– Két éve kerestek meg minket először, Gergő akkor szerepelt először a Maccabi Játékokon Izraelben. Amióta nem tagja a válogatott keretének, jobban ráér. A csapatban vele játszik az öccse, a kisebbik fiam, Márk is, miért ne szerepelne?
Amikor azt kérdezem, netán fontosabbá vált a család életében a zsidó identitás, Marnitz Miklós őszinte válasszal szolgál:
– Világi szellemben neveltem a fiaimat, arra tanítva őket, csak kétféle ember létezik: jó és rossz. Szigorúan véve nem is tekinthetők zsidóknak, hiszen ahogy én, úgy ők is csak apai ágon örökölték a zsidó vérvonalat. Amivel nem hencegünk, de nem is titkoljuk el. Itt élünk, magyarok vagyunk, a Maccabi-csapat jó közösség, amelynek örömmel váltunk a tagjaivá.
Lám, ilyen egyszerű.
A mérkőzés szünetében Jusztin Ádám, a Maccabi VAC elnöke az egész Maccabi Játékokat is értékelte az érdeklődésemre:
– Jobban szerepelünk, mint vártam, harminc érmet jósoltam, de meghaladtuk a hatvanat. Több helyszínen nagy érdeklődés, több ezer néző előtt zajlottak az események. A kilátogatóknak talán új arcunkat is megmutattuk. A pályán, a medencében ellenfelek vagyunk, megmutatkoznak a nemzeti karakterek, mindenki a saját országa himnuszára érzékenyedik el és a saját csapatát képviseli. A zsinagógában viszont felejthetetlen élményként több mint háromezren ugyanazon a nyelven imádkoztunk mindnyájan. Egyek vagyunk és mégis különbözők.
Jusztin Ádám megerősítette, semmiféle atrocitásban nem volt részük a játékok résztvevőinek:
– Minden a legnagyobb rendben zajlott. Elégedetlenek persze mindig akadnak, volt olyan vendég, akinek az étel nem ízlett, más a szállodai szoba méretét kifogásolta, de én végigjártam minden hotelt és helyszínt, ez alapján bizton állíthatom, kiváló házigazdái voltunk az eseménynek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!