Danyi Gábort május 7-én menesztette posztjáról a Győr női kézilabdacsapata, amelynél 2011-től másod-, 2018 nyarától vezetőedzőként dolgozott. A szakember az ETO-nál ötször nyert Bajnokok Ligáját, hétszer bajnokságot és hétszer Magyar Kupát. A Nemzeti Sport felvetette, hogy egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy dicstelenül és bukott edzőként kellett távoznia az idény hajrájában a Ferencvárostól május 5-én elszenvedett 31-22-es vereség után.
– Az biztos, hogy kurtán-furcsán ért véget a győri korszakom. Természetesen tíz év után szerettem volna tisztességgel és becsülettel elbúcsúzni és befejezni a munkámat Győrben, ám nem nekem kell megindokolni és főleg nem megmagyarázni, hogy miért így kellett történnie. Egy dolgot viszont szeretnék nagyon határozottan tisztázni: mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy jó vagy rossz edző vagyok-e, de hogy én leszegett fejjel távozzam, miközben bukott edzőként próbálnak beállítani néhányan, azt kikérem magamnak. Ha az elvégzett munka és az elért eredmények után nekem magyarázkodnom kell, akkor nagyon furcsa világban élünk, és nagyon furcsa az a közeg is, ahol ezt így értékelik.
Az 57 éves tréner arról is beszélt, nem tudja, hogy valóban a ferencvárosi vereség miatt kellett-e ilyen hirtelen távoznia.
– Nem tudom, hogy összességében min múlt. Viszont szeretnék minden olyan mendemondát és pletykát eloszlatni, hogy a csapat és köztem probléma volt. Minden együttesben vannak olyan játékosok, akik a periférián vannak, elégedetlenek, és a valós tudásuknál többet képzelnek magukról. Ezzel nincs semmi gond, ilyen volt és van a Győrnél is. A probléma az, ha ezt együtt nem tudjuk kezelni. Viszont nem megyek le arra a szintre, ahová néhányan lementek – jelentette ki Danyi.
Fotó: MTI/Czagány Balázs
– Nem követem a közösségi média és a kommentelők világát, de hozzám is eljutott az idény közben távozó Amanda Kurtović kárörvendő reakciója a távozásom kapcsán. Én csak a hála, a tisztelet és a köszönet hangján beszélhetek a klubról. Abba sem akarok belemenni, hogy ha valaki az eredményeimben nem tud hibát találni, akkor esetleg másban keressen kapaszkodót. Én tényleg a lehető legkomolyabban gondoltam azt, hogy minden edző életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, váltania kell. Ezért már tavaly október–novemberben eldöntöttem, hogy az új idényben már nem szeretném az ETO-t irányítani, mert egy másik közegben is kipróbálnám magamat, és adott esetben nem megvárni azt, hogy kirúgjanak, konfliktusom vagy csömöröm legyen. Hittem benne, hogy a sikerek csúcsán, normálisan is el lehet válni, azt mondva egymásnak, köszönöm, hogy itt voltál, és köszönet a munkádért – tette hozzá.
