– Nagyjából olyan meglepetés érhette, mint az egyszeri embert, aki hatalmas ház építésébe fog, évekre előre elkészíti a terveket, hozzá is lát a munkához, aztán egyszer csak arra ébred: jé, kész a ház! Vagy ez azért túlzás?
– Nem, jó a hasonlat, és a BL-re még igaz is. Bár természetesen nem magától épült fel a ház, mindenki nagyon sokat tett érte. Például az is segített, hogy a bajnoki döntőt a lehető legrövidebb úton, három meccs alatt lezártuk, már ekkor látszott, hogy a csapat sokkal jobb állapotban van, mint az előző hónapokban. Mert a január, február, március nem sikerült túl jól; oda-vissza kikaptunk a Barcelonetától, legyőzött minket az OSC, és csúnyán megvert a Recco. Le is ültünk minden érintettel egy beszélgetésre, és ott elhangzott, hogy tudjuk, min kell változtatni, képesek is vagyunk rá. Hannoverben a Dubrovnik elleni negyeddöntő volt a kulcsmeccs. Megvolt a csapategység, és az egyéni képességek is csillogtak. Madaras Norbi (kétszeres olimpiai bajnok, a szakosztály elnöke – a szerk.), aki hét BL-döntőt játszott, tehát akad némi tapasztalata ebben a témában, azt mondta, innentől bármi megtörténhet. Az elődöntőn meg is történt a bármi: olyan képességű ellenfelet, mint a Barceloneta, amely idén kétszer vert meg minket, 4-1-re győztünk le az utolsó negyedben. Itt nyert értelmet az az egész éves munka, majd a BL előtti mini edzőtábor, mert az erőnléte mentálisan is tökéletesen rendbe tette a csapatot. Szóval, igen, egyszer csak körbenéztünk a telkünkön, és azt láttuk, hogy hipp-hopp, áll a házunk fele. Mire magunkhoz tértünk, már BL-döntőt játszottunk.

Fotó: MTI/Kovács Tamás
– Ez a magasság különösen a korábbi mélységhez képest óriási kontraszt, és itt nem az idénybeli ingadozásokra gondolok, hanem a hat évvel ezelőtti állapotra. Részletezzem, mire?
– Nekem aztán ne! 2013 tavaszán az utolsó fordulóban, a Pécs elleni kiesési rangadón maradtunk bent az első osztályban. Tizennégyből tizenkettedikek lettünk.
– Hogy jutottak oda, és onnan ide?
– A szakosztály akkori vezetése, fogalmazzunk úgy, elszámította magát, és négy nappal a 2012/13-as idény rajtja előtt közölték, üres a kassza, egyetlen forint sincs benne. Ezt azonnal a klub sem tudta pótolni, ezért elmondtam a játékosoknak, hogy az első évet pénz nélkül kell végigjátszaniuk. Labda lesz, víz lesz, még ebéd is, de fizetés nem. Csak az maradjon, aki így is vállalja. A fél csapat elment, érthetően. Innen indultunk. De Kubatov Gábor klubelnök elhatározta, hogy rendbe tesszük a ferencvárosi vízilabdát, és ez meg is történt.