein szerint kritikus mértékben elfagytak, inkább nem kockáztatott súlyosabb sérülést. A magyar alpinista és Pemba – a másik serpa – valahol 8200 méter környékén döntött úgy, hogy ennyi volt, elkezdtek ereszkedni. Összesen tehát 150-200 métert másztak csak felfelé a 4-es táborból, 2-3 óra alatt. Az ereszkedés vissza a legfelső táborba nem tartott tovább fél óránál, itt egész éjszaka tudott aludni Klein, másnap pirkadattól folytatta útját.

„Megrázó volt, hogy az előző napi feljövetelemhez hasonlóan több ízben engedtek le mellettem kötélen fagyott holttesteket. Az gondoltam, ez a kaland rosszabbul is végződhetett volna ”

– írta a hegymászó. Ezek valószínűleg azoknak az indiai mászóknak a holttestei lehettek, akik közül egy a múlt héten lelte halálát, a másik kettő pedig még tavaly, de akkor nem tudták levinni őket a hegyimentők.

A hármas tábort gond nélkül elérte Klein, összeszedte ottani dolgait, és folytatta az ereszkedést a kettesig. Itt az az ötlete támadt, hogy mivel még van energiája, ideje, még aznap átvág a hegy egyik legveszélyesebb szakaszának tartott Khumbu jégesésen. A mély szakadékokkal szabdalt függőgleccser folyamatosan mozog, jégtornyai időnként leomlanak a napsütés hatására, így a hegymászók inkább éjszaka kelnek át rajta. Végül Klein is kivárt inkább, az éjszakát a táborban töltötte, hajnalban indult tovább. Aludni nem volt kedve, kavarogtak a gondolatai, csalódott volt az idő előtti visszafordulás miatt. Rohamtempóban, de fáradtan érte el az egyes tábort, az alaptábor felett pedig már várta mászótársa, Suhajda Szilárd és alaptábor-vezetőjük, Török Edina.

Kleintől megkérdeztük, mi volt az oka, hogy nem indultak el felfelé május 23. előtt. Ekkor ugyanis többen is nekivágtak az alaptáborból, és számtalan hegymászó el is érte a csúcsot. Válaszában úgy fogalmazott, az előrejelzések folyamatosan megtáncoltatták a mászókat. Sokan felértek, de nagyon sok volt a halálos áldozat is. Az előrejelzésekben feltűnő ablakok folyton elmozdultak, változtak. Mivel ők 10-én értek vissza utolsó akklimatizációs körükről, melynek során 8000 méteres magasságban éjszakáztak, 4-5 nap pihenőre mindenképp szükségük volt, tehát legkorábban 19-e után indulhattak volna a csúcsra, még akkor is, ha az élettanilag fontos „mély pihenőt” kihagyják és az alaptáborban maradnak. (Klein minden csúcstámadása előtt leereszkedik az alaptáborból rövid időre, a szakma ezt nevezi mély pihenőnek.)

Viszont ők inkább kivártak, mert mint mondja, semmi sem utalt arra, hogy a szezon végéig tartó mintegy 20 napban nem lesz újabb időjárási ablak a csúcstámadáshoz. A svájci Uli Steck, a világ egyik leghíresebb mászója, aki a hegymászás Oscar-díjának tartott Piolet d’Ort is megkapta, és aki idén április 30-án vesztette életét az Everesten, szintén azt javasolta Kleinéknek, hogy 20-a után induljanak el felfelé. Először a 24-e, majd a 27-e tűnt megfelelőnek, amit legvégül 26-ra módosítottak.

„Tudtuk, hogy csak egy dobásunk van, nem akartuk elszúrni”

– zárta Klein. Ha elszúrásról nem is lehet beszélni, Suhajdának azért kellett visszafordulnia, mert rosszul lett a kettes táborban a csúcstámadáskor, Klein pedig a szél miatt nem kockáztatott.

Így továbbra is várat magára a Mount Everest magyar megmászása oxigénpalack nélkül.

Az expedíció részleteiről itt írtunk.