Stadio delle Alpi, avagy az Alpok Stadionja. Így hívták a Juventus régi létesítményét, amely sokáig az otthont jelentette a klubnak, és amelynek legalább annyian ismerték a nevét világszerte, mint a benne megfordult legnagyobb torinói csillagét, Alessandro Del Pieróét. Ma már nincsen Delle Alpi, amelynek a helyén a 2011-ben átadott, ultramodern Allianz Stadion áll, és a Juventus tízes mezét sem Del Piero viseli, hanem Paulo Dybala. Amikor Torinóba érkezve először pillantjuk meg a stadiont, és legfőképpen mögötte a horizontra festői háttérképet rajzoló Alpokat, akkor az jut eszünkbe, hogy itt csak az időnek ellenálló hegylánc köti össze a múltat és a jelent. Torinóban minden más megváltozott, és az érzés csak felerősödik, amikor a stadion parkolójában kígyózó kocsisoron akad meg a tekintetünk.

Régen ez azt jelentette volna, hogy meccset rendeznek, ám a keddi Juventus–Ferencváros találkozónak semmi köze a türelmesen egymás után araszoló autókhoz. Koronavírus-tesztet végeznek a hatóságok a kocsijukkal sorban állókon, mi pedig újra ráeszmélünk, hogy a vörös zónába érkeztünk. Az Alpok és a stadion együttes látványa csak egy pillanatra tudta feledtetni velünk, hogy Olaszország a járvány által egyik leginkább sújtott tartományában, Piemontban vagyunk.
Zárva tartanak az éttermek és a kávézók, napközben is kijárási tilalom van, amely szerint kizárólag munkaügyi, egészségügyi vagy egyéb halaszthatatlan célból lehet az utcára merészkedni. Az élelmiszerboltok ugyan nyitva tartanak, de csak bizonyos létszámú embert engednek be az épület nagyságától függően, így sokan a bejárat előtt várakoznak. A tömegközlekedés is csak fél gőzzel működik, legfeljebb ötvenszázalékos kihasználtságú járatok közlekedhetnek. Nagy szigor persze nincsen, a cirka ezer kilométeres Budapest–Torino utat egyetlen rendőri ellenőrzés nélkül tettük meg, és már egy napja járjuk a várost anélkül, hogy bárki elkérte volna a papírjainkat. Túlzás is lenne azt állítani, hogy néptelenek az utcák, mint egy posztapokaliptikus regényben, de az élet Olaszországra egyébként jellemző, dallamos lüktetéséből szinte semmi sem maradt.