Ezúttal női röplabdában lettek Európa legjobbjai a szerbek, az azeri-grúz rendezésű tornát veretlenül nyerték meg, a vasárnapi döntőben, Bakuban 3:1-re múlták felül a hollandokat. (A mieinket a nyitómeccsen legyőző azeriek ugyanilyen arányban kaptak ki a bronzéremért a törököktől.)
Hol is tart ezzel összegészében Szerbia? Egy hónapja a férfi röplabdázók között nyert Eb-bronzot, míg két hete a férfi kosárlabdázóknál Eb-ezüstöt, csak a szlovénok voltak jobbak náluk. Jelen pillanatban azzal büszkélkednek így, hogy a legutóbbi olimpián, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is ezüstérmesek lettek. A női kosárlabda-Eb-n két éve az aranyat is megszerezték,
tavaly a riói olimpián három csapatsportban négy érmet gyűjtöttek, ezek között is volt arany a férfi vízilabda-válogatottjuknak köszönhetően.
És akkor még nem beszéltünk a szerb futballistákról, akik a világbajnoki selejtező D csoportjában két fordulóval a vége előtt négy pont előnnyel vezetnek, aligha lehet őket megfosztani már attól, hogy ott legyenek jövőre Oroszországban. Közben Belgrád két híres-hírhedt csapata, a Partizan és a Crvena zvezda is tagja az Európa-liga csoportkörének, a Partizan úgy jutott idáig, hogy az utolsó selejtezős meccsén Felcsúton 4-0-ra kiütötte a Videotont. A kézilabdát csak azért nem említjük, mert a szerbek válogatott szinten alulteljesítenek, de ez is csak addig lesz így, amíg megfelelő kézbe nem kerülnek, hiszen itt is ontják a tehetségeket.
Szeptemberben többen kutatták itthon a szlovén csoda titkát. A Hosszabbítás.hu Uros Volk szakíró és szakkommentár segítségével arra mutatott rá, hogy a délszláv állam kormánya évente mindössze 10 milliót eurót (3,1 milliárd forintot) költ sportra, akárcsak a helyi állami szerencsejáték-szervező vállalat, miközben Magyarországon egy-egy sportági akadémia megkapja ezt az összeget, a Szerencsejáték Zrt. pedig 3,1 milliárddal támogatja a kézilabda NB I-et.
Szlovéniában viszont „mindenki sportol”, a felnőttek hatvan százaléka rendszeresen mozog – tegyük hozzá, hogy a miénkhez képest jóléti államban ezt könnyebb is megoldani. Persze ettől még nem minden gazdag ország jár hasonló úton.
Szerbia titkát máshol kell keresnünk, hiszen ott sokkal inkább a szegénység az úr. Mint egy korábbi írásunkban feltártuk, éppen ez a hajtóerő, túl azon, hogy a délszláv nemzetek fiai mindenféle labdajátékért odavannak, és többek között az iskolai oktatásban is középpontban van a labda. A szerb játékos minden sportágban megtanul harcolni, küzdeni a családjáért, megélhetést biztosítani neki. A délszláv mentalitást amúgy is a tűz jellemzi, ezt ültette át Ivkovics Sztojan férfi kosárlabda-válogatottunkba, amely nagy bravúrral a nyolcaddöntőig jutott az Eb-n.
Brane Savic, Nyíregyháza lakója és korábbi kosarasa a Szabolcs Online-on mondta el véleményét a szlovénokról és a szerbekről. Szerinte a megannyi délszláv diadal kulcsa egyrészt az utánpótlásnevelés, amelyben már tizenegy éves korukra hátrányba kerülnek a magyar gyerekek. Másrészt természetesen a hozzáállás.
– A szerb kosárlabdát is szeretem, már csak azért is, mert a szüleim szerb származásúak, de amikor széthullott a nagy Jugoszlávia, akkor Ljubljanában élt a család, így automatikusan szlovén állampolgárságot kaptunk – derült ki Savic szavaiból. – A jelenlegi szlovén kosárlabda-válogatottban többeknek is hasonló az életútja, Goran Dragic vagy éppen Luka Doncic szülei is így lettek szlovénok.
Vagyis még a szlovénokat is a szerb mentalitás viszi előre, hiszen Dragic és Doncic a két legjobb játékosuk. Sőt Igor Kokoskov szövetségi kapitány is szerb.
