– És ha Dibusz Dénes nem sérül meg? – kezdtük a beszélgetést in medias res.
– Dénes valószínűleg végig védi a szezont, ez az interjú pedig bizonyára nem készül el…
– Egy éve, nyáron rövid ideig három válogatott kapus készült a Ferencvárosban. Dibusz Dénes, Gróf Dávid és ön. Bizonyára hallotta már a következő véleményt. Gróf azért igazolt Debrecenbe, mert ő mindenképpen védeni akart, ön viszont vállalta a másodhegedűs szerepkörét Dibusz mögött. Ahogy ilyenkor kérdezni szokás: megerősíti vagy cáfolja mindezt?
– A hármas rivalizálás csak rövid ideig állt fenn, mert Dávid Debrecenbe igazolt, gondolom azért, mert mindenképpen védeni akart. A Fradiban, ahogy neki, természetesen nekem sem garantálhatták, hogy megkapom a lehetőséget. A pályafutásom során megtanultam, ilyen esetben egyetlen lehetőség van, várni kell és közben persze készenlétben állni, s ha eljön a pillanat, akkor megragadni a lehetőséget. Nekem ez a szezon végén megadatott, s nagyon örülök neki, hogy mások szerint is élni tudtam vele.

Fotó: Mirkó István/Magyar Nemzet
– Általános vélemény szerint a Fradit vagy szeretik, vagy gyűlölik, nem igazán van helyük közömbös érzelmeknek. Ön lenne a kivétel?
– Értem a kérdést. Úgy általában nem vagyok egy extrém alkat, inkább kiegyensúlyozott embernek mondanám magam. A túlzott rajongás és a gyűlölködés sem jellemző rám.
Igen, a Vasashoz kötődtem, jó volt ott nevelkedni. Ennél mégis összetettebb a kérdés. A zöld a kedvenc színem, s nem csak egy éve… Ráadásul gyerekkorom meghatározó futballélménye, hogy édesapám kivitt magával a Ferencváros Ajax elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésére.
Ez volt az első alkalom, amikor élőben láttam a Fradit, az ottani miliő természetesen rám is hatással volt. S hát nem csak negyedszázad alatt, az elmúlt évtizedben is nagyot változott a világ, benne a futball kultúrája. Ma már nem jellemzik a hazai meccseket sem botrányok, verekedések. A Fradi kemény magja a mai napig tekintélyes, szenvedélyes szurkolótábor, de ez már tényleg más világ.
Sör helyett bor
Bogdán Ádám évekkel ezelőtt eljátszott a gondolattal, hogy kézműves sörfőzdét nyit. „Igen, talán az angliai, skóciai évek hatására is nagy lendülettel vágtam bele, a sérülésemet követő rehabilitáció alatt jobban volt időm ezzel foglalkozni, most azonban szünetel a projekt. Különben is rákaptam a borozásra, hazatérve én is rájöttem, mennyire jók a magyar borok. Persze csak módjával fogyasztok bort, aminek a sörözéssel szemben megvan az az előnye, hogy talán annyira nem hizlal” – jegyezte meg.
– Forszírozva a kérdést, válogatott létére miért vállalta, hogy második számú kapus legyen a Ferencvárosnál?
– Nem írtuk bele a szerződésembe, hogy második számú kapus lennék. Természetesen tisztában voltam az előzményekkel, azzal, hogy Dénes élvezi a bizalmat, de bíztam magamban.
Tudtam, hová igazolok, a Ferencváros milyen lehetőségek előtt áll, amit aztán meg is ragadott, a BL-szereplés, mindenki tudja, hatalmas bravúr egy magyar klubtól. Nagyon jó társaságba, erős keretbe kerültem, minden adott volt a jó munkához. De persze szerettem volna védeni.