Létezik egy markáns tábor, amely meg van győződve arról, hogy amíg az emírségekbeli Al-Ittihad Kalba és a német Freiburg adja a válogatott két szélsőjét, magyarán nincsenek topjátékosaink, addig nincs keresnivalónk sem az európai középmezőnyben. Van benne valami, de hozzátartozik, hogy az arab ligában játszó Dzsudzsák Balázs volt a mezőny legjobbja az aranylabdás Luka Modrićcsal, Ivan Rakitićcsal felálló horvátok elleni hazai győztes meccsen.
Sajnos kétségtelen, hogy nem állunk jól topligás játékosokban: a Bundesliga legjobb kapusa, Gulácsi Péter és egyik legjobb középhátvédje, az év egyik legfontosabb meccséről sérülés miatt hiányzó Willi Orbán kivételével nincsen igazán komoly csapatban szereplő labdarúgónk. Szoboszlai Dominik nem véletlenül nem tagja e körnek: Cardiffban úgy tűnt, mintha a hírneve megelőzné a futballtudását. A többiektől reálisan nem lehetett többet várni.
A selejtezősorozat nagy tanulsága, hogy egy-egy meccsen hazai pályán, kevés minőségi játékossal, nagy akarattal és szerencsével le lehet győzni egy esélyesebb csapatot, de idegenben, sorsdöntő téthelyzetben ez nehezen kivitelezhető. Nyilván más lett volna a képlet, ha itthon legyőzzük Szlovákiát, mert akkor nem kényszerülünk idegenbeli bravúrra.
A Nemzetek Ligája rájátszása mentőövet jelent a magyar válogatottnak: első körben márciusban idegenben Izrael, Izland, Skócia vagy Bulgária ellen egy mérkőzésen kell kiharcolni a továbbjutást, aztán várhatóan szintén idegenben jöhet az újabb párharc. Pénteken sorsolnak: idegenben kezdünk. Marco Rossi és csapata pótvizsgázhat, de addig sem ártana több használható labdarúgót találni. Erről speciel nem a kapitány tehet.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!