Amikor a brazil Ronaldo simán lepipálta a portugált + videó

Az újságíró a futballtörténelem világválogatottját, majd a legjobb dél-amerikait, végül az európait rakta össze.

LABDARÚGÁS

Van a Marcának, a földkerekség egyik legmenőbb sportnapilapjának egy nagy tiszteletben álló szerkesztője, bizonyos Julio Maldonado, akit rajongói csak Maldininek becéznek. Nos, a koronavírus-járvány sanyarú napjaiban, amikor még Spanyolországban is olykor hajuknál fogva előrángatott témákkal tudják csak megtölteni a sportújságok hasábjait, Maldini barátunk gondolt egy merészet, és összeállította minden idők legjobb tizenegyét. Először a futballtörténelem világválogatottját, majd a legjobb dél-amerikait, végül az európait rakta össze. Nem rossz csapatok, de akad olyan név is a kiválasztottak között, akit itt, Magyarországon talán nem is ismerünk.

Kezdjük a világválogatottal: Iker Casillas (spanyol) – Cafú (brazil), Beckenbauer (nyugatnémet), Passarella (argentin), Roberto Carlos (brazil) – Maradona (argentin), Di Stéfano (argentin), Pelé (brazil), Cruyff (holland) – Messi (argentin), Ronaldo (brazil)

„Maldini” indoklása: „A kapusok Iker Casillas. Nem vitás, a valaha volt legjobb kapus. A számok önmagukért beszélnek: 167 válogatottság, hat spanyol bajnoki cím, három BL, két Európa-bajnokság, egy világbajnokság. Amit a 2010-es vb nyújtott, az páratlan. Jobbhátvéd: Cafú. Páternoszter a pálya jobb oldalán. Beckenbauer: a valaha volt legelegánsabb futballista, három BEK-győzelem a Bayernnel, játékosként és edzőként is világbajnok. Passarella. A karaktere emeli a többiek fölé, kétszeres világbajnok, bár ezt kevesen tudják, mert 1986-ban nem lépett pályára. Roberto Carlos: ugyanaz, mint Cafú, plusz a világ legerősebb lövése. Maradona szerintem minden idők legjobb futballistája, pont. Di Stéfano az első univerzális labdarúgó. Pelé? Őt nem lehet kihagyni. Cruyff volt az első igazán fodern futballista. Messi tizenöt éve kápráztatja el a világot. És a brazil Ronaldo? Kétszeres világbajnok, de ha nem olyan sokat sérült, négyszeres is lehetett volna.”

A dél-amerikai All-Star-csapat sem kutya: Mazurkiewicz (uruguayi) – Cafú, Figueroa (chilei), Passarella, Roberto Carlos – Maradona, Di Stéfano, Pelé, Ronaldinho (brazil) – Messi, Ronaldo.

„Dél-Amerika nem a kapusairól híres, Mazurkiewiczet az 1970-es vb-n mutatott szédületes teljesítménye miatt raktam be. Most mindenki azt kérdi, ki az az Elias Figueroa. Nézzék meg egy-két videóját a csodálatos chileinek! Ronaldinho volt a futball bohém varázslója. A többi játékos helye evidens.”

Végül az európai, Zidane és Puskás nélkül... Iker Casillas – Thuram (francia), Beckenbauer, Sergio Ramos (spanyol), Maldini (olasz) – Best (északír), B. Charlton (angol), Eusebio (portugál), Cruyff (holland) – Van Basten (holland), Ronaldo (portugál).

„Thuram jobbhátvédként és középen is világklasszis volt, az 1998-as vb elődöntőjében két gólt lőtt a horvátoknak! Sergio Ramos elnyűhetetlen legenda, szintén kétposztos, hiszen a védelem jobb oldalán kezdte. Maldini eleganciája és huszonöt éves pályafutása páratlan. Best a legjobban cselező futballista, akit valaha láttam, egyéni pechje, hogy válogatottja sohasem jutott ki a vb-re. Bobby Charlton az 1966-os angol vb-arany kovácsa, Eusebio pedig az európai Pelé. Van Bastennél elegánsabb csatárt nem hordott a hátán a föld, Cristiano Ronaldo pedig – Cristiano Ronaldo. Kihagyhatatlan.”

Néhány megjegyzés „Maldini” álomcsapataihoz. A középpályára szinte kizárólag csatárokat válogatott be a kopasz kolléga, valahogy „pikkelt” a védekező halfokra. Zidane-t kihagyni nagy merészség volt, és a mi kedvünkért Puskásnak is igazán szoríthatott volna helyet... Legalább az európai sztárgárdában.

Itt megnézheti, hogy mi alapján válogatott az újságíró: