Tizenhét hónap

A húszéves fiatalember nehezen dolgozza fel a koronavírus-járvány okozta katyvaszt.

A minap remek interjú jelent meg a Nemzeti Sportban Milák Kristóffal, a 200 méteres pillangóúszás világcsúcstartó világbajnokával. A sokkolóan őszinte beszélgetés rezüméje: a húszéves fiatalember nehezen dolgozza fel a koronavírus-járvány okozta katyvaszt – sőt egyelőre még fel sem dolgozta –, amikor kézzelfogható cél nélkül kell edzeniük, faltól falig róni a kilométereket a Duna Arénában, készülve a tizennégy hónap múlva esedékes tokiói ­olimpiára. Ha egyáltalán lesz olimpia.

Milák egy picit bekattant, amin nem lehet csodálkozni. Amit az utóbbi három évben művelt, az még meglett férfinak is sok lett volna, nem hogy egy serdülőfélben lévő tinédzsernek. 2017-ben két arany, három ezüst a netanyai ifjúsági Eb-n, 100 méter pillangón ezüst a budapesti felnőttvébén, majd irány Indianapolis, a junior-vb, ahol négy arany- és egy ezüstérem a tárnoki srác termése. Mindez nyolc hét leforgása alatt. 2018-ban ifi-Eb Helsinkiben (négy arany, egy bronz), a glasgow-i felnőtt-Eb-n megnyeri a 200 méter pillangót, majd rögtön Buenos Aires, az ifjúsági olimpia. A mérlege: három arany- és egy ezüstérem. Aztán még el akart menni a kínai rövid pályás vb-re is, de Sós Csaba szövetségi kapitány lebeszélte. Végül tavaly a kvangdzsui ­felnőtt-vb-n a 200 méter pillangón repesztett korszakos világcsúccsal, az 1:50,73 perces sci-fi idővel. És közben pénzdíjas versenyek.

Mindez pihenő nélkül. Tavaly ősszel újraindult a verkli, két meleg égövi edzőtáborral, amit Phuket szigetén kellemesebb eltölteni, mint a latyakos Pesten, ám azokat a penzumokat a lágerben senkinek sem kívánom. Ez még ment volna, csak amikor márciusban kiderült, az olimpiáig hátralévő öt hónapos felkészülésből hirtelen tizenhét hónapos lett, az már több volt a soknál.

Sós Csaba mondja, hogy tizenhét hónapos felkészülés nincs. Pláne versenyek nélkül. Ebbe beleőrül az ember. Élete legnagyobb kihívása Sósnak, Miláknak egyaránt, adekvát választ találni erre a megoldhatatlannak tetsző problémára. A Fermat-sejtés megoldása – nem véletlenül említem ezt a matematikai rejtélyt, Sós ezzel is foglalkozik – kutyafüle ehhez képest.

Tetejébe egy húszéves srácról beszélünk, aki szerény családi körülmények közül robbant be a közfigyelem fókuszába, rászakadt a saját lakás, a milliós fizetés, a márkás szponzorautó és persze ami ezzel együtt jár: a gyengébb nem szintén márkás képviselőinek fokozott érdeklődése. Csoda-e, hogy ilyenkor kimarad egy-egy edzés, be-becsúszik egy házibuli? Mert csajozni jó nyugdíjasként is, de azért húszévesen az igazi. És Milák most húszéves.

Sós nem véletlenül többszörös doktor, emellett egykori Európa-bajnoki érmes is. És nem csupán az orvos- és úszástudományból van doktorija, hanem az empátia nevű diszciplínából is. „Semmi rendkívüli nincs abban, amin most Kristóf keresztülmegy. Még az olyan kiegyensúlyozottnak tűnő, rendíthetetlen intellektusú, mintaszerű családból származó klasszis, mint amilyen Késely Ajna pszichéjét is megviseli a karantén és az olimpia 2021 júliusára történő eltolódása. Egy a kötelességünk: ne bántsuk, hanem segítsük ott, ahol tudjuk.”

Rajtunk, újságírókon nem fog múlni.