Az előzményekről annyit kell tudni, hogy Blattert – aki 1975-ben lépett be a FIFA kötelékébe, ahol a kezdeti szárnypróbálgatások után előbb 17 évig főtitkárként, majd ugyanannyi ideig, 1998-tól kezdve elnökként tevékenykedett – 2015 végén a szövetség etikai bizottsága előbb nyolc, majd a fellebbezést követően hat évre a labdarúgással kapcsolatos minden tevékenységtől eltiltotta. Az indok az a kétmillió svájci frankos megbízási díj volt, amit Michel Platini akkori UEFA-elnök kapott a FIFA-tól, s amellyel szemben állítólag nem állt tényleges munkavégzés.
Blatter a több tucat TF-hallgató előtt felidézte a 44 évvel ezelőtti időket, amikor Joao Havelange akkori elnök felkérésére a szövetség munkatársa lett. – Akkoriban picinyke szervezet volt a FIFA, írd és mondd, tizenegy alkalmazottja volt, én lettem a tizenkettedik, rosszul is éreztem magam, hogy nem a kezdőcsapatban, hanem csak a cserepadon kaptam helyet – tréfálkozott Blatter, aki arról is beszélt, hogy később, amikor 1998-ban megválasztották a szövetség elnökének, még 16 millió dolláros adóssága volt a FIFA-nak, négy éve viszont, amikor távozni kényszerült, egymilliárd dollárt hagyott a szervezet bankszámláján, a rengeteg készpénzről nem is beszélve.
Blatter a nemzetközi sportéletben a paradigmaváltást Juan Antonio Samaranch NOB-elnökké választásától datálja, a katalán sportvezető tette gazdaggá a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot a nagy multinacionális szponzorok bevonásával, és maga Blatter is a samaranchi úton indult el, ennek köszönhető a FIFA mostani gazdagsága.
Fotó: Bach Máté
Blatter természetesen beszélt négy évvel ezelőtti bukásáról is. – Az angolszászok, egészen pontosan az angolok és az amerikaiak bosszújának vagyok az áldozata. Amikor 2009-ben, Zürichben a 2018-as és a 2022-es világbajnokság rendezési jogának odaítéléséről döntött a Végrehajtó Bizottság, akkor az Egyesült Államok és Anglia számított esélyesnek, ehelyett Oroszország és Katar lett a befutó – mondta az idős életművész. – Az angolszászok ezt képtelenek voltak megemészteni, rögtön csalást, korrupciót kiáltottak. El kell azonban mondanom, hogy az oroszokat például annyira meglepte a győzelmük, hogy Vlagyimir Putyin elnök ott sem volt a döntés helyszínén, Zürichben, éppen Kalinyingrádban tartózkodott, és amikor közölték, hogy Oroszország kapta meg a 2018-as rendezést, akkor pattant csak repülőgépbe, hogy még odaérjen a késő esti sajtóértekezletre.
