Megkésett tisztelgés az elfeledett kapitány előtt

A születésének 120. évfordulójára elkészült hatszáz oldalas (!) életrajzi könyvének tegnapi bemutatóján egy elfeledett, szándékosan elfelejtett kor nagy alakja elevenedett meg a hallgatóság előtt.

A legendás kardvívó életéről most könyv, korábban az Egyesült Államokban film is készült Fotó: MOB/Szalmás Péter

A messze legeredményesebb olimpiai sportágunknak számító vívásban harminchét aranyérmünkből tízhez van köze Jekelfalussy Piller Györgynek, aki az 1932-es Los Angeles-i játékokon kard egyéniben és csapatban is győzött, 1936 és 1956 között pedig szövetségi kapitány volt. A születésének 120. évfordulójára elkészült hatszáz oldalas (!) életrajzi könyvének tegnapi bemutatóján egy elfeledett, szándékosan elfelejtett kor nagy alakja elevenedett meg a hallgatóság előtt.

A szerző, a vívásról már sokadik könyvét jegyző Máday Norbert szerint szakítani kell azzal a felfogással, hogy a magyar kardvívás nagy eredményeinek hazánkban az olasz iskola, a hozzánk érkezett Italo Santelli vívómester ágyazott meg, kutatásai alapján sokkal inkább Borsody Lászlónak járna ki a főhajtás. Akire azonban a korábbi vívástörténeti könyvek csak pár sort vesztegettek, gyakorlatilag a létét is tagadták a magyar vívás azon nagyjaival együtt, akik ugyancsak Horthy Miklós katonái voltak. S ezért lett elfeledve Jekelfalussy Piller György is, aki ráadásul még a kormányzó testőrségének is a tagja volt.

– 1989-ig ezért itthon beszélni sem lehetett róla, utána pedig úgy voltak vele, hogy most már minek foglalkozzunk vele, régen meghalt… – jegyezte meg Máday Norbert.

Piller magyarországi hagyatéka néhány éve egy kukából került elő, egy hajléktalan találta meg, bevitte egy régiségkereskedőhöz, ahonnan az érmek, jelvények, dokumentumok, egyenruhák tizenkét helyre kerültek. Máday nem kevés utánjárásának köszönhetően a hagyaték újra egy kézben van, Simicskó István korábbi honvédelmi miniszter segítségével a Hadtörténeti Múzeumban is kiállították. Különös játéka a sorsnak, hogy aznap derült ki, amikor a relikviák újra ládákba kerültek: az Egyesült Államokban előkerült a legenda elveszettnek hitt tizenkét ezüstkupája is. Mádayt később amerikai producerek keresték meg, segítséget kértek tőle a Piller életéről szóló dokumentumfilmjük elkészítéséhez, ami 2017-ben meg is jelent The Last Captain (Az utolsó kapitány) címmel.

A legendás kardvívó életéről most könyv, korábban az Egyesült Államokban film is készült
Fotó: MOB/Szalmás Péter

Piller György már az 1928-as amszterdami olimpián is indult, akkor még tőrben, és csapatban ötödik lett. Gellér Alfréd tanította egy penészes, rothadó falú vívóteremben. Ezután fordult a kardvívás felé, de Borsody László két éven át levegőnek nézte, mígnem egy jól sikerült versenye után azt mondta neki: Hadnagy úr, jöjjön!

– Borsody, az elhazudott modern magyar kardvívás atyja, minden idők legnagyobb vívómestere napról napra, milliméterről milliméterre faragta Piller mozdulatait. A gránitkeménységű fizikumához tigrispuhaságú, villámgyors vívót alakított ki, és ami a legfontosabb, az elméjét is faragta. Piller 1930-ban, majd 1931-ben egyéniben és csapatban is Európa-bajnok lett. 1932-ben az olasz vívók kémjei, spionjai miatt Borsody bezárta a vívóterem ajtaját, lefüggönyözte az ablakokat, és még a többi tanítványait is kiküldte, így készült Pillerrel, végeztette el vele vágások tízezreit. A Los Angeles-i olimpia előtt pedig azt mondta neki: nem versenyezni, hanem harcolni küldelek a trianoni árvákért, a széttaposott álmainkért, a feldarabolt országért. A visszaemlékezések leírják, hogy Jekelfalussy Piller György valóban harcolt a páston, verekedett, és összeszorított fogakkal, a tengernyi bírói csalás ellenére olimpiai bajnok lett, egyéniben és csapatban is – mondta el Máday Norbert.

Tőle tudhattuk meg azt is, hogy az 1956-os melbourne-i olimpián, amely szövetségi kapitányként a negyedik olimpiája volt, összetűzésbe keveredett egy kommunista sportvezetővel, akit odavágott egy kétajtós szekrényhez, és a retorziótól tartva nem tért haza. Az Egyesült Államokban telepedett le, megalapította a Pannónia Athletic Clubot és a Szabad Magyar Vívószövetséget. Néhány gondtalan év után a nyelvén támadta meg a gyilkos kór, a nyelvének kétharmadát eltávolították. Németországban, a heidelbergi klinikán sem tudtak rajta segíteni, és amikor megkérdezte, hazajöhet-e Magyarországra, hogy itthon haljon meg, nemleges választ kapott.

Szívbemarkolóan sorsszerű, hogy 1960-ban azon a napon temették el San Franciscóban, amikor a római olimpián Kárpáti Rudolf megnyerte a kardvívást. A győztesnek kijáró himnusz akkor Jekelfalussy Piller Györgynek is szólt.