– Ön, egykori pólósként, a szívére vagy az eszére hallgatott, amikor éppen a vízilabdát szemelték ki és kezdték építeni a majdani BL-győzelemre?
– Csak az eszemre. A szakosztály éves költségvetése most nettó értékben közel 450 millió forint. Aki benne van a sportban, tudja, hogy futballban, de akár kosár- vagy kézilabdában ekkora összegből mire lehet menni. Maradjunk annyiban, nem európai kupagyőzelemre. Ennek a sokszorosa sem garancia a győzelemre.
– Garancia itt sem volt, az utolsó pillanatig sem, hiszen az Olympiakosz elleni ötméteres-párbajra a két mesterlövész, Varga és Vámos kipontozódott.
– Igen, a bírók utaztak Dumira (Varga Dénes), tudták, ha őt kiveszik, nagyon éles fegyvert ütnek ki a kezünkből. Álomszerűen játszottunk, végig a kezünkben volt a meccs, a kritikus utolsó negyedben is négy olyan ziccert alakítottunk ki, amellyel a rendes játékidőben lezárhattuk volna a mérkőzést. Nem tettük, így jött az Olympiakosz ellen a szokásos ötméteres-párbaj, mert az európai Szuperkupát is így nyertük meg.
– A győzelem utáni eufóriában mikor gondolt először magára? Arra, hogy ezzel a csapat és részben a saját pályáját is beteljesítette?
– Erre így nem gondoltam, esküszöm. Nem készültem a döntő után fürdésre, nem vittem magammal az uszodába váltás ruhát, csak akkor sétáltam le a medencéhez, amikor a fiúk már benne voltak. De kiszúrtak, hatan-heten kijöttek értem, és bevágtak a vízbe. A tárcámat és a telefonomat az utolsó pillanatban nyomtam bele egy versenybíró kezébe, akit nem is ismertem. Szép tőle, hogy megvárt. Ekkor éreztem, hogy ha ezek a srácok a legnagyobb ünneplés közben is kimásztak miattam, lehet némi részem ebben az egészben.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!