A meccs alatt modern szemléletű edzőhöz méltóan viselkedett, nem önmaga akarta mindig kitalálni és a csapatra erőltetni a megoldást, a litván időkéréseknél előbb saját kollégáival konzultált, és közben hagyta, hogy a magyar játékosok szellemileg, fizikailag pihenjenek. Csak ezután adta ki a feladatokat.
A hajrá előtti, érthetetlen mélyrepülésről úgy gondolja, a játékvezetők zavarodtak meg, ez zavarta aztán össze játékosai fejét. A szívmelengető utolsó percekről és az őrületes utolsó másodpercekről (az addig jól játszó Krivacsevics Tijana, ahelyett hogy megőrizte volna a labdát, vagy kidobta volna a lelátóra, odapasszolta a litvánoknak, akiknek így még volt idejük egy – pontatlan – ziccere) úgy véli: életre szóló élmény lett ez a meccs.
Ez persze arra is vonatkozik, hogy az egyénileg erősebb Litvániát sikerült megint felülmúlni, és így megelőzni.
Válogatottunk három győzelemmel és egy vereséggel áll a csoportban, novemberben Albániában biztosíthatja be matematikailag az Eb-részvételt.
