Tényekkel cáfolta a HVG kritikáját a kézilabda-szövetség

A Magyar Kézilabda Szövetség tizenhat tényt sorolt fel a HVG online felületén megjelent kritika ellenpontjaként.

Szöllősi-Zácsik Szandra játéka is hagy némi kívánni valót maga után Fotó: Mirkó István

Miközben itthon a legtöbben az olimpia magyar sikereit ünnepeljük, máshol egészen más megközelítést kapott a tokiói esemény. A HVG cikke szinte valamennyi hazai sportszövetségnek odaszúrt, kevés érvvel, viszont sok sportági vezető kiemelésével.

A kritikából jutott a Magyar Kézilabda-szövetségnek is, amely a HVG szerkesztőségének válaszában tételesen megindokolta, miért nem állja meg a helyét a cikk kijelentése, mely szerint a hazai kézilabda mélyrepülése folyamatos. A HVG az MKSZ kérése ellenére nem jelentette meg a szövetség reakcióját, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közlünk.

„Néhány évvel ezelőtt a média egy jól körülhatárolható szegmensében visszatérő szófordulat volt „a magyar kézilabda történelmi mélypontja”. A közelmúlt megkérdőjelezhetetlen és kimagasló sikerei aztán elnémították ezeket a kliséket, melyeket eredetileg is kizárólag a Magyar Kézilabda-szövetség elnökével szembeni politikai ellenérzései miatt használt néhány baloldali újságíró. A sportban ugyanis a tények és az eredmények felülírják a véleményeket. A jelek szerint azonban ott sem minden esetben.

A Hvg.hu-n kirívó tájékozatlanságról és/vagy elfogultságról árulkodó „értékelés” jelent meg a kézilabdáról, mely már nem pusztán Kocsis Máté lejáratására irányul, hanem az egész magyar kézilabdás közösségére. A rosszindulatú írás számtalan sportoló, sportszakember és edző sok éves erőfeszítéseit és eredményeit vitatja el, világversenyeken szerzett érmes és kiemelt helyezéseket tesz zárójelbe, megalázva ezzel az egész sportágat. Teszi ezt pusztán abból a politikai megfontolásból, hogy Kocsis Mátét rossz színben tüntethesse fel. A szerző felrója többek között, hogy a válogatott nem jutott ki a riói olimpiára, miközben az új elnökség 2015-ös megválasztásának idejére a férfi válogatott már elvesztette reális esélyét erre, miután 2014-ben elbukta a kvalifikációs világbajnoki selejtezőt, majd pár hónap múlva még a régi struktúrában működő női csapat is lemaradt az ötkarikás játékokon való szereplésről.

A cikk írója kijelenti, hogy a mélyrepülés 2016 után is folytatódott, és jelenleg is tart.

Nézzük hát e „mélyrepülés” állomásait!

Jelenleg ott tart a sportág, hogy:

– a férfiak a legutóbbi világbajnokságon az ötödik helyen végeztek – ez minden idők harmadik legjobb vb-helyezése számukra, az elmúlt 24 évben pedig a legjobb, ami történelmi siker

– a nők 13 év után kijutottak az olimpiára (miután kétszer is lemaradtak róla) – szemben a többi között például a német, a dán, a román válogatottal, amely nem szerepelhet Tokióban

– az elmúlt időszakban két férfi utánpótlás-csapatunk, két különböző korosztályban (juniorok és ifjúságiak) is az ötödik helyen zárt a korosztályos világbajnokságokon

– az 1998–99-ben születettek csapata 2018-ban a női junior válogatott világbajnokságot nyert

– a 2000–2001-esek 2017-ben megnyerték az Európai ifjúsági olimpiai fesztivált, egy évvel később ezüstérmesek lettek az ifjúsági világbajnokságon, majd 2019-ben junior Európa-bajnokok lettek

– a 2002–2003-ban született lányok válogatott csapata 2018-ban serdülő Európa-bajnok, 2019-ben ifjúsági Európa-bajnok, 2021-ben pedig junior Európa-bajnok lett

– ez utóbbival a magyar kézilabdázás történetében korábban soha nem látott módon Magyarország megvédte elsőségét egy világversenyen

– 2017-ben világbajnokságot nyertünk ifjúsági strandkézilabdában is, tehát a magyar kézilabdázás egész történetének eddigi három világbajnoki címe közül kettő az elmúlt hat évben született meg

– az elmúlt három év európai kupaszereplései alapján Magyarország első lett az EHF női rangsorában

– sportdiplomáciai siker, hogy rendeztünk strandkézilabda világbajnokságot, női junior vb-t és Eb-t

– idén immár hetedik alkalommal Budapest adott otthont a női Bajnokok Ligája négyes döntőnek és a rendezés joga a következő években is az MKSZ-é, illetve Budapesté

– a fentiek színvonalas megszervezése is közrejátszott abban, hogy januárban Szlovákiával karöltve férfi felnőtt Európa-bajnokságnak adunk otthont hazánk történetében először (miután pályázatunk jobbnak bizonyult a franciákénál, a spanyolokénál)

– 2024-ben női felnőtt Eb-t rendezhetünk

– 2027-ben női felnőtt világbajnokságnak leszünk a házigazdái

– az MKSZ tornacsarnokokat újít fel, kültéri pályákat épít, hogy minél többen sportolhassanak, akár amatőr szinten is

– a kiemelt tehetségek számára már gyerekkortól speciális képzési rendszert állítottunk fel.

Terjedelmi okokból számos egyéb sportsiker említésétől ezúttal eltekintünk.

Tehát sportágunk a teljes spektrumában látványosan fejlődik, és az eredmények is folyamatosan javulnak mind a nőknél, mind a férfiaknál, a felnőttek, az utánpótlás, a terem- és a strandkézilabda területén egyaránt.

A szerző a jelenleg is zajló tokiói olimpia kapcsán – ahelyett, hogy elismerné a kijutást sikerként – úgy fogalmaz: női válogatottunk kacskaringós úton jutott ki a játékokra. Nos, e kacskaringós utat valójában olimpiai selejtezőnek nevezik, amelynek a tokiói részvételt eldöntő mérkőzésén a mieink 31-23-ra győzték le Szerbiát.

A sportújságírás – még akkor is, ha a megjelent cikket nem tekintjük annak –, nem lehet ellenzéki műfaj, mert tényeken alapszik, a szurkolók közé pedig politikai hovatartozástól függetlenül tartoznak emberek, ezért kérjük a HVG szerkesztőségét, hogy levelünket változatlan tartalommal közöljék olyan elérhetőséggel, amellyel a rosszindulatú írást is közölték!”

A fenti reakciót az MKSZ és a kézilabdasport nevében olyan korábbi klasszisok is aláírták, mint az egykor a világ legjobbjának is megválasztott Görbicz Anita és Nagy László, az Európa-bajnok Kirsner Erika és Pálinger Katalin, valamint a kétszeres olimpiai elődöntős Ilyés Ferenc.