Király Gábor a Burnley kapusa volt Angliában, amikor 2009 januárjában befutott a Leverkusen ajánlata. A magyar kapus akkor már eldöntötte, hogy nem újítja meg a hamarosan lejáró szerződését az angol klubbal, és szívesen visszatérne Németországba. Kapóra jött a lehetőség.
– Leverkusenben akkoriban a német válogatott René Adler volt az első számú kapus, de a cseréi megsérültek, ezért volt szükségük új kapusra. A kapusedzővel, Rüdiger Vollbornnal ismertük egymást, védtünk is egymás ellen, amikor a Herthával nagyszerű meccseket játszottunk a Leverkusennel. Simon Jentzsch volt a másik jelölt, és végül engem választottak – idézte fel Király Gábor, hogyan került Leverkusenbe. – Nekem jó lehetőség volt arra, hogy újra felvegyem a német ritmust.
A fél év alatt Király tétmérkőzésen nem védett a Leverkusenben, csak a Legia Warszawa elleni edzőmeccsen, de nem bánja, hogy így alakult, hiszen erre a szerepre vállalkozott: – Nem az volt a feladatom, hogy első számú kapus akarjak lenni, hanem az, hogy stabil szakmai hátteret biztosítsak Adlernek. A szurkolók úgy kezeltek, mintha köztük nőttem volna fel.
Német Kupa-döntőt játszottunk a Werder Bremen ellen, és egy leverkuseni szurkolói csoport tagjai szürke melegítőben érkeztek a berlini Olimpiai Stadionba.
Amely Király korábbi németországi korszakának színhelye volt, hiszen a Herthában 252 meccsen védett, felnőttszinten egyetlen klub mezét sem viselte ilyen sokszor. Az említett kupafinálét egyébként Mesut Özil góljával a Werder nyerte meg.
Leverkusenben is nagy nevek futballoztak akkoriban: Toni Kroos, Arturo Vidal vagy éppen a görögök Eb-hőse, Ángelosz Harisztéasz is Király csapattársa volt abban a fél évben.
René Adler pedig a német válogatott kapusposztjának legfőbb várományosa volt Jens Lehmann és Oliver Kahn háttérbe vonulása után, de a 2010-es vb előtt megsérült, a helyére lépett Manuel Neuer pedig azon a tornán berobbant – a történet további részét ismerhetjük.
– René speciális eset volt, nagyon szeretett dolgozni, sokszor egyedül is – emlékezett Király. – Őt láttam annak idején Oliver Kahn utódjának, a következő német kapusidolnak. Valamiért, valószínűleg a sérülések miatt, nem ezt az utat járta be. Épp három-négy hete beszélgettünk futballügyben, úgyhogy a mai napig kapcsolatban vagyunk.
Király jó véleménnyel van a Leverkusen filozófiájáról, amely az ideális egyensúlyra törekszik a fiatalok és tapasztalt sztárok alkalmazásában. – Utánpótlásszinten nagyon jól felépített klubról van szó, amely bátran ad lehetőséget a fiataloknak, akiket akár más csapatoktól szerez meg. Jó példa erre Kevin Volland, vagy a Bender-ikrek esete, akik a csapattársaim voltak az 1860 Münchenben, aztán Leverkusenbe kerültek. Közben mindig van egy-két tapasztaltabb, nagyobb név is a keretben, és általában jól eltalálják az egyensúlyt.
Nem lesz könnyű dolga a Fradinak sem csütörtökön az El-csoportkör első fordulójában Leverkusenben, de Király nem félti a zöld-fehéreket: – Peter Stöger nagyon jól ismerheti az ellenfelet és az általa képviselt stílust, hiszen dolgozott Németországban is. Biztos vagyok benne, hogy megfelelően felkészíti a Fradit arra, hogy helytálljon. Ugyanakkor a Leverkusen hétről hétre nagyobb kihívások mellett edződik a Bundesligában, így a Ferencvárostól bravúr kellene. Mint mindig, én most is bízom a magyar csapat pozitív szereplésében.
