Tudom, magánügy, hogy napközben a Nagyszombattól nyolcvan kilométerre található Trencsénbe kirándultunk, hogy megnézzük Csák Máté híres sasfészkét. Mit Csák Máté! Szlovákiának – és hát így a világnak – Matús Cak. A hivatalos szlovák történethamisítás lerágott csont, de sokadszorra is megdöbbentő azzal szembesülni, miszerint a „vár eredete a 11. századig nyúlik vissza, de valószínűleg már a 9. és a 10. században, a Morva Birodalom idején elkezdték építeni”, avagy „Csák Máté hatalmi politikája a közös cseh–szlovák állam megteremtésére irányuló első kísérletnek tekinthető”. Brrr!
Mindezzel kiáltó ellentétben áll, hogy a szlovák emberek magyarellenessége már csupán kísértet a ködös múltból: amerre jártunk, a recepcióstól a pincéren át a rendőrig mindenki kulturáltan, kedvesen fordult hozzánk.
Trencsénből visszafelé rákanyarodtunk a Dunaszerdahelyről Galántán át ide vezető útra; a város határában már 16 óra – tehát öt órával a mérkőzés kezdete – előtt rendőrautóból figyelték a forgalmat. Nem véletlen, onnan is vártak itteni magyar szurkolókat. Benn a város szívében, a meccs helyszínén, a City Arena közelében komoly volt a rendőri készülődés, de cseppet sem fenyegető, mindenki üzemszerűen tette a dolgát. A magyar drukkerek is békésen sétálgattak, s közülük többen fényképezkedtek a stadion eredeti névadója, Anton Malatinsky ízléses bronzszobra előtt. Nagyszombat büszkeségének irányításával a helyi Spartak háromszor nyert bajnokságot, sőt 1969-ben egészen a BEK elődöntőjéig menetelt. A stadiont azóta a győri ETO Parkhoz hasonlóan átépítették, a lelátók alatt-mögött bevásárlóközpont működik. Meredek lelátói közé beszorul a hang, nem túl nagy, de hangulatos aréna.
Az idilli hangulatot hat óra előtt petárdadörgés törte meg. Kölcsönös verbális ingerkedés után a szemünk láttára ugrott egymásnak egy nagyobb magyar és egy kisebb szlovák csoport. Nagy baj azért nem lett belőle, mert a szlovák rendőrök higgadtan és felkészülten tették a dolgukat. Elvágták, majd megfutamították a magyar „utánpótlást”, s amikor úgy negyedóra múltán elült a csatazaj, be is engedték ezt a csoportot a többiek közé, fel sem merült, hogy revansot vegyenek. A magyarországi drukkerek a C és a D szektor előtt várakoztak a bebocsátásra. A hírek szerint a felvidéki magyarok melléjük, az E-be és az F-be váltottak jegyet. Nem homogén csoportként. Beszélgetésbe elegyedtem egy ötfős (rév)komáromi magyar családdal, akik magyarul társalogtak egymás között. Érdeklődésemre elárulták, a szlovák válogatottnak szurkolnak. Futball és nemzettudat így – is – fonódik össze.
