„Áldozatkészek és mindenre hajlandók”: ők jelentik kézilabdázásunk jövőjét

„A fizikumom nem az igazi, kondizom sokat, ha ez még nem látszik is” – mondja riportunkban Győri Mátyás.

Még az elutazás előtt látogattuk meg a csapatot Dabason – ott sem volt sokkal hűvösebb –, hogy az ifjú magyar játékosok össztársadalmi problémát is jelentő gondjairól, illetve a fejlődés lehetőségeiről beszélgessünk Gyurka János vezetőedzővel.

– A klubokban elvégzett utánpótlás-nevelő munkának is az eredménye, hogy ez a generáció előrébb tart, mint a korábbiak – mondja az 1986-ban világbajnoki ezüstérmet szerző nagyválogatottunk balkezes átlövője. Azóta is várunk, vágyunk újabb érmekre. – Mert

nemcsak edzeni kell a gyerekeket, hanem nevelni is őket a pályán kívüli hozzáállásra, a tudatosságra is.

Ezt láthatóan több helyen jól csinálják már, mi csak próbáljuk kiválasztani a legjobbakat. Ez a korosztály önerőből jutott ki egymás után négy világversenyre, ilyen még tudomásom szerint nem nagyon volt korábban. Az ifjúsági Európa-bajnokságon elért ezüstérem után viszont egy évig nem találkoztunk, és elment mellettünk a világ, még a tizedik helyért is nagyon kellett küzdenünk. De a tizedik hely sem volt rossz eredmény a korábbi évekhez képest.

Időnként megállította edzés közben a fiait a mackós mozgású szakember, hol leteremtve őket, hol a szemléletüket formálva. Az edzés végén szeretettel beszélt a tanítványairól:

– Az első korosztályos sikerek gyakran akcelerált (biológiailag érettebb – a szerk.) gyereknek köszönhetők, ez nálunk is így volt. Akcelerált, de tiszta lelkű, csillogó szemű játékosokkal született meg az ifi-Eb ezüstje. Egy-két év alatt azonban nagyot fordult a világ. Más országokkal szemben mi sokszor túlversenyeztetjük a fiatalokat, és ez a képzés rovására megy. Hiába voltunk technikásak,

a horvátok, a franciák, a németek, a skandinávok több fizikai munkát végeztek, többet foglalkoztak az egyéni képzéssel,

mert náluk nincs egy héten három-négy meccs, ami mellett a képzés nem fér bele.

Gyurka János arcán a gyerekek előtt is megjelent a mosoly, amikor bemutatták az algériai küldöttség csapatorvosát, egy ötödéves egyetemi hallgatót. A tréner a reményét fejezte ki, hogy egy negyvencentis tűt is magával visz Észak-Afrikába, ha valamelyik játékosával gondjai lennének.

– Nagyon fontos a mérhetőség: máshol komoly stábok foglalkoznak régóta a motorikus képességekkel, a dietetikával – mondta később nekünk. –

Az arra fogékony korban elsajátítják a fiatalok a tudatos táplálkozás alapjait is, egyénileg is komoly munkát végeznek.

Egy norvég például magától bemegy a konditerembe, elvégzi a nyári futóprogramot, megtanulja fejleszteni magát. Már a mi fiataljainknál is látható az előrelépés, de még nem általános, egyre több játékost érdemes bevonni ebbe a szemléletbe. A következő korosztály, Imre Vilmos kollégámé még jobb lehet, mindez pedig a felnőtteknél csapódhat le. Lehet, hogy még nincs valaki azon a szinten, amelyet egy világbajnokság megkíván, de akkor is érdemes megadni neki a lehetőséget.

A vezetőedző szerint jó kezdeményezés volt, hogy a juniorválogatott NB I-es csapatok ellen is elkezdett játszani. Így a szövetség döntése alapján a játékosképzés került előtérbe, hiszen „a felnőttválogatott elöregedett”. Ily módon kerülhetnek be egyre inkább a fiatalok,

Ligetvári Patrik, Győri Mátyás vagy éppen a januári világbajnokságon berobbanó Juhász Ádám.

– Mi éppen ezért szerkezetet is váltottunk, hiszen Juhász Ádámot nagyon leterhelte a szereplés a nagyválogatottban és a klubjában, érthetően nem vállalta a szereplést a junioroknál. Bartók Donát a Bundesligából többek között egy sérülés miatt nincs velünk, őt is megértjük, de Juhász Ádámmal együtt hiányozni fog, így kérdés, hol a helyünk ezen a vb-n. Az eredmény tükrözi azért, hol tartunk, hiszen ez a korosztály legmagasabb szintű versenye – folytatta Gyurka János. – Ifjúsági szinten még a játékosépítés a lényeg. Ez itt is feladat, de kiegészül azzal, hogy a játékosok megfeleljenek már bizonyos elvárásoknak. Az érettségi után három hetet együtt tudtunk dolgozni, a fölkészülési meccseken nagy nevű ellenfeleket győztünk le, de figyelembe kell venni, hogy minden csapat máshol tartott az edzésmunkában. A horvátokat először megvertük, de nagy munkából érkeztek, később ki is kaptunk tőlük. Hullámzott a teljesítményünk, az oroszok ellen viszont már rendkívül jól kézilabdáztunk, tempót diktálva, keményen védekezve, szép játékelemeket bemutatva. Nagyon jó ezzel a csapattal dolgozni, áldozatkészek a gyerekek, és mindenre hajlandók.

„Sokat kondizom, ha nem látszik is”

A vezetőedző által részletezett új szemlélet példája Győri Mátyás, a húszéves irányító, nem véletlenül szerződtette tavasszal Balatonfüredről a Veszprém. Alkata alapján a juniorválogatott tagjai között is olyan még, mint egy gyerek, de ez nagyon is egészséges jelenség, hiszen annál nagyobb fejlődési lehetőségeket rejt. – A fizikumom még nem az igazi, ezért kondizom sokat, ha ez annyira még nem látszik is – mondta a Magyar Nemzetnek. – Három éve nagy meglepetés volt az ezüstérmünk az ifjúsági Eb-n, aztán ehhez mértünk mindent, de a következő két világverseny gyengén sikerült. Szeretnénk minél előrébb végezni a junior-vb-n, a csoportmeccsek utáni nyolcaddöntő számunkra a legfontosabb.