– Ennyire nem hiányzott a futball, vagy már ennyire hiányzott?
– Nem erről van szó, mert a futball mindig is hiányzott. A változás tényét el tudtam fogadni, nem volt vele gond. Ugyanakkor a labdaszedőtől a futballistán és edzőn keresztül az MLSZ elnökéig terjedt a pályafutásom, és az volt a kérdés, hogy ezután mi az a pozíció, amit elvállalhatok. Mi az, ami a számomra kedves, boldoggá tesz, hiszen tényleg minden voltam, ami lenni szerettem volna, és ha nem jön ilyen ajánlat, akkor is van mire emlékeznem.
– Nem érzett csömört?
– Nem. Rengeteg gonddal kellett megküzdenünk a szövetségben, de akadtak szép eredményeink is. Említhetem többek között a Telki edzőközpont létrejöttét, az U20-as válogatott világbajnoki bronzérmét, a Puskás-díjat, a pályaépítési programot, megmutattuk, hogy lehet a futballt fejleszteni.

– Ennek ellenére azzal indokolta a lemondását, hogy nem szeretne a fejlődés útjában állni.
– Magyarországon hosszú évtizedekre visszatekintve nem állt kormányzati támogatás a futball mögött. Ha olyan ember lehet az elnök, akinek már a személye is biztosítja ezt a támogatást, akkor, ha szeretem a labdarúgást, nem lehetek ennek az akadálya. Hiába érzem úgy, hogy jól teszem a dolgomat, félreállok, és szurkolok a sikerekért. Ez történt, hiszen pontosan tudtam, hogy Csányi Sándor a kiszemelt utódom.
– Ma is úgy látja, hogy érdemes volt lemondani?
– A magyar sport évtizedeken át abból élt, hogy az olimpián nyertünk néhány aranyérmet, a labdarúgásban pedig mindig azt hittük, már nem lehet lejjebb, és mégis mindig lehetett. Megszűnt a sport kultúrája. Ahhoz, hogy feltámasszuk, meg kell teremteni hozzá a feltételeket, és az utóbbi évtizedben ez megtörtént.
– Tudatosan kerülte a nyilvánosságot, vagy nem keresték?
– Az én döntésem volt. Nem akartam a megmondóember szerepét magamra venni. Ha nem vagyok pozícióban, akkor ez olyan, mintha a pályán kívülről kiabálnék be, és erre senkinek sem volt szüksége. Arról pedig felesleges beszélni, hogy szurkolok a magyar futballnak, boldoggá tett az Európa-bajnokság és minden siker, mert ez magától értetődik. Kerestek klubok, vezetői szerepet kínáltak, de szerencsére megengedhetem magamnak, hogy ne függjek az ilyen ajánlatoktól, így maradtam inkább a háttérben.