– Vietnam és Kína után most Szerbia. Miért nem itthon vállal munkát?
– Vállalok. Immár egy éve segítem Dunaújvárosban a fiatal kajakosok felkészülését.
– Ez igazán szép dolog. Ám őket nem az olimpiára, legalábbis nem a tokiói olimpiára készíti fel. Akkor úgy kérdezem, itthon válogatott versenyzőket foglalkoztató kluboktól nem kap ajánlatot?
– Röviden: nem. Egész pontosan négy és fél éve felkértek arra, hogy segítsek a jelenlegi szakmai igazgatónak, az akkor még versenyző Boros Gergelynek kijavítani egy technikai hibát. Az alapján, hogy a Nádas Bencével alkotott párosuk megnyerte a hazai válogatót, eredményesnek volt mondható az együttműködésünk. Ezek után az edzőjükkel, Hüvös Viktorral közösen azt gondolták, rám már nincs is szükség, innen megy minden magától. A duó a világbajnokságon aztán a döntőbe sem jutott be. A jelenlegi hazai mezőny nagyon be van szűkülve. A válogatottak egyik fele a Honvédnál, a másik Hüvös Viktor irányításával készül. Illetve ott van még különutasként Kopasz Bálint, a sprinterek pedig az AVSE-ben csoportosulnak. Ez így jó, hiszen a magyar a világ legsikeresebb kajak-kenus nemzete.
– Némi iróniát érzek a szavaiban.
– Ám minden jel arra utal, ezzel a felállással és az eredményekkel mindenki elégedett, nem nagyon hallok a szövetségi kommunikációval ellentétes véleményt.
– A Honvédnál Horváth Gábor a szakosztály-igazgató, akivel közösen két olimpiai bajnoki címet is szerzett. A parton nincs meg az összhang önök között?
– De igen, Horival (Horváth beceneve – a szerk.) kimondottan jó a kapcsolatom. Ám amikor fölmerült, hogy részt vennék a szakosztály munkájában, akkor az jutott vissza hozzám, a versenyzők nem kívánnak velem dolgozni. Amikor aztán már csak olyan kajakosok voltak a csapatban, akiket nem is ismertem, de ugyanez volt a válasz, akkor elgondolkodtam, talán nem is bennem van a hiba.
– Ön hogyan értékeli a magyar férfi kajakosok idei világbajnoki szereplését?
– Kopasz Bálint kiemelkedő klasszis, ez vitathatatlan. A többi egységnek viszont akadnak nehézségei. A sprinttáv részben szerencse dolga is. Ezer méteren a kajak kettesünk évek óta a vert mezőnyben kullog. Nemcsak a helyszínen, Szegeden, egész évben érzékeltem, hogy a négyes szereplését megkülönböztetett várakozás övezte. Az eredményben ez sajnos nem köszönt vissza. Én úgy látom, az ötödik helynek is örülni kell, de Szegeden többen úgy gondolták, ha a döntőben netán szembeszél fúj, akkor a kvótaszerzés is veszélybe kerülhetett volna. Ennek a hajónak Tokióban esélye sem lesz az aranyéremre, de szerintem még az éremszerzésre sem.