Leverkusen 160 ezer lakosú város, amivel hazai viszonylatban Szegeddel, Miskolccal és Péccsel van egy súlycsoportban, de ebből nem sokat érzünk. A belvárosban lézengenek az emberek az utcákon, amiből azt gondolnánk, kisebb településen vagyunk. A Bayer Leverkusen futballklub viszont mindenhonnan visszaköszön.
A legnagyobb élettel bíró sétálóutca végében van a bevásárlóközpont és a városháza. Az ilyen központi helyeken általában a város zászlaját szokták felhúzni, de itt a Bayer Leverkusen zászlói lengedeznek a szélben. Igaz, az előtte elterülő téren sem szökőkút van, mint sok helyütt, hanem egy vidámparki érzést kölcsönző körhinta.
Betérünk a klub közeli szurkolói boltjába. Rögtön szemet szúr a piros-fekete áruk között az oda nem illő zöld szín. A Leverkusen külön meccssálakat gyártott a Ferencváros elleni párharcra, ahogy azt vélhetően megteszi az összes nemzetközi kupás ellenfél érkezésekor.
A sál egyik oldalán a két klub neve és címere látható, a másikon pedig a két mérkőzés dátuma és helyszíne. Mondjuk a Groupama Arénából Ferencváros Stadion lett a 16,9 euróért árult sálakon, aminek üzleti oka van: a nemzetközi kupákban nem használhatók a szponzornevek, így a BL-ben hivatalosan a Bayern München sem az Allianz Arénát, hanem a Futballaréna Münchent használja.
Ugyancsak a belvárosban található a hivatalos klubhelyiség is. Ezt a Bayer Leverkusen működteti, az ő alkalmazottja fogad minket. Itt vannak kiállítva az öregfiúk csapat kupái. Az alaposan megtömött vitrin felett lógó csapatképen egyből ki lehet szúrni Ulf Kirstent, a klub legendás, 220 találatával gólrekorder csatárát.
– Ezen a helyen tudnak találkozni a szurkolók, mi pedig segítséget nyújtunk nekik például a jegyvásárlásban, a külföldi utak megszervezésében – árulja el érdeklődésünkre a klubhelyiség vezetője. – Amikor az El-sorsoláson kiderült, hogy Sevillába és Budapestre kell mennünk, mindenki összetette a két kezét, hogy szuper az utazás szempontjából. Glasgow mondjuk más, ott vannak aggodalmaink a bejutás miatt.
A falakat régi mezek, képek, plakátok díszítik, van biliárdasztal, csocsó és kanapék, amelyekre le lehet ülni beszélgetni. Megakad a szemünk egy embernagyságú bábun, amely különböző csapatok címereivel teleaggatott kabátot „visel”. Kiderül, hogy szomorú története van.
– Ez a kabát Udóé, aki a csapat egyik törzsszurkolója volt – meséli házigazdánk. – Talán tíz éve mehetett el, hirtelen nem tudom pontosan, melyik évben, olyan gyorsan telik az idő. A hetvenes éveiben járt már.
A Leverkusen nem egy tradicionális nagy csapat, a nyolcvanas évektől kezdett azzá válni. Udo mindenhová elkísérte az együttest, és az ellenfelek címereit a kabátjára varrta.
Mivel régi Leverkusen-szurkolóval van dolgunk (aki egyben alkalmazott is, a nevét ezért nem írhatjuk le, mivel hivatalosan nem nyilatkozhat a klub engedélye nélkül), természetesen megkérdezzük tőle, mit vár a Fradi elleni meccstől:
– Sok gólt! – vágja rá. – Egyébként a Budapestről (így hívja a Fradit – a szerk.) nem tudok szinte semmit, egyedül az edzőjét, Peter Stögert ismerem, aki az ősi riválisunkat, a Kölnt irányította korábban.
A klubhelyiségből kijövet azt tapasztaljuk, hogy egyelőre nincs nagy mozgolódás a városban, Fradi-szurkolókkal még nem találkoztunk. Igaz, szervezetten nem is jönnek Magyarországról, ugyanakkor helyi és környékbeli magyarok várhatóan szép számmal érkeznek délután a meccsre.
Életre szóló turisztikai élményről nem maradnak le az otthon maradt drukkerek, Leverkusen tipikus ipari város, amelyben nincsenek szép, történelmi épületek, nagy látványosságok, mint a közeli Kölnben, ahol megszállt az FTC.
Kis túlzással a Bayer gyógyszergyár köré nőtte ki magát a város, s a közeli szűk utcákban épült lakások eredetileg munkásszállók voltak. Ehhez mért puritánság a jellemző. A piactéren álló, 1930-ban átadott templom sem díszes, sok helyütt még a belváros is rendezetlen, szemetes.
A város legnagyobb látványossága, amely a hűtőmágneseken is az egyik legfőbb szimbólum, az úgynevezett Bayer-kereszt. Amikor megérkeztünk Leverkusenbe, késő este volt már, és nem lehetett nem észrevenni a túlméretezett, óriáskerék nagyságú logót, amely fényesen világított a sötétben.
Mintha a filmbeli Gothamben kivetített Batman-jelet láttuk volna, csak itt a Bayer gyógyszer- és vegyipari mamutvállalat jól ismert márkajelzése fénylett.
A gyártelepen, egy épület tetejéből kinyúló két kéménycső közé feszítették ki az eredetileg 72 méter átmérőjű, 2200 izzóból álló „Bayer-keresztet” 1933-ban. Azóta többször átalakították és korszerűsítették, és noha a méretei csökkentek, manapság is grandiózusnak számít: 51 méter az átmérője, hét méter magasak a betűi és 1710 izzó világítja meg. A cég honlapja szerint ez a világ legnagyobb logója. Nem vitatjuk.
Ahogy azt sem, hogy itt minden a Bayer körül forog. A vállalat a város legnagyobb munkáltatója, az általa 1904-ben alapított sportcsapat pedig a legnagyobb vonzereje. Bár sokan „Lúzerkusennek” csúfolják a futballklubot, sokat elmond róla, hogy szerte a világon hallottak a nevéről. Ahogy az is beszédes, hogy a Fradiéról errefelé nem nagyon.
Talán ma megjegyzik maguknak.
(A fotókat a szerző készítette)
