Beköszöntött a dicsőséges bronzkor

A hőskor után, történeti sorozatunk második részében női kézilabda-válogatottunk „bronzkorát” idézzük meg. Az 1970-es évtizedben a montreali olimpián és három világbajnokságon is a dobogó harmadik fokára állhattak klasszisaink, ami a Kézisek kézise versenyben további érmekhez adhat kiváló kiindulási alapot.

Print

A kijeviek a Vasas elleni diadalukat megelőzően is borsot törtek már egy magyar élcsapat orra alá, az 1971-es BEK-döntőben az FTC-t (soraiban még Sterbinszkyvel) győzték le 11-9-re. Mégsem múltak el a hetvenes évek magyar kupasiker nélkül. A KEK 1977–1978-as kiírásában a Fradi az NDK-beli SC Leipziget fektette két vállra (18-17). A legendás Elek Gyula zöld-fehér együttesében olyan egyéniségek villogtak, mint Lelkesné Tomann Rozália, Csajbókné Németh Erzsébet vagy Csulikné Bozó Éva – a Békés megyei származású Csulikné a KEK-sikerből hét meccsen szerzett 55 góllal vette ki a részét. A ferencvárosiak egy esztendővel később is bejutottak a KEK-döntőbe, de összesítésben tíz góllal elvéreztek a már emlegetett TSC Berlinnel szemben.

Ha Sterbinszky-korszakról írtunk, akkor nyugodtan emlegethetjük „bronzkorként” is ezt az évtizedet. A válogatott az 1971-es hollandiai, az 1975-ös szovjetunióbeli és az 1978-as csehszlovákiai világbajnokságon is harmadikként zárt, a keletnémetek, a jugoszlávok, a szovjetek vagy éppen a románok rendre a sikerkapitány Török Bódog lányai előtt végeztek a világversenyeken. 1973-ban a jugoszláviai vb-n pedig negyedik hely jutott Bujdosó Ágotának, Vadászné Vanya Máriának és társaiknak, hiába talált be hétszer Tóth Harsányi Borbála a Szovjetunió elleni bronztalálkozón.

Sterbinszky (5-ös mezben) az 1978-as vb-n
MTI Fotó: Németh Ferenc

A sorminta 1976-ban sem szakadt meg. A montreali olimpia történelmi jelentőségű volt, hiszen a női kézilabda első alkalommal szerepelt az ötkarikás programban, és a magyar válogatott ezen a tornán is a harmadik helyet szerezte meg a Szovjetunió és az NDK mögött, megelőzve Kanadát, Japánt és Romániát. A japánok (25-18) és a házigazda (24-3) sima legyőzése után a később aranyérmes szovjetektől 12-9-re kaptak ki a mieink, ezt követte az NDK elleni 7-7 és a románok felett aratott 20-15-ös siker. A Török-csapat végül rosszabb gólkülönbsége miatt lett harmadik a keletnémetek mögött, de az első ötkarikás tornán is igazolta, hogy változatlanul a világ élvonalához tartozik, fegyelmezett taktikával és technikás játékkal igyekezve ellensúlyozni a szovjet és keletnémet erőfölényt. Sterbinszky Kanadában főleg az előkészítésből, a szervezésből vette ki a részét, méghozzá önfeláldozóan, de a befejezésekkel sem maradt adós, tizennyolc góljával a legeredményesebb magyar volt.

„Az ember mindig többet akar, miért nem lett második hely a harmadikból, győzelem az ezüstéremből. Egyébként akkoriban nem volt akkora őrjöngés, a világbajnoki helyünket már-már csak simán tudomásul vették. [...] De persze sokszor beugrik, ahogyan dobogóra állunk valamelyik világversenyen. [...] Visszagondolva olyan természetesnek tűnt, hogy a mérkőzés elejétől a végéig játszottam, gólokat szereztem” – emlékezett vissza januárban a Népsportban Sterbinszky Amália.