Klein Dávid a Mount Everestről: Engedtek le mellettem fagyott holttesteket

Sikerült kapcsolatba lépni a magyar mászóval, aki elmesélte utolsó napját a hegyen.

„Megrázó volt, hogy az előző napi feljövetelemhez hasonlóan több ízben engedtek le mellettem kötélen fagyott holttesteket. Az gondoltam, ez a kaland rosszabbul is végződhetett volna ”

– írta a hegymászó. Ezek valószínűleg azoknak az indiai mászóknak a holttestei lehettek, akik közül egy a múlt héten lelte halálát, a másik kettő pedig még tavaly, de akkor nem tudták levinni őket a hegyimentők.

A hármas tábort gond nélkül elérte Klein, összeszedte ottani dolgait, és folytatta az ereszkedést a kettesig. Itt az az ötlete támadt, hogy mivel még van energiája, ideje, még aznap átvág a hegy egyik legveszélyesebb szakaszának tartott Khumbu jégesésen. A mély szakadékokkal szabdalt függőgleccser folyamatosan mozog, jégtornyai időnként leomlanak a napsütés hatására, így a hegymászók inkább éjszaka kelnek át rajta. Végül Klein is kivárt inkább, az éjszakát a táborban töltötte, hajnalban indult tovább. Aludni nem volt kedve, kavarogtak a gondolatai, csalódott volt az idő előtti visszafordulás miatt. Rohamtempóban, de fáradtan érte el az egyes tábort, az alaptábor felett pedig már várta mászótársa, Suhajda Szilárd és alaptábor-vezetőjük, Török Edina.

Kleintől megkérdeztük, mi volt az oka, hogy nem indultak el felfelé május 23. előtt. Ekkor ugyanis többen is nekivágtak az alaptáborból, és számtalan hegymászó el is érte a csúcsot. Válaszában úgy fogalmazott, az előrejelzések folyamatosan megtáncoltatták a mászókat. Sokan felértek, de nagyon sok volt a halálos áldozat is. Az előrejelzésekben feltűnő ablakok folyton elmozdultak, változtak. Mivel ők 10-én értek vissza utolsó akklimatizációs körükről, melynek során 8000 méteres magasságban éjszakáztak, 4-5 nap pihenőre mindenképp szükségük volt, tehát legkorábban 19-e után indulhattak volna a csúcsra, még akkor is, ha az élettanilag fontos „mély pihenőt” kihagyják és az alaptáborban maradnak. (Klein minden csúcstámadása előtt leereszkedik az alaptáborból rövid időre, a szakma ezt nevezi mély pihenőnek.)

Viszont ők inkább kivártak, mert mint mondja, semmi sem utalt arra, hogy a szezon végéig tartó mintegy 20 napban nem lesz újabb időjárási ablak a csúcstámadáshoz. A svájci Uli Steck, a világ egyik leghíresebb mászója, aki a hegymászás Oscar-díjának tartott Piolet d’Ort is megkapta, és aki idén április 30-án vesztette életét az Everesten, szintén azt javasolta Kleinéknek, hogy 20-a után induljanak el felfelé. Először a 24-e, majd a 27-e tűnt megfelelőnek, amit legvégül 26-ra módosítottak.

„Tudtuk, hogy csak egy dobásunk van, nem akartuk elszúrni”

– zárta Klein. Ha elszúrásról nem is lehet beszélni, Suhajdának azért kellett visszafordulnia, mert rosszul lett a kettes táborban a csúcstámadáskor, Klein pedig a szél miatt nem kockáztatott.

Így továbbra is várat magára a Mount Everest magyar megmászása oxigénpalack nélkül.

Az expedíció részleteiről itt írtunk.