Összeroppantak a tét alatt

Horvátország, Wales és Szlovákia ellen idegenben nem rúgott gólt és nem is szerzett pontot a magyar válogatott az Eb-selejtező-csoportban. Többek között ezért sem sikerült kijutnia egyenes ágon a jövő évi Európa-bajnokságra. Marco Rossi csapata leszálló ágban van, az utóbbi hat mérkőzésen ötször kikapott, ezért jó hír, hogy a pótselejtezőt majd márciusban játsszák.

Szívbe markoló jelenet a lefújás után: Gareth Bale vigasztalja a könnyeivel küszködő Lovrencsics Gergőt Fotó: Reuters

Lovrencsics Gergő magába roskadva zokogott a füvön, a Ferencváros kőkemény védője maga volt a megtestesült fájdalom. Gareth Bale, a walesiek csapatkapitánya, a Real Madrid szélsője addig-addig vigasztalta a 2-0-s hazai győzelemmel zárult Eb-selejtező után, amíg a játékos lassan erőt vett magán, felkászálódott a földről, majd az öltözőbe baktatott. A cardiffi közönség tudomást sem véve az esetről, rázendített Frank Sinatra örökbecsű dalára, harmincezer torokból zengett az I Love you Baby.

Beleégett a memóriánkba a 2013-as holland–magyar vb-selejtező, amikor szintén győzelmi kényszerben játszott a magyar válogatott, aztán belefutott egy 8-1-es vereségbe. És az Amsterdam Arenában is volt magyar, akit vigasztalni kellett: az öngólt lövő Devecseri Szilárd el tudott volna süllyedni szégyenében, őt Arjen Robben – még a rendes játékidőben – gyámolította.

Szívbe markoló jelenet a lefújás után: Gareth Bale vigasztalja a könnyeivel küszködő Lovrencsics Gergőt
Fotó: Reuters

Hat év telt el azóta, Egervári Sándor munkássága után Pintér Attila, Dárdai Pál, Csábi József (egy meccsen), Bernd Storck, Szélesi Zoltán (két mérkőzésen) és Georges Leekens dolgozott a válogatott élén. Marco Rossi tavaly nyáron, a Nemzetek Ligája-sorozat előtt vette át a csapatot.

A sorsdöntő, azaz a továbbjutásról határozó meccset vele sem sikerült megnyerni. (Legutóbb huszonkét éve, amikor Csank János irányított, Helsinkiben a Finnország elleni vb-selejtezőn elég volt a döntetlen, s ez össze is jött jókora szerencsével. Az utána következő, jugoszlávok elleni pótvizsgát most felejtsük el.)

A szurkolók körében töretlen népszerűségnek örvendő Rossi mérlege gyászos az idegenben lejátszott Eb-selejtezőkön. Pedig teljesen világos volt, hogy ha labdába akarunk rúgni Horvátország, Wales és Szlovákia ellen, akkor nem elég behúzni a hazai meccseket, idegenben is kell a bravúr.

Ehhez képest Splitben 3-0-ra, Nagyszombatban és Cardiffban 2-0-ra kaptunk ki. Vendégként rúgott gól és szerzett pont nélkül nem álmodozhatunk az Eb-részvételről, ez be is bizonyosodott legutóbb kedden, Walesben. Korai mérleget vonni Marco Rossi munkásságáról, bár az utóbbi négy tétmérkőzésen mintha megtört volna a lendület. Szlovákiától itthon 2-1-re, Horvátországtól idegenben 3-0-ra kapott ki a válogatott, Azerbajdzsánt 1-0-ra – jókora szerencsével – legyőzte, majd Cardiffban 2-0-ra kikapott. Lehet, hogy a maestro le akarta venni a terhet játékosai válláról a cardiffi csata előtt, de utólag nem tűnt jó húzásnak hangsúlyozni, hogy már tisztában van a walesiek gyenge pontjaival.

Létezik egy markáns tábor, amely meg van győződve arról, hogy amíg az emírségekbeli Al-Ittihad Kalba és a német Freiburg adja a válogatott két szélsőjét, magyarán nincsenek topjátékosaink, addig nincs keresnivalónk sem az európai középmezőnyben. Van benne valami, de hozzátartozik, hogy az arab ligában játszó Dzsudzsák Balázs volt a mezőny legjobbja az aranylabdás Luka Modrićcsal, Ivan Rakitićcsal felálló horvátok elleni hazai győztes meccsen.

Sajnos kétségtelen, hogy nem állunk jól topligás játékosokban: a Bundesliga legjobb kapusa, Gulácsi Péter és egyik legjobb középhátvédje, az év egyik legfontosabb meccséről sérülés miatt ­hiányzó Willi Orbán kivételével nincsen igazán komoly csapatban szereplő labdarúgónk. Szoboszlai Dominik nem véletlenül nem tagja e körnek: Cardiffban úgy tűnt, mintha a hírneve megelőzné a futballtudását. A többiektől reálisan nem lehetett többet várni.

A selejtezősorozat nagy tanulsága, hogy egy-egy meccsen hazai pályán, kevés minőségi játékossal, nagy akarattal és szerencsével le lehet győzni egy esélyesebb csapatot, de idegenben, sorsdöntő téthelyzetben ez nehezen kivitelezhető. Nyilván más lett volna a képlet, ha itthon legyőzzük Szlovákiát, mert akkor nem kényszerülünk idegenbeli bravúrra.

A Nemzetek Ligája rájátszása mentőövet jelent a magyar válogatottnak: első körben márciusban idegenben Izrael, Izland, Skócia vagy Bulgária ellen egy mérkőzésen kell kiharcolni a továbbjutást, aztán várhatóan szintén idegenben jöhet az újabb párharc. Pénteken sorsolnak: idegenben kezdünk. Marco Rossi és csapata pótvizsgázhat, de addig sem ártana több használható labdarúgót találni. Erről speciel nem a kapitány tehet.

„Nem volt öt pontos passzunk egymás után”

Marco Rossi megtette a kötelességét a sajtótájékoztatón, két legfontosabb mondata a következő volt: „Mindenkinek be kell látnia, hogy jelen pillanatban képességbeli hiányosságaink vannak, ezt egyértelműen ki kell jelenteni”, illetve „Azonnal lemondok, ha erről van szó, ha van olyan, aki úgy gondolja, hogy nélkülem jobb teljesítményre képes a csapat.

Ez nem probléma számomra, nálam ez nem pénzkérdés.” Ezért nem is akart még egyszer értékelni az újságíróknak fenntartott vegyes zónában. A játékosok közül Szoboszlai Dominik „Most nem”, Lang Ádám „Már elmondtam a mondandómat” jelszóval viharzott el. Dzsudzsák Balázs nem indokolt, némán folytatta útját a csapatbusz felé, Lovrencsics Gergő szintén. A kevés kivétel egyike Sallai Roland (képünkön) volt: a Puskás Akadémia neveltje nem köntörfalazott. „Nehéz pozitívumot mondani. Semmit sem valósítottunk meg abból, amit elterveztünk. Pontatlanok voltunk, elveszítettük a párharcokat. Öt pontos passzunk nem volt egymás után, minden támadásba belehibáztunk, egyetlen normális akciót sem tudtunk végigvinni.”

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A csereként beállt Kovács István sem kozmetikázta a véleményét. „Megérdemelten nyertek a walesiek. A ki-ki mérkőzéseken azok a csapatok diadalmaskodnak, amelyek több párharcot nyernek. Ez nálunk hiányzott, de magunknak köszönhetjük a vereséget: ha jól emlékszem, három sárga lapot kaptunk egy ilyen létfontosságú mérkőzésen. Ez elfogadhatatlan, ritkán faultoltunk a hazaiak kontratámadásainál. Amikor beálltam a második félidőben, a walesiek élvezték a játékot, mert hagytuk őket, hogy focizzanak. Nagy lehetőséget szalasztottunk el. Egyelőre nem gondolok a Nemzetek Ligája rájátszására, sajnálom, hogy nem tudtunk élni az eséllyel. Különösen azért fájó a cardiffi vereség, mert Wales eddig semmivel sem mutatott jobb játékot nálunk. Szerintem a szlovákok elleni hazai mérkőzésen ment el a továbbjutásunk.”

Baráth Botond koncentrációs hiányosságokra vezeti vissza a két walesi gólt. „Nem kezdtünk rosszul, mi irányítottunk, aztán sajnos a semmiből kaptunk egy gólt. Nem vettük fel a második hullámban érkező játékost, a második bekapott gólnál Moore, a walesiek magas centere belepiszkált egy beívelt labdába, ezt Ramsey begyűjtötte és közelről belőtte.

A szünetben volt egy tervünk a fordításra, nyilván nem arra gondoltunk, hogy rögtön gólt kapunk. Én úgy éreztem, nem tudták megbontani a védelmünket, figyelmetlenek voltunk, és ezért kaptuk a gólokat. Mostantól a rájátszásra készülünk: mindegy, hogy kit kapunk, mindkét ellenfelet le kell győznünk, és akkor ott leszünk az Európa-bajnokságon.”