A Guardian két újságírója, David Goldblatt és Daniel Nolan nemes és szép feladatra vállalkozott. Ugyanis úgy döntöttek, fogják magukat és meglátogatják a magyarországi futballromantika fellegvárát, Felcsútot. Az útjuk azonban igen váratlan fordulatot hozott: Goldblatt dedikált könyvét (A futball globális története) a meccs alatt eljuttatta Orbán Viktor miniszterelnökhöz, annak reményében, hátha létrejön egy interjú, s lőn csoda, a kormányfő meghívta Goldblattet és Nolant kis magánbirodalmába. A kormányfő a beszélgetés során a Nemzeti Sport főszerkesztője, Szöllősi György társaságában mesélt nekik szíve csücskéről, a futballról.
Még mielőtt a lényegre térnénk, érdemes jelezni, hogy a Guardian munkatársai írásuk elején bemutatják Felcsútot, amely szerintük úgy néz ki, mint bármelyik álmoskás magyar falu, majd szót ejtenek a Pancho Arénáról, a létesítményről, ami „sokkal inkább katedrális, mint stadion”, de „magyar Sohaországnak” is nevezik. És persze szó esik Puskás Ferencről, a Puskás-akadémia névadójáról. Jól jellemzik a stadion közösségépítő jellegét, amikor Mucsi Gyulát, a Transparency International munkatársát idézik, ő arról beszél, hogy az országban a nagy pénzeket igénylő beruházások és infrastrukturális fejlesztések gyakorlatilag a páholyban dőlnek el.
Ezt követi Orbán futballfanatizmusának és politikai útjának részletes bemutatása, emellett szó van az idei választásokról, továbbá Hadházy Ákos, az LMP képviselője kiemeli, 2018 az utolsó esély Orbán legyőzésére. Majd jön egy kis számvetés arról, hogy a 33 leggazdagabb magyar közül hét igen szoros kapcsolatban áll a magyar kormánnyal – természetesen köztük a legjobb barát, Mészáros Lőrinc. Megjegyzik, a média nagy része baráti kézben van, így az ellenzék próbál alkalmazkodni az új valósághoz. Csendben hozzáteszik: az 54 éves politikus „belépett a császári fázisba”.
A több ezer karakter után jön a bevezetőben említett fordulat, a személyes beszélgetés, s innentől kezd – legalábbis magyar szempontól mindenképp – igazán érdekessé válni a történet. Az interjú oka kiderült. A miniszterelnököt megragadta a könyv ajánlója, amely így szól:
„A játékstílus egy létforma, amely felfedi minden egyes közösség sajátos tulajdonságait, és megerősíti azok jogát, hogy különbözzön a többitől.”
„Ez tetszik, ez nagyon fontos” – mondta Orbán. Majd azzal folytatta, hogy nem tudja, van-e kifejezetten magyar stílus, de szerinte lennie kell. Ezután filozófiai fejtegetések következnek, hiszen a miniszterelnök úr arról értekezik, hogy a labdarúgás fura kettőssége az, hogy az ember egyszerre legyen szabad és katona. Mindezt azzal indokolta, hogy a modern társadalmak dilemmája is az, hogyan lehet egyszerre szervezettnek és szabadnak lenni. „Ezt a pályán meg tudom találni, de a politikában mindez már sokkal nehezebb” – tette hozzá.
„A magyarok kritikusan közelítenek minden civilizációhoz, és azt gondoljuk, hogy a modern társadalom nagyon rossz a gyerekeknek. A sport jó a modern civilizáció veszélyeire” – folytatta Orbán. Kifejtette, hogy komoly fejlődés tapasztalható a magyar futballban, ugyanakkor mindenki kritikus.
„Senki sem ért velem egyet, mindenki azt mondja, ez egy szar, ellenben a tény az, hogy igenis fejlődünk. Igaz, Gyuri?” – fordult Orbán Szöllősi Györgyhöz, aki helyeselt.
De, ha már a könyv volt a beszélgetés ürügye: Orbán azt mondta Szöllősinek, hogy ki kellene adni magyarul is. Sokat azonban nem időztek ezen a témakörön a felek, gyorsan visszatértek az előbb már felvett eszmefuttatás fonalához.
„Ez az akadémia (a Puskás-akadémia – a szerk.) a koncepcióm része. A futball a felfogásom szerint nem üzlet, hanem művészet. A nagyapám mondta nekem, ha látsz egy jó mérkőzést, akkor hallanod kell a zenéjét is – ha nem hallod a zenét, akkor az egy rossz meccs. Ebből adódóan Magyarországon, bármilyen bajnokságot is nyernek a németek, mi soha nem fogjuk azt mondani, hogy az a futball jó, mert amit mi hallunk, az nem zene, hanem robotikus zaj” – vázolta koncepcióját Orbán, miközben a háttérben a Felcsút labdarúgói „zenéltek”.
Vágyálmát is megosztotta Orbán az újságírókkal, jelezte nekik ugyanis, hogy előbb vagy utóbb létrejön majd a Puskás-intézet, hiszen van már akadémia, iskola, csapat – tehát egy kis univerzum. De szeretnének még egy múzeumot, egy oktatási központot és egy kiadóvállalatot az embereknek.
Szóba került, hogy akadémiai koncepcióját kiterjeszti azokra a határon túli (Szerbia, Románia, Ukrajna) területekre, amelyek 1920 előtt Magyarország részét képezték. „Mi ezt azokért a magyar gyerekekért csináljuk, akik ezeken a területeken élnek” – mondta.
Nem Orbán az egyetlen, akivel interjú készült. Megszólal Deutsch Tamás, az MTK elnöke is, aki szerint az Új Hidegkuti Nándor Stadion olyan, mint egy futballkastély. „Ez egy új koncepció” – mondta Deutsch. A kék-fehérek első embere megvédte a Guardian által felhozott taorendszert, s az abból épült stadionokat. Szerinte akkor lenne valódi a vita, ha a kormány csak a sportra adna pénzt, de ez nem igaz, hiszen az oktatásra, az egészségügyre és az infrastrukturális fejlesztésekre is jut forrás.
Deutsch megpróbálta azért az újságíróknak elmagyarázni a futball jelentőségét Magyarországon. Például azzal érvelt, hogy a labdarúgás vezető kulturális ág volt, említette a Duna-menti iskola létrejöttét, s természetesen az Aranycsapat fontosságát. Szöllősi György pedig arról beszélt, hogy Orbán Viktor egyszerűen azt akarja, hogy a magyar futball újra nagy legyen.
