Három gyerekkel nagy merészség NB I-es edzőnek lenni

Osztermájer Gábor – a paksiaknak Oszi – az új idényben is a Paksi SE NB I-es futballcsapatát dirigálja. Nem volt ez annyira egyértelmű, mert a 42 éves testnevelő tanár biztos nyugdíjas állást hagyott maga mögött a csábító kihívás kedvéért. Mindegy, belevágott, és bízunk benne, hogy nem bánja meg.

– Azért nem szabad minden hidat felégetni, remélem, lesz még visszaút az erőműbe, ha úgy alakul.

– Végül is azért mondtam igent, mert erre ígéretet tettek. Nekem háromgyerekes apaként szükségem volt egy biztos támpontra. Testnevelő tanárként kezdtem, tanári végzettségem van, de tanárnak már nem tudnék visszamenni. A mai világban tanárnak lenni… Nem egy életbiztosítás. A nejem is tanítónő, az iskolában ismerkedtünk meg, ezekből a fizetésekből nem lehet három gyereket eltartani. Egyik szemem sír, a másik nevet, mert olyan világot hagyok magam mögött, amely nagyon kedves volt nekem, amely a szívemhez nőtt.

– Egy kicsit azért meg kellene erősíteni a csapatot, nem?

– Ne is mondja! Öt centin múlott a bennmaradásunk, nagyon rezgett a léc! Valljuk meg őszintén, most, hogy a Kaposvár kiesett, a Paks gazdaságilag a leggyengébb csapat lesz az NB I-ben. Idegölő ám folyton borotvaélen táncolni! Tizenkét csapatos NB I-ben nem lehet klubot építeni, mert az ember folyton a kiesés ellen küzd, egy pillanatnyi nyugalma sincs. Nem lehet kockáztatni. Főleg három gyerekkel. Morbid ez az egész.

– Nem lehet tervezni, mert állandóan a túlélésért kell küzdeni.

– Így van! Állandóan a túlélésért küzdesz, és se fiatalokat nem tudsz beépíteni, se klubot építeni, nem hiszik el, hogy ez így nem jó! Miért lenne baj az, ha Békéscsabának, Győrnek vagy Szombathelynek is lenne egy NB I-es csapata? Ők is vannak annyira erősek gazdaságilag, mint mi. Sőt! Sokkal erősebbek.

– Régen az erőmű kivételezett helyzetben tartotta a klubot!

– Az akkor volt. Most heti húsz órát még így is kell dolgoznom az erőműben! De még visszatérve a 12 csapatos NB I-re: a másodosztályban sok gazdagabb csapat van, mint a Paks. Egy olyan kiscsapat, mint a Budafok feljutása, nekem csoda volt. Tudja, mi, edzők is szavaztunk, hogy ki legyen az év edzője. Én Csizmadia Csabát NB II-es létére betettem a harmadik helyre, annyira nagyra becsültem azt a munkát, amit ott végzett.

– Azért az is bravúros volt, hogy a Paks az ön vezetésével 22 meccsen 31 pontot szerzett, 8 győzelemmel, 7-7 döntetlennel és vereséggel.

– Ezzel a középmezőny elején tudtunk volna végezni. De az a helyzet, hogy ennél több nincs a csapatunkban. Hatodik-nyolcadik hely, ez a maximum. Azt tudja, hogy megbüntetett az MLSZ kétszázezer forintra?

– Nem én! Miért?

– Mert egyetértettem Kuttor Attilával. Volt ez a kifakadása a Debrecen előző meccsére, és bár én nem foglalkozom a Mezőkövesddel, de ha akkor a Debrecen kikap, akkor mi már az utolsó meccstől függetlenül bennmaradunk, és ezért egyetértettem Attilával. És ezt ki is mondtam. Ezért kaptam a kétszázezres büntetést. A fegyelmi bizottság együtt érzett velem, azt mondták, fiatalember, ne haragudjon, muszáj önt is megbüntetnünk. Látszik a fején, hogy nagyon őszinte, de nem tehetünk mást. Pedig nekem kétszázezer forint nagy pénz! De mindegy, most már profi edző vagyok. Még ha nem is akartam az lenni.