Még több káposztára van szükség a teniszpályán

Novak Djokovics az Australian Open óta nem lépett pályára, viszont ottani győzelmével megerősített előnyével ezt a hetet is az ATP-világranglista élén kezdi. Karrierje során ez már a 311. ilyen hét, amellyel Roger Federert lehagyva egyedüli csúcstartóvá vált.

TENNIS-AUS-OPEN Fotó: William WEST Forrás: AFP

A férfi tenisz elmúlt bő egy évtizede a nagy hármasról szól. Andy Murray hosszabb, Stan Wawrinka rövidebb ideig tudta hozni a szintjét – Murray állt is a világranglista élén –, de karriermutatójukat tekintve nem mérhetők a Roger Federer, Rafael Nadal, Novak Djokovics trióhoz. Ahogy szinte senki más sem a tenisztörténelemből, bár egy-egy hihetetlen rekord még tartja magát.

Miért kecske? Minden idők legnagyobbja, azaz greatest of all times. Utóbbi rövidítése, a goat viszont angolul kecskét jelent.

A divatos angol rövidítés miatt már csak kecskevitának (goat, greatest of all time) nevezett, de valós idejű rivalizálásban Novak Djokovicsé a legújabb lépés. 311. hetét kezdi az ATP-világranglista élén, ezzel megdöntötte Roger Federer korábbi csúcsát. Az év végi elsőséget tekintve a szerb tavaly állította be Pete Sampras rekordját, hat esztendővel. Roger Federernek még mindig maradt egy nagyon nehezen befogható világelsősége: 2004 és 2008 között 237 héten át folyamatosan az ő nevével kezdődött a rangsor.

Rafael Nadal a világelsőként töltött hetek számát tekintve csak a hatodik helyen áll az örökrangsorban. Viszont már az 577. héten jegyzik az első kettő között, ebben a tekintetben ő a csúcstartó.

Az időről időre látott váratlan bravúrok és a következő generáció egy-egy nagy dobása ellenére a kecskejelöltek semmi jelét nem mutatják a jóllakottságnak, így a káposzta sem marad meg. Federer már a negyvenet tölti be idén, de éppen ezen a héten tér vissza, több mint egyéves kihagyás után, mert még mindig hajtja valami. Lássuk, mit nem értek még el a nagy hármas tagjai!

Az utolsó lehetőség

Egyetlen játékos van a férfi tenisz történelmében, aki megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát, az olimpiát és az évzáró világbajnokságot is. Andre Agassi mellé idén akár ketten is csatlakozhatnak: a tokiói olimpián Federer vagy Djokovics gyűjtheti be a hiányzó címet, míg Nadal kollekciójából már csak a vb-cím hiányzik. Federer esetében nyilvánvalónak látszik, hogy az idei az utolsó esély az egyéni ötkarikás aranyérem megszerzésére, de Djokovicsnak sem biztos, hogy sok dobása lesz még, figyelembe véve, hogy 2024-ben Párizsban salakon rendezik az olimpiai tenisztornát.

Senki sem hajtotta még végre a férfiak közül a dupla karrier Grand Slamet. Nadal idénre elveszítette az esélyét, neki az Australian Open-sikerből hiányzik a második, Federer és Djokovics egyaránt a második Roland Garros-győzelmet üldözi az egyedülálló bravúrért. A szerb tavaly egyetlen meccsre, mégis nagyon messze állt a teljesítménytől.

Grand Slam-győzelmek tekintetében már régóta csak egymással versenyez a nagy hármas: Federer és Nadal húsz, Djokovics tizennyolc trófeánál tart. Viszont abban sikeresen megakadályozták egymást, hogy bármelyikük megismételje Rod Laver 1969-es naptári Grand Slamjét. Idén erre Djokovicsnak maradt esélye. Az Australian Opent a szerb (kilenc elsőség), a Roland Garrost a spanyol (tizenhárom trófea), Wimbledont a svájci (nyolc győzelem) sajátította ki magának. A US Openen viszont Federer öt sikerével csak holtversenyes csúcstartó Jimmy Connors és Pete Sampras mellett. Nadal négy, Djokovics három sikerről kezdheti meg a hajrát a New York-i rekordért.

Tartja magát az amerikai nagy páros

A Grand Slam-tornákat tekintve tehát már nincs ellenfél a múltból, az összes tornagyőzelem rekordját viszont még mindig Jimmy Connors tartja 109 trófeával. Federer 103, Nadal 86, Djokovics 82 győzelmet számlál, viszont ők – különösen az előbbi kettő – egyre inkább csak a legfontosabb versenyekre koncentrálnak, nem közelítenek nagy lépésekkel az amerikaihoz. A kisebb (ATP 500 és 250) tornák királya már az orosz Andrej Rubljov, aki tavaly öt trófeát nyert, vasárnap pedig Fucsovics Mártont győzte le az idei első címéért.

Az évzáró világbajnokságok rekordere pedig Connors nagy riválisa, John McEnroe, aki 1978 és 1989 között nyolc alkalommal nyerte meg a trófeát. Federer hat, Djokovics öt sikerről még lőtávolon belül lehet, ám ezt a trófeát az elmúlt években már kisajátították maguknak a fiatalok, 2017 óta csak a ’90-es években született játékosok nyerték az évzáró eseményt.

Létezik a megdönthetetlen?

Hihetetlennek hangzik, de minden bizonnyal létezik. Björn Borg 1978-ban egymás után 49 mérkőzésen nem talált legyőzőre, csúcsához pedig saját maga került a legközelebb bő egy évvel később, 48 sorozatban aratott sikerrel. A nagy hármasból ketten ugyan eljutottak negyven fölé, de Djokovics 43-as és Federer 41-es szériájának kezdő pontja is több mint tíz éve volt. Ugyanúgy, ahogy a naptári Grand Slamet, ezt a rekordot sem segíti a valós idejű kecskecsata.

Amíg a nagy hármas mindegyik tagja a fenti sorokból is talál érveket, a teniszrajongót, Rafael Nadal örökös salakkirályságát nem szokás megkérdőjelezni. Nadal az egyetlen játékos, aki ugyanazt a tornát tíznél többször megnyerte, ő viszont három, egyaránt salakpályás helyszínen is végrehajtotta ezt: a Roland Garrost tizenháromszor nyerte meg, Monte-Carlóban és Barcelonában tizenegy alkalommal lett övé a végső siker. Ha viszont a borításon aratott meccsgyőzelmek számát nézzük, akkor az argentin Guillermo Vilas 681-es rekordjától beláthatatlan messzeségben, 445-nél jár.