Czene Attila: Lennék az úszószövetség elnöke

A vizes-vb leendő szakkommentátora az emberekre bízza, hogy Gyárfás Tamás vagy Bienerth Gusztáv-e a jobb.

– Knézy Jenőtől tudjuk, szeretne egy olyasféle közvetítést, amilyen korábban a Tour de France-on volt az Eurosport tévécsatornán: a hosszú eseményt adott esetben kicsit oldottabbra venni. Partner ebben?
– Attól függ, milyen a lendület és mennyire fér bele a humor két versenyszám közé, de természetesen igen.

– Evezzünk kicsit mélyebbre, ha már páratlan, 3 méteres a Duna Aréna versenymedencéje. Hosszú Katinkán kívül szinte mindenki azt mondja, az olimpia utáni világbajnokságokon kiszámíthatatlan eredmények jöhetnek, az Iron Lady viszont úgy vélekedik, ez egy „olimpia” lesz az olimpia utáni évben. Ön mire számít?
– Amit Katinka megfogalmazott, azt nagyon jól mondta. Véletlen szerencse, hogy egy magyar szempontból sikeres olimpiai szereplés után egy évvel Budapesten világbajnokság következik. Igen, egy olimpia utáni újabb olimpiára kell készülniük a versenyzőknek, a hangulatban ugyanis ezt fogják érzékelni. A magyar nézők, a közeg, a zajszint fog egy olyan érzést adni, hogy a világ legnagyobb versenyén vannak. Az olimpia ehhez azt adja hozzá, mintha több sportágban egyszerre lenne világbajnokság egy adott területen. Hatalmas versenyre számíthatunk Budapesten, ez biztos.

– Korábban azt mondta, 8 érmet vár, ezen kívül pedig egy-egy magyar meglepetésre, főként a hölgyek versenyében. Netán a gyorsan fejlődő és a Budapest Openen 200 háton igen jó időt úszott Burián Katára gondolt?
– Akár. Nézze, a világbajnokság úszóprogramja eltér az olimpiáétól.

– Igaz is, Hosszú Katinka például két, olimpiai aranyat termő úszószáma közül egyet „eldobhat”, mert egymás után jönnek
– Viszont Kapás Boglárka 800 gyors mellett 1500-on is indulhat, én azt gondolom, kicsit félve is, de nyerő száma lehet, nagyon szorítok neki, a személyes kedvencem, nem árulok el vele titkot. Bízom benne, hogy a riói egy bronzérmes eredményét felül fogja múlni itthon. Természetesen mindenki másnak is drukkolok, és nem is csak az úszóknak, mert a világbajnokság a vízilabdázókról is szól és mindenki másról is. Ilyen szempontból valóban olyan lesz a verseny, mintha olimpián lennénk.

– Fél lépést téve hátra, árulja el, egykori versenyzőként mit gondol a Nemzetközi Úszószövetség világkupával kapcsolatos döntéséről, mely szerint az egyes állomások résztvevői csak négy számban indulhatnak el? Hosszú Katinka a világ legjobb úszónőjeként és a versenysorozat 2012 óta tartó időszakának egyeduralkodójaként nagyon bedühödött, ugyanakkor lapunk olvasói megismerhették a FINA álláspontját is: a világkupa nem „one-man-show”.
– Sajnálatos a döntés nekünk, mert két lányunkat is érinti, Katinka mellett Jakabos Zsuzsannát is, aki szintén komoly eredményeket ért el, több állomáson is elindult négynél több számban. Ez nekünk szomorúság, de meg kell érteni a másik szempontot is, mely szerint az úszást bebiztosítja olimpiai alapsortágként, ha a marketingszempontok is érvényesülnek. Az úszásban vannak versenyszámok, amelyek laikus számára nem izgalmasak, ezért jogos az a kezdeményezés, hogy több országot vonzó versenyeket is rendezzenek. Az úszás szempontjából előrelépés lehet az, ami nekünk, magyaroknak fájdalmas.

– Lehetett szerepe a döntésben Gyárfás Tamásnak, aki a FINA vezérkarában dolgozik, és akit úszóelnökként a Hosszú Katinka vezette csoport kényszerített lemondásra?
– Első körben mindenki azt gondolhatta, hogy igen, mert van „előélete” a kapcsolatuknak. Nyilván voltak viták, nézeteltérések, Gyárfás Tamással nekem is volt, ez sem titok. Ezzel együtt azt gondolom, a világkupa szabálymódosítása az úszás jövőjéről gondoskodó döntés volt. És ez is csak egy egyéves próba lesz. Persze voltak olyan hangok is, hogy Katinka a világbajnokság évében úszik utoljára és a pályafutása végén lekorlátozzák, de nem hiszem, hogy a FINA ebbe az irányba ment volna. És örülni kell annak, hogy Katinka és Zsu ilyen eredményes tudott lenni eddig, és komoly pénzdíjakat nyerve ki tudták termelni az utazási költségeiket is. Hosszú Katinka is bosszús, de azt mondta, elfogadja a döntést.

– Hogyan függetleníti majd a kommentátorállásban magát attól a sok konfliktustól, ami a magyar úszósportot övezi és amitől hétről hétre hangos a média?
– Nagyon könnyen. Úgy, hogy azt figyelem, mi történik a versenyen. Az ön kérdése egy évvel ezelőtt úgy hangzott volna, mi a baj az úszókkal, az úszótársadalomban. Most már azokat a kérdéseket hallom, mi a baj az úszószövetségben vagy a medence körül. Tulajdonképpen kezd felpuhulni ez a történet, most már megértette mindenki a hosszú viták során, hogy ez a folyamat elkerülhetetlen volt, gondolok itt a Katinka-féle ügyekre vagy bármi másra, amit a sajtó szeret felkapni, és rájönnek arra, hogy tulajdonképpen nem a sportággal van baj, hanem a körítéssel, hogy úgy mondjam. Ez természetes folyamat – a politikában, a sportban is és a civil szervezeteknél is, mindenhol vannak ilyen problémák. Az úszósportban azért ekkora a hangerő, mert egy sikeres sportágról van szó, minden vonzza a szemeket és a füleket. Az utóbbi években az úszók hozták a sikert és vele együtt a botrányokat is.

– Időben már messze járunk az úszószövetségi elnökválasztási ügyektől, ezért bátrabban kérdez az ember a múltról. Bienerth Gusztávé mellett az ön és Szabó Tünde neve is felmerült Gyárfás Tamás utódjaként. Mennyire volt komoly, hogy ön válthatja Gyárfást?
– Nos, Szabó Tünde államtitkárként már nem aspirált a feladatra. A MÚSZ főtitkáraként még megtehette volna szerintem, de jól tette, hogy nem tette meg. Az én nevem úgy merült fel, hogy nem volt még alternatíva, és az úszók szerettek volna egy nevet választani maguk közül, és én voltam ott.

– Önt „nyomták” az úszók?
– Így van, az én nevemre esett a választás, ez teljesen így történt. Viszont amikor megjelent a színen Bienerth Gusztáv, megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy nekem már nem kell egy ilyen pluszfeladatot elvállalni, van nekem egyéb teendőm is, a szabadidősport-szövetség élén tevékenykedem. Az más kérdés, hogy nem titkolt vágyam, hogy egyszer a Magyar Úszó Szövetséget vezessem, ezt pedig már Gyárfás Tamás idején is mondtam. Ehhez persze megfelelő körülmények kellenének, de ez egy nagyon szép és nagy kihívás lenne számomra. A legfontosabb képesség, ami kell hozzá, hogy az ember egy civil szervezetet jól tudjon vezetni és összetartani. Nem árt, ha érti az úszást, az úszók és az úszóegyesületek érdekeit, képviseli az edzők és a szakemberek véleményét.

– Ebbe azért belekapaszkodnék, mert az új elnök, Bienerth Gusztáv irányába mintha egyre inkább erősödne az úszószakma ellenérzése, láthattuk a májusi közgyűlésen is, hányan és hányféleképpen kritizálták a változásokat és az új rendszert.
– Azt gondolom, hogy változás történt, amit az úszótársadalom idézett elő azzal, hogy hosszú idő után elnököt váltott. Ezt mindenképpen eredménynek kell elkönyvelni, hogy pozitívnak vagy negatívnak, azt mindenki eldönti, nem fogalmaznám meg mások véleményét. Hogy Bienerth Gusztáv célkeresztbe került, az azt jelenti, hogy elkezdett dolgozni. Ha én kerültem volna a helyére, ugyanilyen nehéz dolgom lett volna, sőt lehet, még nehezebb, mert senki sem próféta a saját hazájában. Nagyon hosszú idő után szabadultak el az indulatok tavaly, az úszótársadalom pedig nagyon keveset hagy Bienerth Gusztávnak. Több idő kell, ráadásul most, egy világbajnokság szervezése közben nem árt, hogy éppen ő a szövetség vezetője. Más kérdés, hogy hosszú távon ez hogy fog alakulni.

– 2010 után ön sportállamtitkárként a kormányban dolgozott. Vágyik vissza a politikába?
– Sportpolitikába nem. Amennyiben egy civil szervezet vezetése bármennyire is átszövődik a politikával, akkor óhatatlanul. De azért mi szeretjük azt mondani, hogy egy civil szervezet, lásd szabadidősport-szövetség vagy úszószövetség, diáksportszövetség, próbál civil maradni. Bár ez a szó is, hogy civil, már átszövődött a politikával. Egy civil alapon szerveződött, nonprofit alapú szerveződésnek vagyok most a képviselője.

Olimpiai bajnok vegyesúszó 200-on (1996), többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmes. Jelenleg a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke, korábban (2010–2012) az Orbán-kormány sportállamtitkáraként is dolgozott.