Keserű a szombathelyi centenárium

Bár harminchárom pont még szerezhető a labdarúgó NB I-ben, tizenegy fordulóval a vége előtt már az érintettek is kimondják: a Haladás kiesett, és a nyártól a másodosztályban folytatja. Talán furcsa, de a klub legsikeresebb időszaka zárul le, kérdés, miért jutott ide a csapat, és ami még fontosabb, hogyan képzeli el a jövőjét.

Díszletek a közelgő ünnephez. Nem így tervezték Fotó: Teknős Miklós

– A durva gesztusokat az elkeseredés váltotta ki, korábban szépen és kulturáltan is elmondtuk, hogy szerintünk nem jó irányba megyünk. A Haladás mindig akkor volt jó, amikor saját nevelésű vagy legalább magyar futballistákra épült, sőt a csapatot akkor is a magunkénak éreztük, ha éppen nem ment a szekér. Most nem tetszik nekünk, hogy kevés a magyar a pályán, persze a jó légiósokat mi is elfogadtuk, de az utóbbi időkben olyanokat is hoztak, akik nem idevalók.

Mindez szóba jön az irodában is, és Tóth Miklós neveket sorol: Kovács István, Ugrai Roland, Radó András, Tamás Krisztián, Kiss Tamás, Hegedűs János – valamennyien Szombathelyen cseperedtek fel, s lettek élvonalbeli, sőt akár válogatott játékossá. Ha ők itt lennének, alighanem a dobogó lenne a cél, de a Haladás a maga lehetőségeivel képtelen megtartani a tehetségeit. Hoznának ők magyar labdarúgót, de nincs a piacon, ha mégis akad, akkor az igényei teljesíthetetlenek. A klub tárgyalt egy fiatallal, aki máshol az előző bajnokságban összesen tizenhárom percet töltött a pályán, a fizetési igénye mégis nettó nyolcezer euró volt. Ígértek neki úgy ötöt, hogy ösztönzőkkel az felmehet tízig is, de nemet mondott. A nyár óta érkezett magyar és külföldi játékosok pedig jóval kevesebbe kerülnek a klubnak, mint azt a közvélemény hiheti.

Díszletek a közelgő ünnephez. Nem így tervezték
Fotó: Teknős Miklós

Bármennyire is furcsa, a Haladás a háború utáni legsikeresebb tizenegy évét zárja ezzel a kieséssel: ennyi időt korábban nem töltött egy huzamban az élvonalban, és még egy bronzéremmel is eldicsekedhet ebből az időszakból. Tizennégy éve az NB II-ből (!) is kiesett, de mivel kevesen neveztek a másodosztályba, maradhatott, és két évvel később ismét az élvonalban szerepelt, köszönhetően a ma is regnáló vezetés, azaz Illés Béláék szerepvállalásának.

Ez azonban már a múlt, most érdekesebb a jövő, olcsó szójátékkal élve az a fontos, hogy merre lesz a haladás. Többek között a Vasas, a Békéscsaba, a Zalaegerszeg, a Nyíregyháza vagy a Balmazújváros példája is bizonyítja, a gyors visszajutás a kiesést követően egyáltalán nem magától értetődő. Légiósok a második vonalban nem jöhetnek szóba, az U19-es csapat tavaly bajnokságot nyert, indulhatott az ifjúsági Bajnokok Ligájában is, de a felnőttek között még nem állná meg a helyét.

Az érvényes szerződésű játékosok fizetését a kieső klub harminc százalékig gond nélkül csökkentheti, afölött már kell a kölcsönös megegyezés, ám egyelőre senki sem tudja, a nyártól mekkora lesz a költségvetés. Tóth Miklós mutat egy nevekkel teleírt lapot, minden posztra van több jelölt is az NB II-re házon belülről és kívülről is, ám amíg az anyagi lehetőségek tisztázatlanok, nemigen érdemes tárgyalásokba bonyolódni. Igaz ez a jelenlegi vezetőedzőre, a szeptemberben érkezett Horváth Ferencre is. Ő az edzés előtt azt mondja, a folytatás elsősorban nem rajta múlik:

– Szándékosan csak a nyárig kötöttem szerződést, mert nem akartam a kiesés esetére megkötni a vezetők kezét. Így szabadon dönthetnek, velem vagy mással képzelik-e el a folytatást. A télen felajánlottam, jöjjön a helyemre más, aki már most elkezdi építeni a jövő csapatát, de végül az a döntés született, hogy erősítünk, és megpróbáljuk a lehetetlent, más kérdés, hogy ez sem sikerült jól.

Tóth Miklós szerint a sportszerűség is azt kívánja, hogy a legerősebb összeállításban játsszák végig a hátralévő tizenegy fordulót, azaz készülnek az NB II-re, és közben emelt fejjel akarnak búcsúzni az NB I-től. A felkészülés természetesen a gyors visszajutást célozza meg, és Keringer Zsolt szerint az új csapat számíthat a szurkolókra:

– Kérem, nekünk a Haladás az életünk. Mélyről jöttünk, annak idején mi, szurkolók is rengeteget segítettünk, hogy a klub talpra álljon. Most sem hagyjuk cserben, de ehhez mindenki összefogására szükség lesz. A véleményünket persze továbbra is elmondjuk, és ha egy új alapokra épülő, szerethető csapat alakul ki, ott leszünk mögötte, és szívből segítjük majd a szurkolással.