Leírt embernek érzi magát Csapó Géza, az egykori kajakkirály

Kajakkirály. Azt a kajakost illeti a büszke címe, aki a „királyi” számban, K–1 1000 méteren éppen a világ legjobbja. Csapó Géza a hetvenes években két éven át ült a trónon, 1973-ban és 1974-ben is ő nyerte e számot a világbajnokságon. Összesen hatszoros világbajnok, s az olimpiákról is van egy ezüst- és egy bronzérme – szintén a legrangosabb K–1 1000-en. A 69 éves egykori kiválóság mégis leírt embernek érzi magát Szegeden.

Csapó Géza (balra) együtt a nagy előddel, egyben versenytárs Hesz Mihállyal Fotó: Róth Tamás

„Több volt bennem annál, amennyit a versenypályán elértem, de sajnos nekem nemcsak a vízen akadtak ellenfeleim, hanem a parton is, akiket inkább neveznék rosszakaróimnak – öntötte ki a szívét az SzPress Sporthírszolgálatnak nyilatkozva. – Éjféltől hajnalig példálózhatnék, és akkor azt sem rejteném a véka alá, hogy Szolnokon született srácként még akkor is vidéki suttyónak neveztek, amikor 19 esztendősen felnőttválogatott lettem, és Koppenhágában világbajnoki bronzérmes a váltóval. Tagja voltam annak az egységnek is, amelyik a sajnos már törölt négyszer ötszáz méteres váltóban a magyaroknak megszerezte az első világbajnoki aranyat. Két évvel később az 1973-as tamperei világbajnokságról három aranyéremmel tértem haza, és engem választottak meg az év sportolójának. Nem sokkal később bevonultattak, pedig akkor futott igazán velem a szekér. Így sem tudtak kiszúrni velem, mert a hódmezővásárhelyi parancsnokom úgy kezelt, mint egy olimpiai bronzérmes élsportolót, akinek nem a gyakorlótéren kell kitűnnie, hanem a következő világbajnokságon. Ezt azzal háláltam meg, hogy az 1974-es mexikóvárosi vb-n is megnyertem az ezer egyest, 500-on pedig kis különbséggel második lettem. Bakó Zolival megnyertük a 10 000 m-es párost is. Ezt persze hiába keresné az évkönyvekben, ugyanis kizártak minket, mert a szövetség nem nyújtotta be időben az óvást, így az oroszoké lett az arany.”

Régi sebek fakadnak ki, ahogy folytatja a mesélést. Állítja, hogy 1972-ben lelkileg lemészárolták. A müncheni olimpia előtt tíz válogatóversenyt kellett megnyernie, ami szerinte arra ment ki, hogy ne tudjon aranyérmet nyerni. A gáncsoskodás része volt, hogy Kemecsei Imrét, az edzőjét nem engedték ki Münchenbe, csak mert egy közeli rokona disszidált. Amikor pedig csapattársai biztatására azzal kereste meg a sportvezetőség kemény emberét, hogy megpróbálja felsrófolni az olimpiai érmeseknek járó jutalom összegét, renitens magatartását a szocialista erkölcsöket sértőnek minősítették. Kemecseit az 1976-os montreali olimpiára sem engedték ki a versenyzőjével, ahol Csapó Géza nyerési esélyekkel indult, éppen ezért csalódásként érte meg a második helyet. Ez előtt és ezután sem fordult elő, hogy egy favoritot az edzője nélkül küldtek volna csatába. Csapó nem adta fel, Moszkvában szerette volna végre megszerezni a hőn áhított olimpiai aranyat, de 1980-ban már a válogatottba sem került be.

Csapó Géza (balra) együtt a nagy előddel, egyben versenytárs Hesz Mihállyal
Fotó: Róth Tamás

„Parti János, az akkori szövetségi kapitány szerintem azért csűrte-csavarta a válogatás elveit, hogy elvegye a kedvemet a versengéstől, és el is érte a célját. Amúgy sem vonzott annyira a bojkott sújtotta csonka olimpia, ezért kiszálltam a mókuskerékből. Harmincéves voltam akkor, és azért nem jöttem zavarba, mert versenyzői éveim alatt tanári és szakedzői diplomát szereztem, egy sor tehetséges versenyző pedig sorban állt azért, hogy a tanítványom lehessen. Az irigyeim száma csak gyarapodott, amikor kitudódott, hogy két nagyszerű srác, Milan Janics, a háromszoros olimpiai bajnok Natasa fiatalon elhunyt édesapja is sokszor kér tanácsot tőlem, ahogy a kenusként olimpiai bajnoki aranyérmet nyert horvát Matija Ljubek is. Az akkori sportvezetésnek az ilyesfajta maszekolás cseppet sem tetszett.”

Amióta Szegeden félreállították, egyre távolabb kerül a sportágától, illetve több időt szentelhet a vadászszenvedélyének. Hat évvel ezelőtt favágás közben egy rönk ráesett a lábára, a kisebbik baj abból származott, hogy törtek-repedtek a csontjai, a nagyobb meg abból, hogy a sérült rész begyulladt, ami az immunrendszerét is megtámadta.

„Igyekszem hasznossá tenni magamat, és nyomot hagyni az utókor számára. Annak idején Kemecsei Imre társszerzőjeként már részt vettem egy olyan kötet összeállításában, amely az utánpótlás-neveléssel és az edzéstervezéssel foglalkozott, most pedig a mentális felkészítés fontosságára szeretném felhívni a figyelmet egy lassan összeálló tanulmánnyal. Nem sokat beszélek róla, mert néhány ötletemet a közelmúltban már lenyúlták” – mondta befejezésül Csapó Géza, aki ma is büszke arra, hogy a Kanadába költözött, véleménye szerint inkább elmenekült Kemecsei Imre versenyzője lehetett.