– Mert Illovszky Rudolf elküldött. Így bizony! Pedig akkor 28-29 évesen a Vasas meghatározó játékosa voltam. Rudi bácsi immár a hatodik időszakát töltötte a csapat élén, megint ő volt az edző. Nem ment a csapatnak, Rudi bácsi túledzette az együttest, legalábbis az előző évihez képest más módszerekkel dolgoztunk, mindenki holtfáradt volt. A súgóira hallgatott, nem az öregekre: Birinyire, Farkasra, Kiss Lacira, Izsó Nácira, rám. Egyszer azért mégis megkérdezte tőlünk, mi a gond. Elmondtam neki, hogy nem úgy történt a felkészülés, mint fél évvel korábban, nem vagyunk frissek. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy én tizennyolc éves koromtól edzőnek készültem, minden tréningről naplót vezettem. Rudi bácsi – aki, Isten nyugosztalja, sajnos bosszúálló ember volt – erre visszavett az edzések intenzitásából, viszont engem kihagyott a csapatból! Nem bírta a kritikát. És továbbra sem ment a csapatnak. Erre behívott az irodájába és ezt mondta: „Híres úr! Mindent úgy csináltam, ahogy maga mondta, mégsem nyerünk.” „Igen, Rudi bácsi, csak éppen engem kihagyott!” Na, a következő mérkőzésen kezdtem, és mit tesz isten, győztünk, felkerültünk az ötödik helyre. És akkor megint kihagyott!