Istenkísértés vagy csupán versenybaleset áldozatai?

Kezdjük a legfontosabbal: szerencsére nem történt tragédia, és jelenlegi ismereteink szerint a legsúlyosabb sérültek is maradandó károsodás nélkül felépülnek. Istenkísértés vagy csupán versenybaleset, szokásos bukás? Érdemes feltárni, hogy mi vezetett vasárnap a Gella Kupa országúti kerékpárversenyen, a Tótvázsony és Balatonszőlős közötti szakaszon a tömeges bukáshoz, ami könnyen még súlyosabb következményekkel járhatott volna.

A bukás utáni pillanatok Forrás: Velo.hu

Lovassy Krisztián: Elkerülhetetlen volt a baleset

A pályán és országúton is versenyző Lovassy Krisztián nem úszta meg sérülés nélkül, eltörött két ujja és agyrázkódást szenvedett, ezért kétnapos megfigyelésre kórházban tartják. A 32 éves profi bringás az okokat is igyekezett feltárnia a maga szemszögéből az M1 aktuális csatornának nyilatkozva.

– Amikor a hivatalos felvezetővel odaértünk a rajthoz, már legalább százan beálltak, a csapatunk tagjai körülbelül a 150–200. hely környékén tudtak csak besorakozni. Én előre jót nem hallottam a pályáról, annak vonalvezetéséről, kijelöléséről, és felhívták a figyelmet, hogy a lejtő szinte életveszély, mert újra lett aszfaltozva, és 80-90 kilométer/órával is könnyedén lehet menni – jellemezte a pályát Lovassy Krisztián, hozzátéve, az út egyik oldalán két méter mély sziklás árok volt, míg a másikon 1,5-2 méterenként vasrúd volt lebetonozva, amelyekre drótháló volt kifeszítve.

Mint elmondta, a rajt után „fénysebességgel” lőttek ki az amatőrök mellett, hogy odaérjenek a mezőny elejére, mert a lejtőn szinte borítékolható a bukás.

– Nagyjából a 20–30. hely környékére sikerült odaérünk, de miután a csapatunkban én hátrébb voltam, már nem úsztam meg a bukást. Láttam, ahogy csúsznak be elém az emberek egy S kanyarban – folytatta, kiemelve, hogy biztonságosan próbált meg lemenni a lejtőn, az amatőrök nagy része viszont szerinte még soha nem is közlekedett ilyen sebességgel.

– Sokan úgy lehettek vele, hogy ez egy verseny, és mindent bele kell adni. Még egy ilyen lejtőn is, ahol a részleges lezárás miatt le lehet vágni a kanyarokban az íveket, és még nagyobb sebességet lehet vállalni. De amikor az ember nincs felkészülve erre, és soha nem ment ennyivel, akkor nem fogja tudni bevenni a kanyart – jegyezte meg, megerősítve, hogy a 70 kilométer/óra az adott szakaszon csak a KRESZ által előírt sebesség, valójában ennél sokan lényegesen gyorsabban száguldottak lefelé.

Íme, a verseny és a bukás (4:20-nál) az egyik induló kamerájával rögzítve:

– Csak egy csattanást hallottam, és azt láttam, hogy az S kanyarban csúsznak ki az emberek iszonyat tempóval, szállnak a kerékpárok meg az azokból kitört kerekek, a három-négy felé tört részek – folytatta Lovassy. – Én az úton maradtam, viszont valakire ráestem, vagyis beleszálltam fejjel. Szinte horzsolások nélkül megúsztam a dolgot, de eltört két ujjam, zúzódott a csuklóm, megütöttem a csípőmet, meghúztam a nyakamat, a combom is kapott egy nagyobb ütést és agyrázkódást is kaptam. És többekhez képest, akiket mentő és mentőhelikopter vitt el, még így is szerencsés voltam. Mert még ilyet, ennyi vérző embert kerékpárversenyen nem láttam.

Tényleg horror, ahogy azon melegében Szilasi László, a Velo.hu alapítója jellemezte az esetet.

Lovassy szerint elkerülhetetlen volt a baleset. Még akkor is, ha az emelkedővel kezdődik a verseny, mert akkor csak a profik léptek volna meg.

– Az amatőrök akkor is elestek volna a következő körben, mert egész egyszerűen nincsenek tisztában a képességeikkel, miután a nagy részük biztosan nem közlekedett még ilyen sebességgel még edzésen sem. Most viszont a versenydrukk miatt még kicsit többet is vállaltak annál, mint amire képesek.

Prohászka Attila: Remeg a gyomrom, de a lelkiismeretem tiszta

Prohászka Attila, a verseny főszervezője az érdeklődésünkre azt bizonygatja, a rendezők mindent megtettek, amit megtehettek. Először is, felhívták az indulók figyelmét arra, hogy milyen kihívásokat rejt a pálya.

– Elküldtük levélben az előnevezőknek, elmondtuk a rajt előtt is, hogy négy kilométer hosszú, nyolcszázalékos meredekségű a lejtő, helyenként beláthatatlan kanyarokkal – vágott bele. – Most sokan azt mondják, hogy ilyen terepen nem lenne szabad versenyt rendezni, de ha minden rendben lemegy, akkor bringás berkekben most mindenki arról beszélne, mennyire nagyszerű volt a verseny, milyen felemelő érzés volt a lejtőn nagy sebességgel száguldani. Az országúti kerékpározás veszélyes üzem, sokan ráadásul nem a képességeiknek megfelelően versenyeznek, de ez nem a szervezők felelőssége.

Prohászka Attila azt hangoztatja, a biztosítás terén is maximálisan eleget tettek a követelményeknek.

– A pályát kétszer is letisztítottuk, a rendőrség lezárta a kérdéses útvonalat, a mentőszolgálat ott volt a mezőnnyel együtt, azonnal kéznél volt a segítség. Amikor aztán megtörtént a baleset, három percen belül Balatonfüredről is kiértek a mentők, majd érkezett a helikopteres segítség.

A főszervező a beszámolók alapján úgy véli, egy defekt okozhatta a balesetet.

– Többektől azt hallottam, egy durranás előzte meg az esetet. Ez pedig végképp kivédhetetlen, sík szakaszon, kisebb tempó mellett is tömeges bukáshoz vezet. Még egy nap múltán is az események hatása alatt vagyok, remeg a gyomrom, de a lelkiismeretem tiszta.

A szövetség megvárja a vizsgálat eredményét

Egy versenybaleset mindig ijesztő, szerencsére azonban az I. Grand Gella Giro Kupán történt súlyos, tömeges bukás nem torkollott tragédiába. Tudomásunk szerint 19 sérültet ápolnak kórházban, akik között amatőr kerékpárosok és profi versenyzők is vannak. Nekik kitartást és mihamarabbi felépülést kívánunk.

Az eset kapcsán a Magyar Kerékpáros Szövetség a klubok és a szakmai tagszervezetek bevonásával megvizsgálja, hogy milyen plusz elvárásokat lehet megfogalmazni és foganatosítani a versenyszervezőkkel szemben, amelyek csökkenthetik a hasonló balesetek előfordulásának kockázatát. A vizsgálat következtetéseit beépítjük a versenyszervezési feltételekbe, annak lezárultáig azonban felelősségi kérdésekben sem szakmailag, sem etikailag nem lenne helyes állást foglalni.

Köszönettel tartozunk az Országos Mentőszolgálatnak, illetve azoknak a hétköznapi hősöknek, akik a saját sérüléseikkel nem törődve társaiknak és a mentősöknek segítettek a bajban. A kerékpáros társadalom ismét megmutatta, hogy éppen annyira összetartó a nehézségekben is, mint a sikerekben. Amint az esettel kapcsolatos új információhoz jutunk, azonnal megosztjuk a megfelelő csatornáinkon.