(Érdekesség, hogy a csapat három játékosa a világháború során a kódfejtő központban, a Bletchley Parkban dolgozott, bizonyságaként annak, hogy a sakkozók elvontnak tekinthető szellemi potenciálját gyakorlati célokra is lehet hasznosítani.)
A torna relatíve békés befejezése érdekében további kompromisszumokra volt szükség. A körmérkőzéses viadal hat érzékeny párosításúnak ítélt találkozóján (Németország–Franciaország, Németország–Lengyelország, Németország–Palesztina, Cseh–Morva Protektorátus–Lengyelország, Cseh–Morva Protektorátus–Franciaország és némi meglepetésre Argentína–Palesztina) előre megállapított 2-2-es döntetlent könyveltek el.
Németország nyerte meg a versenyt, de játékosai nem kívánták hazájukban, hazájukkal megünnepelni a sikert, egyikük sem tért haza. Csakúgy, mint további húsz – kivétel nélkül zsidó származású – résztvevő. A csapatokat Európából Buenos Airesbe szállító belga Piriapolis gőzöst a sakkozók több generációja ezért őrizte az emlékezetében Noé bárkájaként. A sakkolimpia és a világháború együttes következményeként hihetetlenül fellendült az argentin sakkélet, az ország a későbbiekben öt érmet is szerzett a sakkolimpián.
– A játékoknak folytatódniuk kell! – jelentette ki Avery Brundage, a NOB akkori elnöke 1972-ben Münchenben a terrortámadás után.
A játszmák 1939-ben is folytatódtak. S zajlanak most is. Noha akadnak ellenpéldák is, a sakkozás mégis a veszélytelen, békés szellemi hadviselés terepe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!