Fotó: Mirkó István
A kezdésig szerencsére békésen peregtek a percek, órák. Időközben ismertté vált a magyar kezdő tizenegy is. Íme: Gulácsi – Lang, Orbán, Kádár – Lovrencsics, Kalmár, Nagy Á., Kleinheisler, Korhut – Kovács I. Szalai. Marco Rossi tehát a három-, avagy – megközelítés kérdése – ötvédős felállás mellett tette le a voksát, továbbá kimaradt Dzsudzsák.
Meglehetősen foghíjas volt a lelátó, leszámítva a tömött magyar szektorokat. „Erő, hűség, remény” – üzenték méretes drapérián a magyar drukkerek a Himnuszunk alatt, amit a hazai drukkerek szórványos füttyel fogadták; válaszképpen a magyarok hátat fordítottak a pályának a szlovák himnusz alatt.
Válogatottunk nem szorult be, egyenrangú félként kezdte a mérkőzést, az első helyzet mégis Gulácsi kapuja előtt adódott, szerencsére Hamsík nem tudott pontosan lőni. Majd Kádár labdát szerzett, amit gyorsan el is vesztett, Hancko kevéssel fölé bombázott – nem Gulácsin múlott. Az első félidő ezután ismét sokáig kiegyensúlyozott volt, a végén azonban egy szépen kijátszott támadás befejezéseként Duda vezetést szerzett a szlovákoknak.
Az egyenlítés reményében változtatni kellett, ám Marco Rossi az 54. percig várt a cserével, s akkor is váratlant húzott: az egyik legjobb emberünket, Kleinheislert hozta le, akinek a helyén Szoboszlai Dominik debütált címeres mezben. Aztán bejött Dzsudzsák is (Kalmár helyett), s ha nem is feltétlenül ettől, feljegyezhettük az első kapura tartó lövésünket Szalaitól, amit azonban Dúbravka hárított. Rögtön ezután a túloldalon Mak löketét Gulácsi védte. A 73. percben a legnagyobb lehetőségünket jegyezhettük fel, Lovrencsics ívelt a 16-oson belül egyedül álló Orbán elé, aki levehette volna a labdát, ám Dúbravka kezébe fejelte. A hajrában a szlovákok előbb még csak lesből találtak be, majd a 85. percben Rusnák eldöntötte a meccset. Sajnos Gulácsi benne volt a gólban, de nem ezen múlott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!