Tényekkel cáfolta a HVG kritikáját a kézilabda-szövetség

A Magyar Kézilabda Szövetség tizenhat tényt sorolt fel a HVG online felületén megjelent kritika ellenpontjaként.

Szöllősi-Zácsik Szandra játéka is hagy némi kívánni valót maga után Fotó: Mirkó István

A cikk írója kijelenti, hogy a mélyrepülés 2016 után is folytatódott, és jelenleg is tart.

Nézzük hát e „mélyrepülés” állomásait!

Jelenleg ott tart a sportág, hogy:

– a férfiak a legutóbbi világbajnokságon az ötödik helyen végeztek – ez minden idők harmadik legjobb vb-helyezése számukra, az elmúlt 24 évben pedig a legjobb, ami történelmi siker

– a nők 13 év után kijutottak az olimpiára (miután kétszer is lemaradtak róla) – szemben a többi között például a német, a dán, a román válogatottal, amely nem szerepelhet Tokióban

– az elmúlt időszakban két férfi utánpótlás-csapatunk, két különböző korosztályban (juniorok és ifjúságiak) is az ötödik helyen zárt a korosztályos világbajnokságokon

– az 1998–99-ben születettek csapata 2018-ban a női junior válogatott világbajnokságot nyert

– a 2000–2001-esek 2017-ben megnyerték az Európai ifjúsági olimpiai fesztivált, egy évvel később ezüstérmesek lettek az ifjúsági világbajnokságon, majd 2019-ben junior Európa-bajnokok lettek

– a 2002–2003-ban született lányok válogatott csapata 2018-ban serdülő Európa-bajnok, 2019-ben ifjúsági Európa-bajnok, 2021-ben pedig junior Európa-bajnok lett

– ez utóbbival a magyar kézilabdázás történetében korábban soha nem látott módon Magyarország megvédte elsőségét egy világversenyen

– 2017-ben világbajnokságot nyertünk ifjúsági strandkézilabdában is, tehát a magyar kézilabdázás egész történetének eddigi három világbajnoki címe közül kettő az elmúlt hat évben született meg

– az elmúlt három év európai kupaszereplései alapján Magyarország első lett az EHF női rangsorában

– sportdiplomáciai siker, hogy rendeztünk strandkézilabda világbajnokságot, női junior vb-t és Eb-t

– idén immár hetedik alkalommal Budapest adott otthont a női Bajnokok Ligája négyes döntőnek és a rendezés joga a következő években is az MKSZ-é, illetve Budapesté

– a fentiek színvonalas megszervezése is közrejátszott abban, hogy januárban Szlovákiával karöltve férfi felnőtt Európa-bajnokságnak adunk otthont hazánk történetében először (miután pályázatunk jobbnak bizonyult a franciákénál, a spanyolokénál)

– 2024-ben női felnőtt Eb-t rendezhetünk

– 2027-ben női felnőtt világbajnokságnak leszünk a házigazdái

– az MKSZ tornacsarnokokat újít fel, kültéri pályákat épít, hogy minél többen sportolhassanak, akár amatőr szinten is

– a kiemelt tehetségek számára már gyerekkortól speciális képzési rendszert állítottunk fel.

Terjedelmi okokból számos egyéb sportsiker említésétől ezúttal eltekintünk.

Tehát sportágunk a teljes spektrumában látványosan fejlődik, és az eredmények is folyamatosan javulnak mind a nőknél, mind a férfiaknál, a felnőttek, az utánpótlás, a terem- és a strandkézilabda területén egyaránt.

A szerző a jelenleg is zajló tokiói olimpia kapcsán – ahelyett, hogy elismerné a kijutást sikerként – úgy fogalmaz: női válogatottunk kacskaringós úton jutott ki a játékokra. Nos, e kacskaringós utat valójában olimpiai selejtezőnek nevezik, amelynek a tokiói részvételt eldöntő mérkőzésén a mieink 31-23-ra győzték le Szerbiát.

A sportújságírás – még akkor is, ha a megjelent cikket nem tekintjük annak –, nem lehet ellenzéki műfaj, mert tényeken alapszik, a szurkolók közé pedig politikai hovatartozástól függetlenül tartoznak emberek, ezért kérjük a HVG szerkesztőségét, hogy levelünket változatlan tartalommal közöljék olyan elérhetőséggel, amellyel a rosszindulatú írást is közölték!”

A fenti reakciót az MKSZ és a kézilabdasport nevében olyan korábbi klasszisok is aláírták, mint az egykor a világ legjobbjának is megválasztott Görbicz Anita és Nagy László, az Európa-bajnok Kirsner Erika és Pálinger Katalin, valamint a kétszeres olimpiai elődöntős Ilyés Ferenc.