Az olimpiai program változása, és ami mögötte van

Újabb csapást szenvedett el a kajak-kenu azzal, hogy 2024-ben, a párizsi játékokon tizenkettőről tízre csökkentik a gyorsasági (avagy sprint, síkvízi) versenyek számát. A vívás és az úszás mögött a harmadik legeredményesebb magyar olimpiai sportágban 2012 óta folyamatosan – ennél nagyobb baj, átgondolatlanul – alakítják az ötkarikás programot. A szlalom a változások nyertese, ám van okunk aggódni amiatt, hogy a sportág egésze olyan zuhatag felé közeledik, amelynek egyelőre felmérhetetlen a mélysége, az esése, a pusztító ereje.

Dudás Miklós kétszáz méteren hatodik lett a londoni olimpián Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI

Dudás Miklós kétszáz méteren hatodik lett a londoni olimpián
Fotó: Kovács Tamás/MTI

Az akkori döntést fonáksága mostanra fényesen bebizonyosodott. Férfi kajakban akkor az ötszáz méteres futamok (egyes és kettes) estek az átszervezés áldozatául, s láss csodát, szűkebb lehetőségek közepette most a K–2 500-at visszahozzák a programba. A kétszázas számokat pedig a női kenu kivételével teljesen eltörölték.

Hogy is van ez? Hol vannak a szakmai szempontok?

A női kenu hozott, de vitt is

A másik sarkalatos kérdés a nemek egyenlősége volt. Hiába hajlunk arra a kijelentésre, hogy a kajak-kenu inkább férfias sportág, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elvárásával szemben e téren nem lehet szembe menni. Hogy a férfi és a női kajak versenyszámai 2016-ra nivellálódtak, azt ezért természetes folyamatnak tekinthetjük.

Balla Virág (elöl) és Devecseriné Takács Kincső Tokióban is esélyes lesz C–2 500-on
Fotó: Kovács Tamás/MTI

A problémát a kenu jelentette. A női kenu csak a harmadik évezredben kezdett elterjedni, s noha ma már szinte senki sem vonja kétségbe a létjogosultságát, az is nyilvánvaló, hogy soha nem lesz olyan a tömegbázisa, mint a férfi kajaknak, de még olyan sem, mint a nőinek vagy a férfi kenunak. S mégis, mintha a NOB, amely erőltette a női kenut, most annak népszerűsége, helyesebben népszerűtlensége alapján ítélné meg a sportágat.

S van egy harmadik szempont. A sokat emlegetett sportdiplomácia. Miközben Magyarországon a rokon sportág evezés ismertsége, tömegbázisa és eredménysora sem mérhető a kajak-kenuéhoz, addig a nemzetközi pozíciói sokkal erősebbek. A nemek egyenlőségét evezésben történetesen nem a férfi futamok kárára, hanem a női versenyek számának emelésével valósították meg.

Evezős túlsúly a NOB-ban

Nos, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak öt korábbi evezős tagja is van! Ennél erősebb képviselettel csak az atlétika rendelkezik. A grémiumban egyetlen korábbi kajak-kenus található, ám a francia Tony Estanguet szlalomban szerezte három aranyérmét. Ne csodálkozzunk hát a mostani változtatásokon, a síkvízi-gyorsasági szakág lefokozásán, a szlalom előléptetésén.

Ma már pontosan látszik, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség a sportág érdekeivel ellentétes döntéseket hozott, amikor kiforrott stratégia híján, ad hoc módon egyre változtatta az olimpiai programot. Valószínű, hogy a párizsi tervezet is csupán köztes állapot. Az a kérdés, hogy a gyorsasági szakág, amelynek – szemben a szlalommal – valós tömegbázisa van, képes lesz-e megerősödni, vagy még jobban eljelentéktelenedik az ötkarikás játékokon.

Persze ez valamennyi tradicionális olimpiai sportág dilemmája. Éppen ezért a sportágnak arra kell törekednie, hogy minél kevésbé legyen kiszolgáltatva a NOB kénye-kedvének. Itt is vannak követésre méltó példák, mint például sífutásban a világkupa-sorozat. Ez volna az igazi feladat, amelynek élére, mint az egyik legeredményesebb nemzet, Magyarországnak illene állnia.

A párizsi menü

Férfi kajak: K–1 1000 méter, K–2 500 és K–4 500 méter

Női kajak: K–1, K–2 és K–4 500 méter

Férfi kenu: C–1 1000 és C–2 500 méter

Női kenu: C–1 200 és C–2 500 méter